A CD-re rögzített zene olyan, mint egy titkos világ, amely mikroszkóppal felfedezhető. A lemez felületén lévő apró barázdák és minták varázslatos látványt nyújtanak, mintha egy művészi alkotás bontakozna ki előttünk. Ezek a mikroszkopikus részletek a hang

A CD-re írt családi fotók, a kedvenc slágerünk vagy a tavalyi adóbevallás ránézésre nem sokban különbözik a mikroszkóp alatt.

A CD-k és DVD-k adattárolásának módja lenyűgöző betekintést kínál a modern digitális technológia működésébe. Bár az adatok a szabad szem számára láthatatlanok, mikroszkópos megfigyelés révén felfedezhetjük azokat a fizikai struktúrákat, amelyek az információt hordozzák. Ezek a struktúrák eltérnek a hagyományos lyukkártyás módszertől, ugyanakkor bizonyos jellemzőikben mégis párhuzamba állíthatók vele.

A CD-k és DVD-k felületén mikroszkopikus méretű gödröcskék (pits) és sima területek (lands) találhatóak, amelyek egy spirális úton helyezkednek el. Ezek a mintázatok a digitális információk bináris kódját (0 és 1) reprezentálják. A gödröcskék mérete és az egymástól való távolságuk határozza meg az eltárolt információ mennyiségét, amelyet lézerfény segítségével olvasnak ki a lejátszók.

Ezek a parányi árkok mikroszkopikus dimenziókkal rendelkeznek, általában néhány száz nanométeres nagyságban. A klasszikus optikai mikroszkópok nem tudják megörökíteni ezeket a finom részleteket, mivel felbontásuk a látható fény hullámhosszához van kötve.

A lemez felületén található spirális mintázat és a gödröcskék alapos megfigyeléséhez speciális mikroszkópokra van szükség, mint például a pásztázó elektronmikroszkóp (SEM) vagy az atomi erőmikroszkóp (AFM). Ezek a mintázatok olyanok, mint egy gondosan megtervezett labirintus, ahol minden részlet fontos szerepet játszik a teljes kép megértésében.