A hegy lábánál, ahol a fák sűrű álmaikban susognak, ott húzódik egy kis falu, melyet a természet ölelése védelmez. A napfény lágyan simogatja a dombok ívét, míg a patak csobogása dalol a kövek között. Az emberek arca tele van a munka és az öröm nyomával,

Késő a hegy alatt lovat abrakolni, tartja a közmondás. Románia a késői abrakolás "éllovasa", a kormányzás, az elnökválasztás, az Európai Bizottsággal szembeni vállalások teljesítése, a választópolgároknak tett választási ígéretek betartása tekintetében és még sok más egyébben.

Most ismét a hegy lábánál zajlik az abrakolás, ezúttal a kormányalakítás kapcsán. Az ideiglenes kormány hatásköre pénteken véget ér, de a potenciális miniszterelnök keresése még mindig folyamatban van. Az a személy, aki végül a posztot betöltheti, lehetőség szerint létrehozhatja majd az új kabinetet, és elkezdheti a munkáját.

Van ám egy sor olyan terület, ahol mi, románok, élen járunk az Európai Unióban: az iskolaelhagyás, a kiskorú leányanyák száma, a halálos közúti balesetek és a nacionalizmus, hogy csak néhányat említsek. Különösen figyelemre méltó, hogy Románia az egyetlen ország, amely nem teljesítette azt a kötelezettségét, hogy eljuttassa az Európai Bizottságnak a költségvetési hiány csökkentéséről szóló éves jelentést, amelyet hónapok óta kérnek tőlünk. A határidő április 30. volt, míg az Európai Bizottság következő ülése június 4-én esedékes. Mi vagyunk az egyedüliek, akik nem küldtük el ezt a fontos dokumentumot. A Ciolacu-kormány minden alkalommal a politikai helyzetre hivatkozott, hogy halogatni tudja ezt a lényeges döntést.

A következmények rendkívül súlyosak lehetnek. Az Európai Bizottság akár le is állíthatja az európai támogatásokat, és megkezdheti a TÚLZOTT HIÁNY eljárást, ami végül az ország minősítésének működésképtelen szintre (JUNK) való csökkentéséhez vezethet.

Elmúlt június 4-e, és az Európai Bizottság ultimátumot intézett Romániához, amely szerint június 20-ig el kell készíteniük egy hiánycsökkentési stratégiát, amely július 18-tól lépne életbe. Ez azt jelenti, hogy a parlament vagy a kormány sürgősségi rendelete alapján olyan intézkedéseket kell elfogadniuk, amelyek célja a hiány mérséklése: például kiadások csökkentése és adóemelések bevezetése, amelyek összesen meghaladhatják a 20 milliárd eurót...

Bár a tárgyalások nem hoztak kedvező eredményeket, a helyzetet tovább súlyosbította egy botrány, amely a PNRR kidolgozója, Cristian Ghinea és Tánczos Barna pénzügyminiszter között zajlott le. Ghineát, aki 2021 óta koordinálja a PNRR-t, Tánczos Barna azzal vádolta, hogy eltagadta az USR által a PNRR költségvetési reformprogramjában vállalt kötelezettségeket, amelyeket négy évvel ezelőtt, a PNL-USR kormányzása alatt vállaltak. A Dominic Fritz vezette párt bejelentette, hogy a frissen alakult kormány megalakulása után azonnal az Európai Bizottsághoz fordul, hogy újratárgyalják ezt a költségvetési mérföldkövet. Tánczos Barna reagálásában kijelentette, hogy mindaz, ami ezzel kapcsolatban elhangzott, "teljes ostobaság", hozzátéve, hogy "június 20-án az Európai Bizottság már várja az intézkedési tervet, amely a GDP 1,1%-ának bevételnövelésére vonatkozik".

A helyzet tehát ellentmondásos: vita van, de kormányzás még nem valósult meg, pedig elengedhetetlen lenne a stabilitás megteremtése, valamint az állami intézményekbe és a demokratikus folyamatokba vetett bizalom újjáépítése. Mindezen felül sürgető a szemléletváltás, hiszen a reformok nem csupán technikai intézkedések, hanem a polgárokkal való kapcsolattartás és kommunikáció alapvető átalakítását is követelik. Le kellene szállni a hatalom elefántcsonttornyából, és empátiát kellene tanúsítani – különösen azok iránt, akik úgy érzik, hogy a társadalom peremére szorultak. Egy olyan kormány, amely áldozatokat kér anélkül, hogy először saját működését átalakította volna, a pazarlás csökkentését és a privilégiumok megszüntetését előtérbe helyezve, elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve. A népi elégedetlenség, amelyet a szigorú intézkedések és az igazságtalanság érzete táplál, kedvez a nacionalista-populista mozgalmaknak, és a gazdasági válságot rendszerszintű problémává fokozza.

A hatalom birtokosai tehát továbbra is játszhatják a cinikus hatalmi játszmáikat, mindezt a saját érdekeik szolgálatában, figyelmen kívül hagyva a társadalom egyre hangosabb vészjelzéseit. Alternatívaként viszont fel is ismerhetik a jelenlegi helyzet súlyát, és végre elindíthatják azt a mélyreható szemléletbeli és viselkedésbeli reformot, amelyre az adófizető választópolgárok már hosszú évtizedek óta várnak.

A hét végére kiderül, milyen módon osztották el a hatalom birtokosai a javakat.