A Habitat for Humanity idei jelentése alapján a lakosság 30%-a szenved a lakhatási szegénység problémáitól – írja az atlatszo.hu.
2012 óta a Habitat for Humanity Magyarország nevű civil szervezet minden évben közzéteszi lakhatási jelentését. Az idei kiadásból kiderül, hogy a lakosság körülbelül harminc százaléka érintett a lakhatási szegénység különböző aspektusaiban. A jelentés részletesen elemzi az utóbbi időszak kormányzati lakáspolitikai intézkedéseit is, és a szerzők véleménye szerint a támogatások nem a legnagyobb szükségben lévő csoportokat célozzák meg elsődlegesen.
Több mint egy évtizede készíti el lakhatási jelentését a Habitat for Humanity Magyarország, amely a lakhatás különböző aspektusaira fókuszál. A jelentés nem csupán a kormányzati és szakpolitikai környezet évről évre bekövetkező változásait elemzi, hanem a lakhatáshoz való hozzáférést, annak megfizethetőségét, valamint a lakhatási szegénység problémáit is hangsúlyozza. A 2024-es kiadásban külön figyelmet kapnak az ukrajnai menekültek lakhatási kihívásai is. A mai napon a jelentés két fejezetét ismertették, az eseményen pedig az Átlátszó is jelen volt, hogy tájékoztassa közönségét a legfrissebb fejleményekről.
A jelentés első fejezete a lakáspolitikákról és költségvetési kiadásokról szól. A tanulmány megállapítja, hogy a magyarországi lakáspolitikai eszköztár nélkülözi a hosszú távú kiszámíthatóságot, nem szerveződik egységes rendszerbe, és ebben 2024-ben sem történt jelentős változás.
A fejezet bemutatja az elmúlt időszak lakáspolitikai intézkedéseit, például a Családi Otthonteremtési Kedvezményt (CSOK), a babaváró hitelt, az új otthonfelújítási programot, a kedvezményes, öt százalékos lakásáfát, valamint a kamatstopot. A jelentés szerint a lakáspolitikai eszköztár átalakításai inkább rontották a lakhatási szegénységben élők helyzetét.
A CSOK Plusz program keretében megemlítik, hogy bár az új intézkedés kedvezőbb, mivel fix 3%-os kamattámogatott lakáshitelt kínál, a lakásszegénységben élő, gyermekvállalást tervező családok egy része sajnos nem tudja kihasználni ezt a lehetőséget, vagy nem tudják elérni a maximálisan igényelhető hitelösszeget.
A jelentés készítői úgy vélik, hogy a falusi CSOK keretében nyújtott támogatások növelése a kistelepüléseken a lakásárak emelkedéséhez vezethet. Az elemzés rávilágít arra is, hogy újfajta eladósodási kockázatok jelentek meg, amelyek a családtámogatásokhoz kapcsolódó gyermekvállalási feltételek nem teljesítéséből adódnak. Ez azt jelenti, hogy azok a háztartások, ahol a kedvezményes hitelhez szükséges gyermek nem született meg, új kihívásokkal néznek szembe.
A kamatstop elsősorban azoknak az adósoknak kedvez, akik nem küzdenének a megemelt törlesztőrészletek kifizetésével, ami miatt ez a megoldás társadalmilag igazságtalannak tekinthető.
A kedvezményes, 5%-os lakásáfa, mely az új lakásvásárlásokat segíti, a jelentés írói szerint inkább a tehetősebb rétegek számára elérhető, így nem igazán segíti a kevésbé tehetős vásárlókat a lakás megszerzésében. Ezen kívül az új otthonfelújítási támogatási program is problémákkal küzd, hiszen sok lakhatási szegénységben élő ember számára nem elérhető. Ennek oka, hogy a családi házuk állapota nem felel meg a pályázati követelményeknek, vagy éppen az, hogy nem rendelkeznek a szükséges hitelképeséggel.
A legfrissebb jelentés alapján a lakástámogatásra fordított állami kiadások reálértéken olyan szinten állnak, mint a 2010-es évek közepén, a CSOK bevezetése előtt, illetve az első Orbán-kormány (1998-2002) idején. E három időszak a lakástámogatási rendszer történetében a legnagyobb visszaesést jelzi a rendszerváltás óta.
A lakhatási szegénységnek több indikátora van: a megfelelő lakhatási infrastruktúra hiánya vagy problémája, a nem megfelelő fűtés, a túlzsúfoltság és a 40% feletti lakhatási költségek. A Habitat for Humanity adatai szerint a hazai háztartások közel negyede, a lakosságnak pedig 30%-a érintett a lakhatási szegénység legalább egy jellemzője által (nagyságrendileg 1 millió háztartás, 2 millió 877 ezer fő).
A jelentés alapján érintettnek minősülnek azok a háztartások, amelyek esetében a lakhatási költségek a háztartás összes bevételének legalább 40%-át elviszik. Az elemzés szerint a szervezet által gyűjtött adatok alapján...
a hazai háztartások 13 százaléka sorolható ebbe a kategóriába,
Ez körülbelül 106 ezer otthont jelent.
A jelentésben az olvasható, hogy - logikus módon - a lakáshitellel rendelkezők vagy bérlőként jelenlevők nagyobb valószínűséggel tartoznak ebbe a csoportba: a jelzáloghitelt fizetők 45%-a, a bérlői jogviszonyba tartozók 36-44%-a. A szegénységben élők pedig természetesen még ennél is jobban érintettek: a legalsó jövedelmi ötödbe tartozók egyharmada, az inaktív háztartások 30-40 százaléka fizeti bevételeinek közel a felét lakhatási kiadásokra.
A legfrissebb szervezeti adatok alapján 2023-ban 475 ezer háztartás, ami a teljes háztartás szám 11,6%-át jelenti és körülbelül 1,2 millió embert érint, arról számolt be, hogy az általuk használt vagy lakott ingatlanok komoly gondokkal küzdenek. A leggyakoribb problémák között szerepel a beázó tető, a rohadó padló és a penészes falak, de a legszembetűnőbb gond a nyílászárók elhasználódott állapota volt. A műszaki hiányosságokat legnagyobb mértékben a községek lakói, az alacsony jövedelmű ötödbe tartozók, valamint az inaktív háztartások jelentették.
A kutatás során arra a megállapításra jutottak, hogy...
közel 90 ezer olyan háztartás van Magyarországon, ahol nincs a házon vagy lakáson belül víz, fürdőszoba, WC,
A lakók alacsony jövedelmi helyzete miatt sajnos önerőből nem tudják megváltoztatni a körülményeiket.
A lakhatásnál a túlzsúfoltság is gondokat okoz. A háztartások közel 9 százaléka minősült túlzsúfoltnak 2022-ben, ez a lakosság közel 17 százalékát jelenti. Elsősorban a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó, községekben élő, gyerekeket nevelő és nagyobb arányban munkanélküli vagy egyéb inaktív háztartások tartoznak ebbe a csoportba. A jelentésből kiderül: minél nagyobb egy háztartás, annál nagyobb az esélye, hogy a szükségesnél kisebb nagyságú ingatlant tudnak használni.
A víz/fürdőszoba/WC melletti másik nagyon fontos pont egy ingatlannál a fűtés: ez elsősorban az alsó két jövedelmi ötödbe tartozó, községekben élő, inaktív háztartások számára jelent problémát, túlnyomó többségük tűzifával fűti helyiségenként a használt szobákat.
Körülbelül 328 ezer háztartás, azaz több mint 680 ezer ember, nem képes megfelelő fűtést biztosítani otthonában.
A lakhatási szegénység tekintetében kétségtelenül a legrosszabb helyzetben a hajléktalanok állnak, akiknek száma legalább 10 ezer főt tesz ki. Ugyanakkor rendkívül súlyos problémákkal küzdenek azok is, akik alapvető infrastrukturális szolgáltatások nélküli ingatlanokban élnek; az ő létszámuk körülbelül 260 ezer főre rúg.
A lakhatási szegénység szempontjából a legnagyobb kockázatnak a munkanélküli vagy más inaktív háztartásfővel rendelkező családok vannak kitéve. Emellett a 25 év alatti tagokból álló háztartások is komoly veszélyben vannak, ahogy azt a jelentés is hangsúlyozza.
A jelentésben külön figyelmet kapott az ingatlanok megfizethetősége. Egy friss tanulmány rámutat, hogy Magyarországon évről évre egyre nehezebb hozzájutni a lakástulajdonhoz és a bérleményekhez. Ennek hátterében számos tényező áll, a kutatás főként a megugró albérletárakat és az EU-s viszonylatban is kiugró lakásárakat emeli ki.
A helyi bérlakásszektor alulfinanszírozottsága és a lakásállomány folyamatos csökkenése is figyelemre méltó problémákat okoz. Az ingatlanárak emelkedése nem tart lépést a bruttó átlagbérek és a reálbérek növekedésével. A jelentés rávilágít arra, hogy hiányoznak azok az állami stratégiák és források, amelyek a lakásbérlet megfizethetőségét céloznák meg.
A tanulmány ezen szakaszában külön fejezet foglalkozik az ukrajnai menekültek lakhatási kihívásaival. Az elemzés rámutat, hogy a menekültek számára is komoly megfizethetőségi gondok merülnek fel, hiszen sokan kizárólag külső támogatással tudnak lakást bérelni.
Bár az Európai Unió 2022-ben kiterjesztette a menedékes státuszt az ukrajnai menekültek számára, ezzel kötelezve az államokat, hogy segítséget nyújtsanak, a helyi kormányzat egy rendelettel mégis megszüntette a közösségi szálláshelyeken élők többségének állami támogatását. Nem meglepő tehát, hogy az ukrajnai menekültek között komoly lakhatási bizonytalanság alakult ki: az UNHCR 2024-es jelentése szerint a magántulajdonú ingatlant bérlők 30%-ának például nincs érvényes bérleti szerződése.
Bár a menedékes státusznak elvileg biztosítania kellene a menekült családok lakhatását, a megfizethetőségi kihívások sajnos gyakran hajléktalansághoz vezetnek. Egy, a BMSZKI által üzemeltetett budapesti közösségi szálláshely vezető szociális munkása arra hívta fel a figyelmet, hogy sok ukrajnai menekült, köztük kisgyermekes családok, erdőkben vagy konténerekben élnek, és ők gyakran rejtve maradnak a szociális ellátórendszer előtt.
A Habitat for Humanity álláspontja szerint a lakhatási problémák szorosan összefonódnak a helyi viszonyokkal, így elengedhetetlen, hogy alaposan elemezzük a települési önkormányzatok lakhatási stratégiáit és lehetőségeit. E témakörnek a jelentés egy külön fejezetet szentel, amely mélyebb rálátást nyújt a helyi megoldásokra és kihívásokra.
A szöveg egyedi átfogalmazása: A dokumentumban kiemelik, hogy bár számos közpolitikai intézkedés, mint például az adóelvonások, korlátozza az önkormányzatok támogatási lehetőségeit, mégis számos alternatíva áll rendelkezésükre a településen élők segítésére. A fejezet bemutat olyan megoldásokat, amelyek túlmutatnak a hagyományos önkormányzati bérlakás-kezdeményezéseken, lehetőséget teremtve újfajta támogatási formák felfedezésére.
Az egyedi támogatási formák közé tartozik például az anyagi források elérhetőségének elősegítése, a pályázati lehetőségekhez való hozzáférés megkönnyítése, valamint az önálló lakhatás fenntartásának és a visszatérésének támogatása. Ezen kívül a szociális fűtőanyag-támogatás is fontos szerepet játszik a rászorulók életminőségének javításában.
