A Vatikán malmai fokozatosan, de biztosan őrölnek: csodás eseményekre van szükség ahhoz, hogy Antoni Gaudí szentté avatása megtörténhessen.

"Ez nemcsak építészeti munkásságának elismerése, hanem valami sokkal fontosabb" - így reagált Barcelona bíborosa arra, hogy a Szentszék elismerte Antoni Gaudí "hősies erényeit".

Juan José Omella úgy véli, hogy "örömhír" érkezett, hiszen a Sagrada Família megálmodója pápai dekrétummal elnyerte a "tiszteletreméltó" címet. Ez a jelzés nem csupán egy fontos elismerés, hanem az első lépés is a boldoggá, majd szentté avatás hosszú és kihívásokkal teli folyamatában.

Az eljárás már eddig is hosszú időt ölelt fel: Gaudí szentté avatásának ötlete a kilencvenes évek elején kezdett formálódni, és azóta, hogy a hivatalos javaslatot benyújtották, immár negyed évszázad telt el.

Ez alatt az idő alatt szerencsére fokozott lelkesedéssel folytak a munkálatok az 1882-ben elkezdődött építkezésen, és ha minden a tervek szerint alakult, jövőre, 2026-ban végleg elkészül a Szent Család barcelonai temploma, amelyet XVI. Benedek pápa már 2010-ben megszentelt, és a bazilika rangjára emelt.

A tiszteletreméltó cím a boldoggá avatás előfeltétele, és ez a bürokratikus folyamat az iktatás óta eltelt huszonöt évnél tovább is eltarthat. A vatikáni szabályozás szerint bizonyítani kell, hogy a jelölt érdemeként csoda következett be - emlékeztetett az El País.

Egy újabb, második csoda, amely a híres Gaudí nevéhez fűződik, újabb lépést jelenthet a jámbor katalán építész szentté avatásának folyamatában.

Gaudí varázslatos munkássága, életének hősiessége és dicsőséges teljesítményei között említést nyer, hogy az ünnepelt építész, teljes nevén Antoni Gaudí i Cornet, 1852. június 25-én látta meg a napvilágot, vélhetően Reus városában, és 1926. június 10-én hunyt el Barcelonában. Ferenc pápa dekrétuma alapján az ő "hősies erényeit" elismerve, Isten tiszteletreméltó szolgájának nyilvánította.

Gaudí boldoggá avatási egyesülete még 1992-ben alakult meg, hat év elteltével pedig a katalán püspökök, 2000 márciusában pedig a Szentszék is engedélyezte a hivatalos procedúra elindítását. Ezt követően alakult meg Barcelonában egy egyházi törvényszék, amely bizonyítékokat, dokumentumokat és tanúvallomásokat gyűjtött. A Vatikánnak 2003-ban küldött, 1024 oldalas összefoglaló bizonyította, hogy Gaudí példás életet élt.

A vaskos jelentés több mint két évtizeden keresztül pihent a dikasztérium poros archívumában, abban a vatikáni testületben, amely a szentté avatásra jelölt személyek életútját és tevékenységét hivatott elemezni és értékelni.

Gaudí szentté avatásának folyamata valójában már a múlt század elején megkezdődött - nyilatkozta az eljárás egyik posztulátora, aki nem más, mint az ikonikus Sagrada Família építkezésén dolgozó egyik építész gyermeke.

"Fiatal korától kezdve tisztelettel viseltetett a természet iránt. Nagyon szigorú életet élt, ami éles ellentétben áll a jóléti társadalmunkkal, amely néha a fenntarthatóság ellen fordul. Jó szakember volt, és eltökélt a jól végzett munka iránt. Egyedülálló maradt, de nagy szeretettel viseltetett a családja iránt. A Jézus Krisztusba és az Egyházba vetett hitét egy maradandó alkotásban, a Sagrada Famíliában formázta meg" - mondta Gaudíról Lluís Bonet Armengol.

"Ön az építészet Danteja. Az ön alkotása a legszebb keresztény költemény, amely kőbe vésett formában létezik" – lelkendezett Monsignor Remigio Ragonesi, a pápa nuncius, amikor 1915-ben a mellette álló Gaudí remekművét szemlélte, éppen a székesegyház építkezésének izgalmas pillanataiban.

Mások Isten építészének nevezték az önmegtartóztató, szinte önsanyargató életet élő Gaudít, aki megannyi álmatlan éjszakát és összesen negyvenhárom évet áldozott az Úr dicsőségének szolgálatára.

Ebédjei során rendszerint csupán néhány tejbe áztatott salátalevelet fogyasztott, és a negyvenes évei elején, az 1894-es nagyböjt időszakában szinte a koplalásba belehalt. A túlzott önmegtartóztatás nemcsak az egészségét sodorta veszélybe, hanem mélyen megérintette lelkét is, miközben Isten után kutatott - olvasható a Vatican Newsban. Csak akkor kezdett el újra étkezni, amikor egy pap emlékeztette arra a küldetésre, amely a székesegyház építéséhez kapcsolódott.

Ezt a célt mindennél előbbre valónak tekintette, így éveken át elutasította a jövedelmező párizsi és New York-i ajánlatokat, amelyek csábító haszonnal kecsegtettek.

Egyedi stílusával megálmodott több más épületet is, de a Sagrada Família volt az, amit igazán szívén viselt. Amikor a kivitelezés költségei miatt pénzügyi válság fenyegette a projektet, kétségbeesetten kezdett el adományokat gyűjteni, hogy legalább néhány mestermunkást a helyszínen tudjon tartani.

Ettől a pillanattól fogva minden más megbízást elutasított. Élete fordulópontján egy kis menedéket alakított ki a templom melletti régi odúban, amely otthonává vált számára.

Annyira visszafogott életet élt, hogy ruházata szinte koldusnak tűnt. Bár népszerűsége jelentős volt, 1926. június 7-én mégis ismeretlen maradt, amikor egy villamos elütötte őt, miközben egy közeli templomba tartott, hogy részt vegyen a napi gyónáson. A járókelők, akik rátaláltak, eszméletlen állapotban szállították a Santa Creu kórházba Barcelonában, ahol a hasonlóan kinéző betegek között kezdetleges ellátásban részesült. Másnap, amikor a Sagrada Família papja végre azonosította őt, már olyan súlyosan megromlott az állapota, hogy az orvosok képtelenek voltak megmenteni az életét. Megkapta az utolsó kenetet.

Három nappal később elhunyt, és az utolsó búcsúztatásán több mint harmincezer ember tisztelgett előtte.

A boldoggá és szentté avatás folyamatának egyik alapvető követelménye egy olyan csoda megvalósulása, amely határozottan Gaudí nevéhez fűződik.

A Sagrada Família lenyűgöző belső tere és különleges külső megjelenése mindenkit magával ragad.

"A Sagrada Família belsejébe lépve az ember olyan élményben részesül, amely a misztikus extázis határvonalán egyensúlyozik" – fogalmazott a Barcelonai Egyetem művészettörténésze, Lourdes Cirlot. Hozzátette: "Amennyiben valaki mély hittel érkezik ide, és hisz a gyógyulás erejében, akkor nagy eséllyel valóra válik a vágya."

A feltételezés önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a csoda hitelesítést nyerjen, ahogyan azt egy újságíró is rámutatott. Josep Maria Tarragona, aki Gaudí életéről írt, úgy véli, hogy a Sagrada Família megalkotása önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az építészt boldoggá avassák.

A római katolikus egyház története során mindig is a legnagyobb művészeket vonzotta magához. Ebből a szempontból akár Michelangelo vagy Mozart is megérdemelhetné, hogy boldoggá avassák. Azonban Tarragona véleménye szerint Gaudí élete a mérce, hiszen ő valóban példamutató, keresztény és szinte szent életet élt.

A gazdag családba született Gaudí fiatalon dúskált a földi javakban, "operába és a legjobb éttermekbe" járt.

- a legenda szerint ezt mondta Elies Rogent, a katalán tartományi építészeti főiskola igazgatója Gaudínak, amikor átadta diplomáját.

A tehetős fiatalember világéletében aggódott a munkások jólétéért, így amikor hozzáfogtak a székesegyház építéséhez, segített a Colonia Güell megtervezésében. Az egy malom köré épült munkásnegyednek saját kórháza és iskolája volt, nem utolsósorban pedig Spanyolország első futballstadionjával büszkélkedhetett.

Ez idő tájt nem volt gyakorló katolikus. A hite azzal párhuzamosan erősödött, ahogy Isten monumentális háza lassan formát öltött.

Jézus - Tarragona szerint - akkor érintette meg Gaudít, amikor az "örömteli születés" homlokzatán dolgozott.

Soha nem kötötte össze az életét egy másik emberrel, de ennek a döntésnek nem volt köze a vallásos meggyőződéseihez. Csupán úgy alakult, hogy a szerelem elkerülte őt, és nem találta meg azt a különleges kapcsolatot, amire vágyott.

Mivel villamos ütötte el, nem halt mártírhalált, ami elégséges lenne boldoggá avatásához, így most Gaudí nevéhez kötődő csodát kell bizonyítani, ami igencsak lassú eljárás lesz.

A katolikus szentek többsége általában a papság és az apácák köréből származik. Azonban II. János Pál pápa nevéhez fűződik egy fontos fordulat, hiszen ő figyelmet szentelt a laikus hívőknek is. 1980-ban boldoggá avatott egy fiatal mohawk őslakos lányt, aki a 17. században élt. Élete tragikus fordulatot vett, amikor a himlő elragadta családját, de ő, bátor lélekkel, túlélte a betegséget, bár az arca hegekkel borítva maradt. 19 éves korában felfedezte a katolikus hitet, és hitét mélyen átélve élte életét. Huszonnégy éves korában hunyt el, és a tanúk beszámolói szerint az arca hegei - tisztaságának szimbólumaként - percekkel később csodálatos módon eltűntek. Kateri Tekakwitha így vált a szentek sorába, és azóta is sokak számára inspirációt jelent.

Gaudí mesterműveivel kapcsolatban a barcelonai egyházmegye korábbi vezetője, Lluís Martínez i Sistach, egy lenyűgöző megállapítással élt: szerinte valódi csodának számít, hogy "1882 óta egészen napjainkig nem történt súlyos baleset a Sagrada Família magasan dolgozó építői között, sőt, a templomot évente sokmillió látogató keresi fel anélkül, hogy komolyabb incidens történt volna". Ezen kívül Martínez i Sistach azt is hangsúlyozta, hogy a bazilika nem csupán építkezési helyszín, hanem váratlan megtérések színtere is volt a nemzetközi mesterek között, akik a projektben részt vettek.

Az igazi csoda azonban az orvostudomány hitelesítése révén valósulhatna meg.

Egy művész, akinek gyökerei Gaudí feltételezett szülőhelyéhez nyúlnak vissza, súlyos retinaperforációval küzdött. A nő kétségbeesetten fohászkodott az építész szelleméhez, hogy segítsen neki visszanyerni látását. Szemorvosa megdöbbentően optimista volt, hiszen a gyógyulás rendkívüli eseményként könyvelhető el, ám a nemzetközi szakértők körében nem tapasztaltak osztatlan elismerést a történtek iránt.

Egy férfi, akinek a lábában daganat nőtt, műtéti beavatkozás nélkül gyógyult meg. Mégis, a lábadozását a konzílium minden egyes tagja sem tartotta csodának, hanem inkább rejtélyes jelenségnek.

A Barcelona Gaudí-egyesület vezetőjének barátja súlyos rákbeteg lett, és mindketten Gaudí szelleméhez fordultak, imáikban segítséget kérve. Amikor a barát állapota valamelyest javult, az eseményt a Szentszék elé terjesztették, amely orvosi szakértőkhöz irányította az ügyet. Az orvosok, a megszokott eljárás szerint, azt válaszolták, hogy öt éves várakozás szükséges a csoda hivatalos elismeréséhez. Ám sajnos, három év elteltével a betegség visszatért, és a barát végül elhunyt.

Gaudí rendkívüli népszerűsége, ahogy azt az Amerikai Katolikus Egyetem egyik tanára is megjegyzi, hozzájárulhat ahhoz, hogy Isten építészének megítélése még kedvezőbb fényben tűnjön fel.

"II. János Pál pápa és Teréz anya gyors boldoggá avatási folyamata azt tükrözi, hogy a hívek vágya meghatározó szerepet játszik" - mutatott rá Michael Witczak már egy évtizeddel ezelőtt. A tiszteletes úgy gondolja, hogy a katolikus egyház szentté szeretne avatni egy olyan laikust, aki művészi és kézműves tehetséggel bír, ugyanakkor mérnöki gondolkodása és misztikus hajlama is figyelemre méltó.

Az egyedülálló millenniumi jelölt, Carlo Acutis, 1991-ben látta meg a napvilágot Londonban. Az olasz fiatal már életében kiérdemelte az "Isten influenszere" és az internet védőszentje címeket. Munkásságának középpontjában saját készítésű weboldala állt, ahol fáradhatatlanul gyűjtötte össze a csodatételeket, ezzel is bizonyítva, hogy a modern technológia és a hit szorosan összekapcsolható.

Tizenöt évesen halt meg menthetetlen leukémiában, a Szentszék pedig 2013-ban megállapította, hogy nihil obstat, nincs akadálya boldoggá avatásának.

Három évvel ezelőtt, 2022-ben, egy Costa Rica-i nő, Valeria, kerékpározás közben balesetet szenvedett, és olyan súlyos agyvérzést kapott, hogy az orvosok szinte lemondtak az életéről. Az édesanyja azonban nem adta fel a reményt, és Acutis közbenjárását kérte imáiban, sőt még Assisibe is elzarándokolt, hogy tiszteletét tegye a sírjánál.

Valeria azon a napon először lélegzett önállóan, másnap pedig már lábra is állt; a vérrög pedig teljesen eltűnt a szervezetéből.

A második csoda elismerése után minden akadály megszűnt, így Carlo Agutist a következő vasárnap, április 27-én szentté avatják.

Antoni Gaudí nem az a türelmetlen lélek, és kétségtelen, hogy még sokáig kell várakoznia, hogy megkapja az örökkévalóságot szimbolizáló elismeréseket.

A kapkodást sosem értékelte erényként. Az általa megálmodott templom gyakori csalódásairól és elhúzódó határidőiről csak ennyit mondott: "Az én megbízóm türelmesen várhat."