Az érzelmekkel teli Chaplin mestersége | Demokrata Charlie Chaplin, a filmgyártás egyik legnagyobb alakja, egyedülálló módon ötvözte a komédiát és a drámát. Művészete nem csupán szórakoztat, hanem mély érzelmi hatást gyakorol a közönségre. Chaplin karakt

A cikk megosztásához kérjük, kattintson erre a linkre, vagy másolja ki és küldje el az alábbi URL-t: https://demokrata.hu/kultura/az-erzelmes-chaplin-profizmusa-987234/

Charles Spencer, ismertebb nevén Charlie Chaplin 1921-ben jelentkezett első egész estés filmjével, a komikus és drámai elemeket ötvöző A kölyökkel, ami óriási sikernek bizonyult, és a kritikusok később is az egyik legjobb, egyben legszemélyesebb műveként tartották számon. Chaplin elsőszülött fia, Norman ugyanis rendellenességgel jött a világra, így mindössze három napig élt. Apja tíz nappal a halála után kezdte el A kölyök munkálatait.

E film történetéből, valamint keletkezési körülményeinek egyes mozzanataiból alkotott musicalt a Nagy Tibor zeneszerző, Bradányi Iván dalszövegíró és Pozsgai Zsolt szövegkönyvíró hármas. Művük 1992 decemberében debütált a pesti Broadway-n, és azóta több teátrum is repertoárjára tűzte. A legfrissebb változat a Magyar Színház műsorán szerepel, Nagy Viktor rendezésében.

Az első jelenetben Chaplin éppen egy új stúdió megnyitását ünnepli. Miközben a kamerák villognak, a háttérben felsejlik a szomorú valóság: a felesége, aki három nappal ezelőtt adott életet gyermeküknek, még mindig a kórházban várja őt. Ahogy a pillanatok telnek, egyre világosabbá válik, hogy a férfi mulasztása már nem orvosolható. Amikor végre megérkezik a felesége, a szavak, amelyeket kimond, hideg és rideg valóságot hoznak: a kisfiuk, akit sosem ismerhetett meg, már nincs közöttük.

Chaplin csendben vonul vissza a stúdió mögötti árnyékos sikátorba, ahol egyedül maradhat fájdalmával. Ám ekkor megjelenik egy utcagyerek, aki szinte lihegve fut hozzá: azt kéri, hogy segítse őt, mondja magát az apjának, mivel egy rendőr a sarkában lohol. Chaplin, a gyerek kérésére reagálva, beszél a kisvártatva megérkező egyenruhás férfival - és ezzel kezdetét veszi a filmből jól ismert, szívbemarkoló történet.

Charlie egy szürke reggelen rábukkan egy magára hagyott csecsemőre. A kicsi pólyájában egy levél pihen, amelyet az anyja írt, és amelyben arra kéri a megtalálót, hogy úgy szeresse és nevelje a gyermeket, mintha a sajátja lenne. Charlie, aki mindig is vágyott arra, hogy valakiért felelősséget vállaljon, elhatározza, hogy eleget tesz a kérésnek. Bár az életét kisebb-nagyobb ügyeskedésekből élő csavargóként éli, és a társadalmi státusza is alacsony, ez nem tántorítja el. Szívében egy új cél születik: a csecsemő boldogsága és jövője.

A néző szeme előtt bontakozik ki a történet, ahol egy apának valló férfi és a magát fiának tekintő árva között mély, szoros kapcsolat alakul ki. E két lélek összefonódása annyira szorosra fűződik, hogy már-már elválaszthatatlannak tűnik. Azonban a kicsi világra jövetele után a gyerek édesanyja, aki kénytelen volt elengedni a fiát, most újra vissza szeretné kapni őt. Ekkor a csavargó, aki eddig a gyermek védelmezője volt, nehéz döntés elé kerül: vajon megőrzi-e a kölyök társaságát, akivel már olyan szoros kötelék alakult ki, vagy elengedi őt, hogy a vér szerinti anyja mellett, egy jobb anyagi helyzetben, biztonságosabb és kényelmesebb körülmények között nőhessen fel?

Aztán a történet újra a stúdió mögötti utcába kalauzol minket, ahol Chaplin először találkozott a kisfiúval, aki azóta eltűnt, mintha csak a szél fújta volna el. Chaplin sürgeti a munkatársait, hogy azonnal hozzák vissza, hiszen fontos küldetése van számára, ami nem tűr halasztást…

A néző számára legkésőbb ekkor válik nyilvánvalóvá: ami a színpadon eddig zajlott, túlnyomórészt Chaplin fantáziájának szüleménye volt. Ez a jelenet valójában egyfajta betekintést nyújt abba, ahogyan a fejében formálódik a következő filmje, amelyet immár csupán meg kell valósítani...

Nem meglepő, hogy a szerzők egy Hollywoodról szóló dallal indítanak és zárnak, így keretezve a musicalt: "Ahol mindössze festett háttér áll, / mégis, e látványok az égbe repítenek!"

Nagy Tibor zenéje alapvetően tánczenei gyökerekre épül, ám nem csupán az 1920-as évek dallamai köszönnek vissza benne; a későbbi zenei irányzatok, mint a boogie-woogie és a rock and roll is szerves részét képezik művészetének. Bradányi Iván szövegei pedig úgy simulnak a muzsikához, mint az illat a virágokhoz – előadásuk során nem merülnek fel prozódiai zökkenők vagy kiénekelhetőségi nehézségek. A dalok gyakran a pesti varieték szellemiségét idézik, tele könnyedséggel és játékossággal. Például egy házmesternő feladatait bemutató dalban így szólítja meg a hallgatót: "Végy egy partvist, lendítsd a kart is, / mint valami rohamnál, / még egy söprés, aztán elsöprünk már!" Ez a szöveg nemcsak humorral fűszerezett, hanem a tánc örömét is magában hordozza.

Az első felvonás talán legmaradandóbb dala az a pillanat, amikor Charlie belátja, hogy ő a kisbaba felelősségteljes nevelője: "Csoda történt, apa lettem, / a sok ostoba szabályt kicseleztem, / soha nem voltam férj, mégis / megszületett egy kisfiam!"

A "Soha már" című dalban az anya, aki ideiglenesen lemond gyermekéről, őszintén osztja meg szándékait és érzéseit: "Aki újrakezd, mert hite van, / annak mindig jut egy álom, / aki bátor, annak szíve van, / az győz a nagyvilágon!" Ez a szám valóban méltán sorolható az életvidám, öntudatos és magabiztos nők himnuszai közé. A második felvonás legmeghatóbb dalai közé tartozik a címszereplő kölyök és Lucy, a szerelme közötti érzelmes kettős, valamint a finálét megelőző "Nyújtsd a két kezedet," amely érzelmekkel teli pillanatokat kínál a közönségnek.

A lírai hangulatú szólók és duettek mellett a kórusra írt, energikus tömegdalok adják meg a darab igazi lendületét. Az első felvonásban hallható vagány „Az utcanép dala” vagy a már említett házmesteri életet bemutató „Madame Foyer” tökéletes példák erre. A második felvonás nyitánya, a valódi táncra ösztönző „Járjunk táncot”, valamint a folytatásaként érkező, Gyenes Ildikó koreográfiájával felerősített „Ted, a kapitány” mind-mind hozzájárulnak a produkció dinamikájához és szórakoztató jellegéhez.

A címszerepet megformáló Gyetvai Martin magabiztosan énekel, miközben hitelesen életre kelti a Chaplintől segítséget kérő utcagyereket és a Charlie által megálmodott film központi figuráját is.

A Chaplint megformáló Szemenyei János mesterien ábrázolja a főnök leereszkedését, aki viccelődik a beosztottjaival, valamint a gyásztól sújtott férfi fájdalmát, és a filmkészítő elhivatottságát, aki minden kreatív energiáját mozgósít a siker érdekében. Amikor pedig az "Apa lettem" dalát énekli, az igazán megható és szívet melengető pillanatokat idéz elő.

A kölyök édesanyját megformáló Jenes Kitti egy olyan céltudatos nőként mutatja be Maryt, aki sikeresen átvészelte az anyagi nehézségeket, miközben sosem feledkezik meg szülői kötelességeiről. Ted Pavletits Béla, aki a menhely lakóinak edzéseit irányítja, valódi komikus karaktert hoz létre, aki a körülötte csetlő-botló "katonákkal" együtt egyszerre idézi meg Dickens világát és Rejtő Jenő humorát.

A leglenyűgözőbb szerep kétségtelenül Madame Foyeré, akinek megformálásával Lőrincz Nikol mindig ellopja a show-t, valahányszor színpadra lép. A házmesternő karaktere egyszerűnek tűnhet, de keménysége és eltökéltsége ellenére is szerethető. Még a kedvezőtlen körülmények között is próbál helytállni, ami őt a történet legérdekesebb női szereplőjévé emeli.

A Rózsa István által tervezett díszletek érzékletesen jelenítik meg a húszas évek amerikai külvárosának sivárságát és nyomorát, valamint a pénzes elit környezetét jellemző fényűzést. Horváth Kata jelmezei jól jellemzik e két, olykor távol lévőnek tűnő, valójában azonban egymás mellett, összenőve létező közeget.

A kölyök tehát mesterien tükrözi a családra találás és a szeretet kötelékének meghitt és boldog létezését, a "ketten a világ ellen" csibészes szellemiségét is magában hordozva. A musical emellett tiszteletteljes főhajtást gyakorol Hollywood kreatív szférája előtt, hiszen olyan igényes és profi szórakozást kínál, mint az álomgyár legjobban sikerült alkotásai, amelyek a futószalagról kerültek ki.