Az Univerzum talán egy óriási, bonyolult számítógép, amelynek titkai és működése még mindig felfedezésre várnak. Minden csillag, bolygó és galaxis egy-egy adatpont, amelyek összekapcsolódnak egy végtelen hálózaton, hogy létrehozzák a valóságunkat. Képzelj
Ezt a - nevezzük így - elméletet manapság egyre több tudós komolyan veszi, és lényege röviden abban rejlik, hogy a világegyetem egy óriási számítási folyamat keretein belül működhet. Az elképzelés az információfizika területéből származik, amely szerint a fizikai valóság strukturált információkból állhat. Dr. Melvin Vopson, a Portsmouthi Egyetem kutatója az AIP Advances folyóirat szerkesztői által kiemelt tanulmányában olyan eredményekre bukkant, amelyek szerint a gravitáció valójában az univerzumban zajló információvezérelt számítási folyamatok következménye.
Dr. Vopson véleménye szerint a gravitáció az anyaghoz kötődő információk tér-időbeli elrendezéséből származhat. Az információdinamika második főtételére hivatkozva kifejti, hogy az objektumok vonzódása mögött az a folyamat áll, amelynek során a világegyetem folyamatosan arra törekszik, hogy az információt minél tömörebben és rendezettebben tárolja.
Dr. Vopson megfogalmazása szerint az általa elért eredmények összhangban vannak azzal a gondolattal, miszerint a világegyetem működése egy óriási számítógép rendszereiként értelmezhető. "Mint ahogyan egy számítógép is arra törekszik, hogy optimalizálja a tárolási kapacitását és biztosítsa a hatékony működést, úgy a világegyetem is valószínűleg hasonló alapelvek mentén működik" - tette hozzá.
Dr. Vopson korábbi kutatásaiban izgalmas elméletet fogalmazott meg az információ tömegével kapcsolatban, amely szerint az elemi részecskék, vagyis az anyag legkisebb építőelemei, az információt hasonló módon tárolják, mint ahogyan a biológiai sejtek a DNS-t. Legújabb munkájában pedig rámutat arra, hogy a tér pixelekre bontása hogyan alkalmazható az adattárolás terén. Minden egyes cella "0"-t jelez, ha üres, és "1"-et, ha anyagot tartalmaz. Ez a digitális logikai struktúra párhuzamba állítható a virtuális valóságokban vagy számítógépes szimulációkban használt információtárolási módszerekkel.
Ezen felül, amennyiben több részecske egy közös cellában található, a rendszer úgy optimalizálódik, hogy egyesíti azokat, ezzel fokozva a hatékonyságot.
"Számítási szempontból könnyebb egy nagyobb részecskét nyomon követni, mint külön-külön figyelni több kisebbet."
- Fejtette ki Dr. Vopson, hangsúlyozva, hogy a gravitáció lényegében egy olyan mechanizmus, amely a számítási terhelés csökkentésére szolgál az információ komplexitásának minimalizálásával. Az alábbi ábra is jól illusztrálja ezt a folyamatot: egy kezdetben kaotikus, sok apró objektumból álló rendszer (mint például csillagközi por vagy törmelék) idővel egy rendezettebb, összetettebb struktúrává (például bolygóvá) alakul a gravitációs erők hatására.
A bal oldalon található kép egy zűrzavaros állapotot tükröz, ahol az objektumok különféle, egymástól eltérő pozíciókban helyezkednek el. Az ilyen típusú rendszerek magas információentrópiát mutatnak, ami azt jelenti, hogy rendkívül rendezetlenek, és ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a rendszer működéséről, rengeteg információra van szükség. A kaotikus és rendezetlen struktúrák elemzése komoly számítási teljesítményt igényel, hiszen számos részecske mozgását és kölcsönhatását kell figyelembe venni.
Ahogy az idő múlik, a gravitáció hatására ezek az objektumok egyre inkább csoportosulni kezdenek. Ez a folyamat (amelyet a nyíl ábrázol) fokozatosan egyszerűsíti a rendszer felépítését. Végül egy stabil, rendezettebb struktúra jön létre (jobb oldali kép: bolygó). Egy ilyen bolygó esetében a rendszer jelentősen egyszerűbb módon írható le, így az információentrópiája is alacsonyabb. Mivel ez a rendszer már stabil állapotban van, kevesebb számításra van szükség ahhoz, hogy modellezzük vagy előre jelezzük a viselkedését.
Ezen új szemléletmód alapján a gravitáció nem csupán egy egyszerű vonzóerő, ahogyan azt tapasztaljuk, hanem az univerzumban zajló információszervezési és -tömörítési folyamatok természetes kifejeződése.
A tanulmány így értelemszerűen újszerű megközelítést is kínál a gravitációs jelenségek magyarázatára, mint amilyenek például a fekete lyukak termodinamikája, a sötét anyag, a sötét energia és a kvantuminformáció-elmélet.
