Balatonboglár varázslatos dombjai között rejtőzik a lenyűgöző kápolnák sokasága, melyek mindegyike különleges történeteket mesél el. A panorámát pedig a híres Gömb-kilátó koronázza meg, ahonnan a Balaton festői szépsége és a környező táj lenyűgöző látvány

Fedezd fel a természet csodáit! Élvezd a kirándulások izgalmát, merülj el az utazások varázsában! Tapasztald meg a túrák adta szabadságot, barangolj a magával ragadó hegyekben, fedezz fel rejtett völgyeket, bújj el titokzatos barlangokban, és lépj be a történelembe a lenyűgöző várak falai között!

Nyáron a Balaton főleg a strandolásról szól. De a másik három évszakban? A Balaton partjáról kirándulhatunk, túrázhatunk kedvünkre, bármelyik településről indulva. Például Balatonbogláron is van két domb, ami több látnivalót is rejteget és egy nagyon könnyű sétával felfedezhető az egész. A teljes kör nincs 2 km, mégis útba esik a híres Gömb kilátó, több templom és egy árpádkori templom romja, két színes kápolna, egy csodás park sétányokkal, virágokkal, egy kalandpark és egy különleges víztorony is. Én pont egy olyan téli, januári napon jártam be a Várdombot és a Temetődombot, amikor volt hó. Ritka pillanat volt, és bár most nyakunkon a tavasz, azért közzéteszem a havas fotókat, hátha jól esik még rájuk nézni. :-) Aztán visszamentem tavasszal is, ezért pár olyan fotó is van, ahol nincs hó. Végülis mindegy van vagy nincs, a lényeg Balatonboglár két dombja és látnivalói, amit nektek is figyelmetekbe ajánlok. Tartsatok velem, aztán majd nézzétek meg élőben is! Mutatom merre!

Hol keresd? Magyarországon, Somogy megyében, a Balaton déli partján, Balatonbogláron található. A pontos helyszínt a térképen ITT találod.

A túra útvonalát itt tekintheted meg és töltheted le!

Nagy parkoló van a település központjában a 7-es út mentén, a Vörösmarty téren, ahol a nyári csúcsszezonon kívül egészen biztosan nem kell megverekedni a helyekért. Innen egy kellemes séta mind a Balaton-part, mind a dombok látnivalói. De érkezhetünk busszal vagy vonattal is. A vasútállomás egy kőhajításnyira van innen. A buszmegálló a tér sarkánál van, a neve: Balatonboglár, Platán sor.

A térről elindulva a házak között megbújó egyik utcácskán kell felfelé lépkednünk, attól függően, hogy először a kápolnákat vagy a Gömb kilátót szeretnénk felfedezni. A tér sarkán álló sárga épület mellett kanyarodó keskeny utca a Kápolna dombra vezet, de most inkább úgy mutatom be, hogy majd ott fogunk visszatérni. Én személy szerint a Gömb kilátót választottam első állomásomnak.

A Gömb kilátóhoz vezető út a katolikus templom előtt kanyarog, és modern megjelenése azt sugallja, hogy nem egy régi építmény. Érdemes azonban megjegyezni, hogy Boglár már 1211-ben szerepelt a pápai tizedjegyzékben mint templomos hely. A török hódoltság idején azonban a templom elpusztult, és több mint 380 évnek kellett eltelnie, mire újraépítették. Gyulai Gaal Gaston egyházi elnök már 1912-ben megalapította a templomépítő alapot 300 korona alaptőkével, és 1918-ban megvásároltak egy telket is a templom számára. Azonban a templom építése hosszú időre elhúzódott anyagi nehézségek miatt. 1931 tavaszán érkezett a településre Varga Béla, a veszprémi püspök, Rott Nándor által megbízott fiatal plébánosa, aki elindította a templomépítési projektet. Ekkor olyan mértékű összefogás indult meg, amely példa nélküli volt, hiszen a bogláron nyaraló befolyásos emberek is aktívan részt vettek a templom felépítésében, mindenki a maga módján segítette az ügyet. Dr. Kotsis Iván műépítész készítette el a templom terveit, amelyet Boglárnak ajándékozott. Mivel a rendelkezésre álló telek nem volt elegendő, a szomszédos telkek tulajdonosai készségesen átengedték a szükséges területeket. Végül 1931. szeptember 6-án, vasárnap letették a templom alapkövét, és a bogláriak nem sokkal később, a lehető legrövidebb időn belül felépítették közösségük szívét.

A templom előtt elhaladva családi házak között kanyarog tovább a Templom utca, mely felvisz minket a Várdombra.

Az útkereszteződésnél már találhatunk tájékoztató táblákat, melyek jelzik merre kell mennünk. És itt találjuk a település evangélikus templomát is. Ez a templom 1999-ben készült el és ma az istentiszteletek mellett kórus- és kamarakoncerteket is tartanak benne.

Az evangélikus templom mellett egy impozáns lépcsősor vezet felfelé, amelynek fokain haladva egyre jobban megismerhetjük a környező tájat. A Várdomb, amely egykori vulkanikus aktivitás nyomait őrzi, büszkén emelkedik ki a vidéki panorámából. Kopasz felszíne évszázadok óta a vulkanikus tufa ölelésében él, így nem meglepő, hogy őseink Kopaszdomb néven emlegették. Gaas Gaston, a település kiemelkedő elöljárója és nagybirtokosa a dombot zömében feketefenyőkkel ültette be, ezzel új életet lehelve a tájba.

A lépcsősor csúcsánál végre megérkezünk a célunkhoz. Itt, a dombtetőn emelkedik a Xantus János Gömbkilátó, amely 2020-ban elnyerte az év kilátója címet. Ezen kívül 2013 óta büszkén viseli az Örökségünk - Somogyország Kincse díjat is.

Természetesen, még egy újabb lépcsősort kell meghódítanunk.

A Várdomb csúcsán, 165 méter magasan, Balatonboglár egyik legismertebb szimbóluma, a Gömbkilátó található. Eredetileg a magyar alumíniumipar büszkeségeként mutatták be a Budapesti Nemzetközi Vásáron, mint a belföldi turizmus pavilonját, a "Magyar Atomiumot". Ezt a különleges építményt Kádár István mérnök álmodta meg, és az 1958-as brüsszeli világkiállítás ikonikus jelképe ihlette. A gömb alakú, 15 méter átmérőjű szerkezetét 240 háromszöglemez alkotja, amely egy lenyűgöző geometriai egységet formál meg. Ez a tökéletes forma, amely egyforma háromszögekből épül fel, igazi látványosság. A Budapesti Nemzetközi Vásár megszűnése után, 1972-ben, Szabó Kálmán tanácselnök közbenjárásával került Balatonboglárra, ahol azóta a város ékességeként tündököl.

Eredetileg egy elegáns belső üvegburkolattal álmodták meg, amelyben egy hangulatos presszó kapott volna helyet. Azonban a természet erői közbeszóltak, így a tervezett üvegborítás helyett egy fa szerkezetű, nyitott kialakítás született, amely végül a Gömbkilátó néven vált ismertté. 2002-ben díszkivilágítással gazdagították, így a kilátó éjszaka is vonzó látványt nyújt, könnyen észlelhető az északi partról. Az 1980-as években már egy felújításon is átesett a népszerű kirándulóhely, majd 2012-ben a belső fa padozatot modern acél szerkezetre cserélték, így tovább növelve a látogatók kényelmét és biztonságát.

Nos igen, felújítások. Valamikor a kétezres évek elején voltam itt először és határozottam emlékszem, hogy fadeszkák borították a kilátó padlóját. Értem én, hogy a fa kevésbé időtálló, mint az acélrács... de akkor is sokkal jobb volt! Mert most az egész kilátót átlátszó acélrács borítja.

Már az alsó szintről is szép a kilátás, de azért érdemes még feljebb menni, a kupola alá.

Igaz, hogy ez a kilátó nem túl magas, sőt. Ettől függetlenül a tériszonyosokat ezzel a megoldással kizárták a panoráma csodálói közül. És persze felnőttként valamennyire tudunk küzdeni ellene, én is felmentem, de a gyerekeknek hiába mondtak bármit a szülők, sírva álltak a szélén és nem mertek bemenni. Lehet nekik mondani, hogy nem kell félni... látják ők, mégis több gyereket láttam visítva menekülni. Most akkor idegenforgalmi szempontból ez tényleg egy jó megoldás??? Különösen annak fényében, hogy már belépőt is szednek érte. (Aztán a turista csalódottan távozik...)

Ez a „lebegő” lépcső már önmagában is kihívást jelent a látogatók egy részének, de én is osztom azt a véleményt, hogy a lenyűgöző panoráma minden félelmet megér. Ha csak tudjuk, érdemes átlépni a határokat! :-)

Fentről lenyűgöző panoráma tárul elénk, ahogy a Balaton kék vize és az északi part impozáns tanúhegyei egyaránt szemünk elé kerülnek. Tudjátok, mi a legnagyobb előnye a déli partnak? Hogy onnan csodálhatjuk az északi part szépségeit! 😄

Ott van a Badacsony, a Gulács, a Tótihegy és a Csobánc is, mindegyik különleges szépséggel bír, varázslatos tájat teremtve.

Tiszta időben a Bakony vonulatai lenyűgöző látványt nyújtanak. Szemben fekszik Révfülöp, amely a nyár legnagyobb sporteseménye, a Balaton-átúszás kiindulópontja. A cél pedig a boglári Platán-strand, ahol a résztvevők végre megpihenhetnek. A Gömb kilátóból pedig remek alkalom nyílik, hogy figyelemmel kísérjük a Balaton vizében úszó sokaságot, ahogy egyesével haladnak a cél felé.

És gyönyörű panorámát nyújt a teljes Tihanyi-félszigetre, ahol a táj varázsa mindenkit elbűvöl.

A másik irányban található Boglár és a vasútállomás.

Az alsó szinten, több nagy tábláról tájékozódhatunk Balatonboglár, a Várdomb és a kilátó történetéről.

Alattunk télen is pezseg az élet, hiszen a gyerekek számára ez a hóesés igazi varázslatot jelent, ahol szánkózni lehet a fehér tájon.

A fotó nem képes visszaadni azt az élményt, amit a szemünk lát; az acélrács valóban teljesen átlátszó. És ami még különösen "érdekes" benne, az az, hogy a felső szinten sétálók cipőjéről a sár könnyedén hullik az alsó szinten tartózkodók nyakába. (Rendben, nem akarom túlzottan kritizálni, hiszen ez a megoldás szép és időtálló, ráadásul sokkal többen vannak, akiket ez nem zavar, mint azok, akik tériszonnyal küzdenek. Éljen a változatosság!)

A kilátó megtekintéséhez belépőt szükséges váltani. Felnőttek számára az ár 490 Ft, míg a gyerekeknek 450 Ft-ba kerül. Érdemes megjegyezni, hogy januárban még ingyenesen látogatható volt, ám márciusra már bevezették a belépődíjat.

A Várhegyre különleges élményként kisvonattal is feljuthatunk, amely valószínűleg a Balaton partja és a Várhegy között teszi meg az útját.

A Várhegy oldalára pedig nemrég építettek egy klassz kalandparkot is, nyári bobpályával.

És akkor induljunk tovább a kápolnák felé, a szomszéd dombra. Ehhez először le kell mennünk a Várdombról.

A hosszú utca végén található egy parkoló, amely lehetőséget ad azoknak, akik nem szeretnének túl sok lépcsőt megmászni, hogy autóval érkezzenek. Azonban innen is gyalogosan kell folytatni az utat, hiszen a hosszú utcát egy sorompó zárja el a turisták járművei elől.

Miután elhagytuk a parkolót, balra kanyarodunk az Árpád utcába, majd az első kis utcán jobbra fordulunk. Ez a Kápolna utca, amelynek neve is árulkodik, hiszen egyenesen a kápolnákhoz vezet minket.

Hamarosan szemügyre vehetjük a Vörös kápolnát, amelynek színe inkább rózsaszín árnyalatú, mintsem vörös. :-)

A 18. század végén a Bárány család rendelkezett nagyobb birtokkal Balatonbogláron. Bárány Pál előbb, 1836-ban, a domb aljában udvarházat, majd 1857-ben a domb nyugati oldalán neogótikus stílusú kápolnát építtetett, benne családi sírbolttal.

A kápolna bejárata felett a családi címer alatt egy alig olvasható tábla tanúsága szerint: "Építettem én Bárány Pál 1857-ben". A tábla felett, a Bárány család címerében tojásdad kerek pajzson a mondabeli griffmadár látható.

Az 1970-es évektől nyári képzőművészeti kiállítások helyszíne lett a kápolna, és az előterében megépített, cédrus fákkal ívelt színpadon komoly színházi eseménynek számító színielőadások zajlottak a "kaposvár jelenség" idején. Mára felújították a kápolna környezetét, és kellemes sétányokat hoztak létre rengeteg virággal, gyógynövénnyel.

A kápolna sírboltjában pihennek a következő néhaiak: R. Bárány Pál (1796-1864), aki életét gazdagította tudásával és bölcsességével; felesége, Bárány Pálné, született Licsek Antónia (1812-1849), akinek emléke a szeretet és a családi kötelékek erejét idézi; valamint gyermekeik: Bárány Emil (1844-1848) és Bárány Irma (1848-1849), akik korán távoztak az élők sorából. Az ősi családi kötelékek tovább élnek Bárány Dénes (1841-1896) emlékében, aki életét a közösség szolgálatának szentelte. A sírboltban nyugszik Gaál Alice (1871-1897), akinek fiatal évei a remény és az álmok jegyében teltek; Gaál Lőrincnét, született Bárány Matild (1844-1884), aki a családi hagyományok örököse volt, valamint gyulai Gaál Lőrinc (1844-1907) és gyulai Gaál Ernő (1866-1906), akik az életük során hozzájárultak a közösség fejlődéséhez. E sírbolt falai között örökre megmaradnak emlékük és történeteik.

A Vörös kápolna látogatási ideje június 15-től augusztus 30-ig tart.

kedd-vasárnap: 15-19 óráig.

A két kápolna között található parkot egyedülálló módon alakították ki, ahol barátságos sétányok winding around, számos pihenőpad várja a látogatókat, és a levegőt a buja levendulabokrok illata tölti meg.

A balatonboglári Temetődombon található neogótikus kápolna története izgalmas és titkokkal teli. A legtöbb forrás 1856-ot jelöli meg építésének időpontjaként, míg más dokumentumok 1891-re teszik azt, így Körmendy Lajos gyógyszerész és földbirtokos nevéhez fűződik ez az impozáns épület. Eredetileg a területen egy családi kripta állt, amelyet később kibővítettek a kápolnával, így született meg a híres kék kápolna. Körmendy Lajos nem csupán az építkezésről gondoskodott, hanem 1893-ban egy alapítványt is létrehozott, melynek keretein belül az örökösök számára 1000 forintot helyezett el a Boglári Takarék Pénztárnál, biztosítva ezzel a fenntartás költségeit. Az építész életének vége 1897-re tehető, amikor is a kápolna sírboltjába helyezték végső nyugalomra. Azóta is a helyszín méltóságteljes emlékét őrzi, miközben a látogatók a történelem ezen darabkáját csodálják.

Az elhagyott kápolna felfedezése 1966 nyarán Galántai György, egy fiatal és ambiciózus képzőművész számára egy új kezdetet jelentett. Czövek Jenő, a balatonboglári plébános, valamint a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság támogatásával 1968-ban 15 éves bérleti szerződést kötöttek a kápolna művészeti célokra való használatára. Ezt követően Galántai két év alatt átalakította a kápolnát, hogy nyáron műteremként és alternatív művészeti központként szolgáljon, kezdetben "Kápolna Tárlat" néven. E helyszín nemcsak a művészetek iránt érdeklődők számára vált ismertté, hanem országos szinten is találkozóhelyként működött, ahol azok a képzőművészek gyűltek össze, akik a kor szigorú aczéli kultúrpolitikája elől elzárva érezték magukat.

A tárlat körül azonban hamar gyülekeztek a viharfelhők és vélt, vagy valós botrányok után végül bezárták, majd a kápolna állami kezelésbe került. 1974-ben a kápolnát államilag tatarozták, és a felújítás után ismét "Kápolna tárlat" néven kiállítóhellyé vált. A "boglári társaság" azonban ekkor már a budapesti Fiatal Művészek Klubjában működött, mert ott a művészek megfigyelésére a hatalomnak több lehetősége nyílt.

A temető domb nyugati oldalán, 1825-ben Bárány Pál földbirtokos impozáns udvarházat emelt, és ezzel párhuzamosan a község számára felajánlotta a domb felső platóját, amely köztemetőként szolgálhatott. Érdekessége ennek a temetőnek, hogy a faluban élő három különböző felekezet számára biztosított temetkezési lehetőséget egészen az 1920-as évek közepéig.

Bár a területen fellelhetők régi sírkövek is, ezek az azonos formájú emlékjelek a Balatonboglárhoz kapcsolódó neves személyiségek tiszteletére készültek.

A 13. században emelt Balatonboglár első temploma, melynek romjai ma is láthatók a Temetődombon, egy igazán különleges történelmi emlék. Az Árpád-kori templom sajátossága a szentély egyenes záródása, amely mellett a négyszögű hajó nyugati oldalán egy impozáns, kétpilléres karzat található. Ez a templom nemcsak a helyi közösség vallási életének központja volt, hanem a múlt titkait is magában rejti.

A régi templom romjaitól felfelé kanyarog az út, mely mentén pihenőpadok sorakoznak. Ezek a padok a "remény", a "hit" és a "szeretet" szavakkal díszítve várják az utazókat, lehetőséget adva a megpihenésre és a gondolatokkal való elmélyülésre.

Van itt még egy izgalmas felfedezés: egy dombocska, amelynek spirális ösvénye vezet fel a csúcsára. Ott található egy pad, amely tulajdonképpen egy kilátóhely, ám a fák sűrűsége miatt a panoráma nem éppen lenyűgöző. Érdekesség, hogy első pillantásra senki sem sejtené, hogy ez a domb a Temetődomb csúcsán egy víztorony rejlik!

1933. március 5-én a község elöljárósága és a Fürdőegyesület létrehozta a Balatonboglári Vízmű Szövetkezetet. A faluban gyűjtést indítottak, részjegyenként 1.000 pengő névértékben. A mai Berzsenyi utcában helyezték el a szivattyú-kutakat, amik a temetődombon lévő medencébe nyomták fel a vizet. A község elöljárósága 15.000 pengőért építette meg a 200 köbméteres medencét, és ingyen átengedte a szövetkezet használatára. A dombról jött a vízvezeték a gyógyszertárig, ahol elágazott a Gaal Gaston utcán a vasúti szállodáig, a másik ága átment a vasút alatt. Ott kétfelé ágazott, az egyik keleti irányban Lelle határáig a sétányon, a másik ág a nyaraló övezetben tanítók házáig vezetett. A részjegytulajdonosok telkeire ingyen kötötték be a vezetékes vizet. Három, ingyenes használható közkutat is kiépítettek. A vízmű 1964-ben már államosított üzemként működve kiépítette több utcában is a vezetékrendszert, de a régi víztorony már nem volt sokáig képes a megnövekedett igényeknek megfelelni. Az 1960-as évek végére a szomszédos Várdombon megépült a nagy térfogatú, iker víztározó, nagy teljesítményű szivattyúkkal.

Mára ez a kis dombocska már nem tölti be víztorony szerepét, de így is megérdemli a figyelmet. Mellette egy kanyargós lépcsősor húzódik, ami visszavezet a főtérhez. A lépcsők hosszan és kanyargósan leereszkednek a domboldalon, míg végül a házak között találják magukat.

A hóban nem látszott, de ez egy teljesen stabil kőlépcső. Felfelé kicsit fárasztóbb. Lefelé kényelmes.

A lépcsősor végén egy meredek utcába érkezünk. Ha az alsó rész felől közelítünk, a kőfal mentén vezet az utunk a lépcsőkön felfelé. Az irányt sárga kereszt jelzések mutatják, amelyek jól kivehetőek a villanyoszlopokon és a lépcsősor melletti falon is. Érdekes módon azonban ez a jelzés nem szerepel a turista térképeken, ami egy kis rejtélyt csempész az utazásba.

A házak között ereszkedünk tovább lefelé a lejtős Bocskay utcán.

A sárga ház mellett haladva végre visszaértünk a főtérre, ahol a termelői piac pezsgő élete vár ránk, hiszen elvileg minden délelőtt nyitva tart. Nyáron biztosan jóval több a látogató és a friss kínálat is, hiszen a fűszernövények és zöldségek ilyenkor a legízletesebbek.

És ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk többsége a kihelyezett táblákból, illetve a következő weboldalakról származik: www.balatonboglar.hu és 8630.hu.