Bár hihetetlennek tűnhet, valójában sokkal többet tudunk a Holdról, mint a tengerek rejtett mélységeiről.
Ezen a kihívásokkal teli helyzeten egy izgalmas új projekt próbál változtatni, amelynek révén talán nemsokára az óceán mélyén élhetünk.
Óriási munka folyik a walesi határon, Chepstow közelében. A Deep nevű projekt keretében egy névtelen magánbefektető egy régi álmot próbál valóra váltani: állandó lakhatási lehetőséget teremteni a tenger mélyén az emberek számára. Ha sikerül megvalósítani az elképzeléseket, 2027-ben költözhetnek be az első lakók az óceánfenéken csücsülő acéltartályokból álló telepre - számolt be az elképesztő nagyívű tervről a Guardian.
A Deep projekt szóvivője titokban tartotta a befektető kilétét, és a finanszírozás pontos összegét sem kívánta felfedni. Annyit azonban elárult, hogy a támogatás nagyságrendje százmilliós fontban mérhető. A tesztelés helyszíne egy 20 hektáros terület Gloucestershire-ben, amely korábban egy mészkőbánya volt; az 1990-es években víz alá került, és egészen 2022-ig búváriskolaként üzemelt. A Deep keretében első lépésként elkészítik a víz alatti lakóegység fából készült másolatát, melyet „őrszemnek” kereszteltek. Ezt a modellt használják majd a szárazföldi kiképzésekhez. Az egységben egy közös tér mellett hat hálószoba, konyha, fürdőszoba és kutatási helyiség található, amelyet acélból építenek, hogy elviselje a tenger mélyén uralkodó hatalmas nyomást. Először tudósok képzése történik majd ezeken a lakóegységeken, de a jövőbeli tervek szerint bárki beköltözhet, akinek megvan rá a pénze. Az őrszemeket akár 200 méteres mélységig is le lehet süllyeszteni, ahová mini búvárhajók szállítják a lakókat.
A nyomás tíz méterenként egy atmoszférával növekszik, a hőmérséklet pedig folyamatosan csökken, ennek ellenére ebben a zónában található bolygónk egyik leggazdagabb ökoszisztémája, amelyről alig rendelkezünk ismeretekkel.
Ezen a lenyűgöző mélységben olyan tengeri lények rejtőznek, amelyek csak David Attenborough lenyűgöző dokumentumfilmjeiben keltették életre a fantáziánkat. Az őrszemek segítségével lehetőség nyílik arra, hogy zavartalanul tanulmányozzuk ezeket a csodálatos élőlényeket; a kutatók a természetes élőhelyükön figyelhetik meg őket, felfedezve a tengeri világ titkait.
Mike Shackleford, a Deep operatív igazgatója humorosan megjegyezte: „Az 1950-es és 60-as években két nagy verseny folyt: az űrverseny és az óceáni felfedezés. Az űr végül diadalmaskodott. Nehéz eljutni oda, de ha már fenn vagy, a környezet meglehetősen barátságos. Az óceán viszont teljesen más történet: könnyű lemerülni a mélybe, de ha ott vagy, szinte minden dolog fenyegetést jelent.” Hozzátette, hogy a helyzet ellenére az oceanográfusok többsége egyetért abban, hogy meglepően keveset tudunk az óceánokról. Ezért elengedhetetlen, hogy valaki megtegye az első lépéseket a szükséges technológia kifejlesztésére, amely lehetővé teszi számunkra, hogy természetes környezetükben tanulmányozzuk az óceánok rejtett világát. A végső cél pedig az, hogy tartósan képesek legyünk az óceán mélyén élni.
A projekt során számtalan aspektust kell figyelembe venni, vizsgálni, tesztelni, rengeteg olyat is, amire laikusként először nem is gondolnánk. Ilyen például, hogy a tenger mélyén, egy viszonylag kis alapterületű helyiségben tartósan összezárva élni nemcsak fizikailag, hanem pszichésen is óriási kihívás. Phil Short, a Deep kutatóbúvár-kiképzője szerint az egyén sikeres megküzdése mögött meghúzódó filozófia nagyjából ugyanaz, mint a katonák kiképzésénél: bármennyit gyakorolhatsz, de amíg nem kerülsz éles helyzetbe, nem tudod, hogyan reagálsz. Becslései szerint 12-18 hónapra van szükség ahhoz, hogy egy olyan ember, aki korábban soha nem merült, képes legyen üzemeltetni a tenger mélyén telepített rendszert.
Nagyon érdekes téma, hogy miként reagál az emberi test, ha huzamosabb ideig a tenger mélyén tartózkodik valaki. Az 1970-es és a 1990-es évek elején számos kutatás foglalkozott a szaturációs búvárkodás hatásaival, azonban a vizsgálatok jellemzően fiatal, egészséges férfiak körében zajlottak.
A szaturációs búvárkodás a világ egyik legjobban jövedelmező szakmája, és ennek jó oka van: ez a tevékenység a legnagyobb kockázattal járó foglalkozások közé tartozik.
Ezek a különleges kereskedelmi búvárok a tenger mélyére merülnek, hogy elvégezzék a tengeri kutak, fúrótornyok és csővezetékek telepítését, karbantartását és lebontását. Az emberi test azonban az evolúció folyamán nem volt felkészítve az ilyen extrém körülményekre, így a búvárokra legalább annyi veszély leselkedik, mint az űrhajósokra. A helyzet alapos és hosszú távú kutatásokat igényel, hogy megértsük, vajon a testünk képes-e alkalmazkodni ezekhez a szélsőséges kihívásokhoz.
Ehhez képest apróságnak tűnik, hogy a nyomásváltozás is befolyásolja az ízlelőbimbók működését, így a tenger mélyén az ízek teljesen eltérően érzékelhetők a szárazföldi tapasztalatainktól. Ha tartósan élvezetes életet akarunk élni a mélységben, akkor az ételek ízének élvezete kulcsfontosságú. Ezért a mélytengeri lakók számára is olyan különleges étkezési lehetőségeket kell kidolgozni, amelyek a felszínen talán túlzottan fűszeresnek és kalóriadúsnak tűnnek. Phil Short szavaival élve: "Életem nagy részét a víz alatt töltöttem, de bármennyit is fogyasztok, folyamatosan fogyok." Ez annak köszönhető, hogy a mélyben eltöltött idő alatt az anyagcsere hihetetlenül felgyorsul, még akkor is, ha az ember nem végez semmiféle fizikai aktivitást.
Természetesen! Íme egy egyedi változat a "Korábbi kísérlet" kifejezésre: "Előző próbálkozás" Ha szeretnél más formában vagy részletesebben kifejteni, kérlek jelezd!
Jacques Cousteau az 1960-as években úttörő volt a víz alatti élet kutatásában. Egy öt méter hosszú, 2,5 méter széles acélhengert készített Marseille mellett, 10 méteres mélységbe süllyesztve, majd ezt továbbfejlesztette, a világ különböző pontjain elhelyezve az eszközöket. Cousteau végül felhagyott ezzel a kutatási iránnyal, és a továbbiakban a természetvédelemre összpontosított, de a víz alatti élőhelyek gondolata még egy ideig népszerű maradt, mindenféle kísérletet inspirálva. A legutóbbi ilyen próbálkozás az Aquarius Reef Base volt, a floridai Key Largónál, 19 méterrel a felszín alatt. A jelenleg a Floridai Nemzetközi Egyetem által működtetett létesítmény az 1980-as években épült, és az egyetlen olyan víz alatti emberi lakóhely, amelyet ma is használnak, többek között itt zajlik részben a NASA űrhajósainak képzése.
