Beléptek egy 20 éve elfeledett balatoni étterembe, és a hideg futott végig a hátukon, amikor felfedezték, mi rejtőzik a sötét falak mögött.
A hely hosszú múltra tekint vissza, a jelene viszont sajnos kevésbé fényes.
Az urbex, vagyis az elhagyatott helyek felfedezése nem csupán izgalmas kaland, hanem egyfajta időutazás is: amikor valaki átlép a romos épület küszöbén, a múlt még élő nyomai szinte kézzelfoghatók. A Balaton környékén számos ilyen rejtélyes helyszín várja a felfedezőket, de kevésnek van olyan legendája, mint a fonyódi Gatyás Csárdának. Ezt a helyet nem csupán a látványai, hanem a köré szövődött történetek is különlegessé teszik, amelyek a hely szellemét idézik meg.
Az 1933-ban (!) alapított vendéglő fénykorában kuglipályával, élő zenével és zsúfolt nyári estékkel várta a vendégeket. A 80-as években itt még a keletnémet turisták is megfordultak, az út szélén sorakozó autók és a hajnalig tartó mulatozások voltak a megszokott látvány.
A név születésének két különböző története maradt ránk: az egyik verzió szerint a csárda alapítója, Varga István, egy disznótoros mulatság során annyira elszabadult a jókedve, hogy a tánc hevében még a gatyája is a földre került. A másik, kicsit visszafogottabb elmondás azt meséli, hogy hajnalban, az állatok etetése előtt, a férfiak egy szál gatyában vágtak neki egy gyors fröccsnek. Bárhogyan is történt, a név végül ráragadt, és a csárda fokozatosan a környék egyik legkedveltebb találkozóhelyévé lépett elő.
