Bihun Pál, a Salánk község görögkatolikus papja, életének és munkásságának története gazdag hagyományokkal és elhivatottsággal teli. Számos éven át szolgálta közösségét, és nemcsak lelkipásztori feladatait látta el, hanem aktívan hozzájárult a helyi kultú

Bihun Pál görögkatolikus áldozópapnak rövid, de egyháza és a kárpátaljai nép szolgálatában gazdag élet adatott meg. 12 éven át tevékenykedett a Salánki Görögkatolikus Egyházközségében. Papi feladatai mellett számos alapítvány és szervezet munkatársaként és tagjaként szolgálta szülőföldjét.

Ismerjük meg élettörténetét!

Bihun Pál 1878. november 19-én látta meg a napvilágot az Ugocsa megyei Felsőveresmarton, egy görögkatolikus családban, ahol Bihun János és Jaczecskó Ilona nevelte. Fiatal korától fogva a papság iránt vonzódott, így teológiai tanulmányait Ungváron kezdte el. A képzését sikeresen befejezve 1906 januárjában elhatározta, hogy megkéri választottja, Valkovszky Alexandra Ilona (1887-1959) kezét. Valkovszky Sándor pap és Kaminszky Irén leányaként őt a következő hónapban feleségül is vette, így a tanulmányait befejező papnövendék új fejezetet kezdett életében.

Ezt követően, 1906. március 11-én Firczák Gyula munkácsi püspök pappá szentelte Bihun Pált, aki szülőfalujában, Felsőveresmarton celebrálta meg első szent liturgiáját.

E hónap 18-án a mennyei Uralkodó dicsőséges kegyelmével került sor az első szentmise áldozat bemutatására Veresmarton. Az ünnepi esemény keretében Bihun Pál, a frissen szentelt áldozár, Damjanovits Tivadar kökényesdi lelkész, valamint a szentmisét vezető tanácsos közreműködésével valósult meg. Az alkalom fényeit tovább emelte a nagyszámú úri közönség jelenléte, akik vallási hovatartozás nélkül csatlakoztak a szentmiséhez. Az ünnepi szentbeszédet Szabó Eugén nagyszöllősi esperes mondta el ruthén és magyar nyelven, szárnyaló gondolataival méltatva a papi hivatás magasztosságát, ami könnyekig hatotta meg a több ezer fős hallgatóságot. A szentmise végén élénk éltetések és mozsarazások kísérték az eseményt. A mise befejeztével az újmisés 60 terítékű ünnepi ebédet szolgált fel vendégeinek, és a vidékről érkezett közel 300 főre menő szegényt is megvendégelte.

A fiatal papot püspöke néhány hétre Nagyszőlősre küldte segédlelkészi feladatok ellátására, majd 1906 áprilisától a Salánki Görögkatolikus Egyházközség gondjaira bízta.

Bihun Pál 1918-ban bekövetkezett halála előtt hosszú éveken át szolgálta a települést papi feladataival, hűségesen vezette a közösséget.

Közben a családja is gyarapodott, hat gyönyörű lánya érkezett a világra: Judit, aki később Szikszay Géza pap felesége lett, valamint Ágnes, Elza, Andrea, Vira és Márta. Az egyházközség szolgálatán túl a fiatal áldozópap nem csupán szavakkal, hanem tettekkel is aktívan hozzájárult a helyi közösség és a szociális élet fejlődéséhez.

Könyvei és írásai széleskörű hatással voltak a közönségre: 1902-ben megjelent "Elmélkedések az ifjúság számára" című műve, amely magyar és ruthén nyelven készült, valamint 1906-ban kiadott "A görög szertartású katholikus anyaszentegyház szent Liturgiájának értelmezése" című munkája mind hozzájárultak a vallási és kulturális diskurzus gazdagításához.

A Görög katholikus szemle lapjain rendszeresen megjelentek az írásai, amelyek különböző témákat öleltek fel. Például a "Néhány szó a szellemidézésről" című cikke 1900. szeptember 30-án látott napvilágot, amely a szellemi világokkal való kapcsolatokról fejtette ki gondolatait. 1905. december 3-án publikálta "Gyűjtessük s értékesíttessük népünkkel a vadontermő kereskedelmi gyógynövényeket" című írását, amely a helyi gyógynövények hasznosításának fontosságára hívta fel a figyelmet. Egy hónappal később, december 24-én a "Mit kíván részünkről népünk anyagi s erkölcsi érdeke?" című cikkében a közösség érdekeire reflektált. 1913-ban pedig "Adatok a felsőveresmarti gr. Egyház történetéhez" című munkájában a helyi egyház múltját kutatta, míg szeptember 28-án a "A sizma, okai és ellenszerei" című írásában a sizma problémáját és kezelésének módjait tárgyalta.

Emellett a Nagyszőllősi Hirlap társszerkesztője volt. Nemeslelkűsége több téren is megnyilvánult. Salánkon például táncestet szervezett a helyi iskola javára.

A vidéki levelezőnk beszámolója szerint a salánki görög katolikus iskolaszék február 20-án egy igazán emlékezetes iskolabált tartott. Ez a táncos esemény a jótékonyság szellemében valósult meg, és még a fővárosi görög katolikus közösségben is nagy visszhangot keltett. Bihun Pál, az iskolaszék elnöke lapunkon keresztül szeretné kifejezni köszönetét a nagylelkű adakozóknak, külön kiemelve Szabó Jenő főrendiházi tagot, aki jelentős összeggel támogatta a jótékonysági farsangi est sikerét. Az esemény mögött álló jótékonysági eszme és annak megvalósítása Bihun Pál érdeme. A táncos mulatság összesen 101 korona tiszta hasznot hozott a salánki iskola számára.

Néhány évvel később, 1911 szeptemberében szintén Salánkon megalapította a Katholikus Népszövetség helyi szervezetét. Ezen kívül Bihun Pál a Vasvári Alap fő támogatója volt. A Vasvári Pál Alapítvány "a Kárpátokban megrokkant, megvakult, avagy elesett, nyelvében ruthén, de szívében színtiszta magyar hősök serdülő árváinak ezen most lelkesülő tanulmányi alap segélyével katonákká való kiképeztetése" céljából jött létre.

Bihun Pál jelentős támogatásával gazdagította a Vasvári Alapot, amit Csurgovich György egy verssel is megörökített, tiszteletét kifejezve. A költemény címe: Üdvözlet Bihun Pál salánki lelkész úrhoz, a Vasváry Pál alapítvány második mecénásához.

Bihun Pál a Görög katholikus szemle 1917. szeptember 9-i számában nyílt levélben fordult az újonnan felállított Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumhoz. Számos ötlettel állt elő a kárpátaljai szegények megsegítése érdekében: "...létesíttessenek ott, ahol lehetséges paraszt hitbizományok, váltassanak meg részben a nagybirtokok, tétessék intenzívebbé a földművelés, konyha és gyümölcskertészet, a rétművelés, a méhészet stb. Ipari terrénumon helyeztessék súly különösen a famunkára, annak minden ágára, kezdve a kocsigyártástól a seprűkészítésig. Nagyobb községekben és városokban kívánatos volna a fiatalságot szabó, csizmadia, kereskedő stb. iparra képezni. Fontos volna, hogy a gazdasági és ipari termékek csakis szövetkezeti úton lennének értékesíthetők. Szaporíttassanak a szövetkezeti áruboltok úgy, hogy a legkisebb községbe is jusson hacsak egy fióküzlet is..." Fiatalon, mindössze 40 évesen érte a halál. A Nagyszőllősi Hírlap is írt a temetéséről: "Temetése folyó hó 7-én délután 3 órakor volt Salánkon. A szertartást Szabó Eumén főesperes, nagyszőllősi gör. kat. lelkész végezte nagy segédlettel. Ott volt a falu apraja - nagyja, nem láttunk egyetlen embert, akinek szeméből könny ne gyöngyözött volna ki, mert Bihun Pált mindenki szerette, elvesztését mindenki sajnálta. A vármegye képviseletében dr. Szőllősy Alfréd főispáni titkár utazott ki a temetésre, azonkívül számtalan jó barátja, ismerőse, tisztelője elkísérte utolsó útjára a megboldogultat." A salánki temetőben helyezték végső nyugalomra. Sírja - mely a mai napig áll - lebetonozott fedelén egy fehér márványkereszt mellett fehér márványlap hirdeti: "Itt nyugszik Bihun Pál gör. kath. lelkész 1879-1918."