Egy 2,8 kilométeres jégmintának köszönhetően 400 ezer évvel mélyebbre áshatunk a Föld múltjának titkaiba.
Európai tudósok az Antarktisz fagyos mélységeibe merültek, ahol 2800 méter mélyre fúrtak, hogy felfedezzék a világ valószínűleg legrégebbi, 1,2 millió éves jégmagját. Ez a felfedezés új perspektívákat nyithat a Föld történetének megértésében, hiszen 400 ezer évvel bővülhet a tudásunk. A kutatás a kontinens keleti fennsíkján zajlott, 3000 méterrel a tengerszint felett, és négy év nyarán keresztül tartott, miközben a szakembereknek -35 Celsius-fokos zord körülmények között kellett dolgozniuk.
A jégdarabokban rejtőző légbuborékok ősi éghajlati emlékeket őriznek, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek a tudósok számára a középső pleisztocén átmenetének titkainak feltárásában. Ez az időszak, amely körülbelül 900 ezer és 1,2 millió évvel ezelőtt zajlott, a glaciális ciklusok drámai változásait hozta magával, és az emberi őseink számára a kihalás veszélyét jelentette.
Az Olasz Sarkkutató Intézet irányításával egy nagyszabású nemzetközi kutatás indult, amelyben tíz európai ország együttműködése révén speciális fúróberendezések és mobil laboratóriumok segítségével jégmintákat gyűjtöttek. A kutatók a legközelebbi bázistól 40 kilométer távolságban végeztek fúrásokat. Az így nyert mintákban olyan ősi vulkánkitörések által megőrzött levegő és hamurétegek találhatóak, amelyek rendkívül értékes információkat nyújtanak az üvegházhatású gázok történeti kibocsátásáról és a hőmérséklet változásairól.
A 2,8 kilométer hosszú jégmintát egyméteres darabokra szelték, amelyeket -50 Celsius-fokon szállítva szétosztottak az európai társintézetek között. A kutatók célja, hogy az ősi jég vizsgálatával jobban megértsék a glaciális ciklusok elhúzódásának okait és az emberi evolúcióval való lehetséges összefüggéseit.
