"Egy csodálatos személyiség, egy kiváló sportoló" - Leclerc szívhez szóló üzenete Bianchi tragikus eltávozásának évfordulója alkalmából | M4 Sport

Tíz éve hunyt el Jules Bianchi, aki egyszerre volt keresztapa, mentor, barát és példakép Charles Leclerc számára, aki a szomorú évforduló kapcsán a Forma-1 hivatalos oldalán emlékezett vissza a francia versenyzőre.

2015. július 17-e fájdalmas emlék marad a Forma-1 annálistáiban, mivel ekkor hunyt el a fiatal tehetség, Jules Bianchi. A francia versenyzőt a motorsport világának következő nagy bajnokaként emlegették, és sokan úgy vélték, hogy pályafutása a Ferrari egyik pilótái közé vezethetett volna. Sajnos egy szörnyű baleset szakította félbe ígéretes karrierjét, és örökre megváltoztatta a Forma-1 történelmét.

Bianchi a 2014-es Japán Nagydíj során tragikus balesetet szenvedett, amikor egy mentőtraktorral ütközött. A baleset következtében súlyos fejsérülésekkel került kórházba. Az azonnali műtétek ellenére állapota válságosra fordult, és orvosai mesterséges kómába helyezték, hogy megpróbálják stabilizálni. Sajnos, a fiatal pilóta hosszan tartó szenvedés után végül nem tudta legyőzni a sérüléseit, ami az autóversenyzés világát mélyen megrázta.

Távozása megrázta az F1 világát, öröksége pedig egy átfogó biztonsági fejlesztés, a glória bevezetése, ami számos versenyzőt mentett meg a súlyos balesettől 2018 óta. Most, Bianchi halálának évfordulóján a hozzá gyermekkora óta közel álló Charles Leclerc írt megható bejegyzést a Forma-1 hivatalos oldalán, amiben a versenyző mellett az emberről is megemlékezett.

"Az első emlékem Jules-ről nem a versenyző Jules-lel kapcsolatos, mert őt sokkal inkább emberként ismertem, mint versenyzőként" - kezdte a Ferrari pilótája, aki Bianchi halála után sokak szerint azt az utat járta be, ami keresztapjának "volt kijelölve", mint az olaszok egyik első juniorjának.

Gyermekkoromban rengeteg közös pillanatot éltünk át. Családjaink olyan szoros kapcsolatban álltak egymással, hogy szinte egy nagyobb családot alkottunk. Ez a kötelék azóta is megmaradt. Jules, a bátyám legjobb barátja, mindig ott volt velünk, hiszen ő nyolc évvel volt idősebb nálam, így inkább a bátyám generációjához tartozott. Amikor még csak hat-hét éves voltam, a korkülönbség érezhető volt, de ahogy teltek az évek, ez a különbség fokozatosan elhalványult.

Közeli barátokká váltunk. Rengeteg vicces emlékem van azokból az időkből. Például az első horrorfilm, amit Jules-szal néztem. Ő nem sejtette, hogy csak színlelem az alvást. Kíváncsi volt, tényleg alszunk-e, és a bátyámmal akarta megnézni a filmet. Jules igazán különleges figura volt. Tele volt humorról és meglepő pillanatokkal. Ha igazán közel kerültél hozzá, láthattad azokat az őrült, felejthetetlen pillanatokat is, amik mindig mosolyt csalnak az arcomra.

Mindig segítőkész volt, és imádta a szórakozást. A legélénkebb emlékeim közé tartoznak azok az időszakok, amikor hat-hét éves koromban először állhattam rajthoz ellene és a bátyám ellen bérgokartokkal. Ezek a versenyek általában felnőtteknek szóltak, de mivel az apja irányította a pályát, olyan lehetőségeket kaptunk, amik hivatalosan talán nem voltak megengedettek. Igazán felnéztem rá, így óriási élmény volt vele és a bátyámmal, az ő öccsével, valamint sok más profi gokartossal versenyezni.

Élvezettel töltöttük el az időt. Izgatottan vártuk, hogy a pálya végre bezárjon a közönség előtt, majd nekivágtunk és órákon át száguldottunk. Ezek a pillanatok talán a legértékesebb emlékeim közé tartoznak vele kapcsolatban. Soha nem találkoztam olyan versengő szellemmel, mint az övé. Talán az ő lelkesedése is hatással volt rám, és egy kicsit magamra is átragadt a versenyszellem. Bármilyen kihívás elé álltunk, mindig ugyanolyan eltökélten állt hozzá. A vereség még inkább frusztrálta őt.

"Ugyanakkor kissé megszállott is volt. Ha valamiben nem volt elég jó, akkor hónapokon keresztül minden szabad percét annak szentelte, hogy jobb legyen. Emlékszem ez történt akkor is, amikor fallabdáztunk. Már az elején is jobb volt nálam, de pár hónappal később már egy olyan tornát szervezett, ahol megjelent valaki a világ húsz legjobb játékosa közül. Jól teljesített, és ez lenyűgözött, mert minden nap edzett, hogy jobb legyen. Ezt a tulajdonságot mindig csodáltam benne."