Talán itt rejlik a kulcs a betegség leküzdéséhez? Új áttörést értek el a súlyos terhességi szövődmények kezelésében – olvashatjuk a Pénzcentrum legfrissebb híreiben.

A Semmelweis Egyetem kutatói arra kerestek választ, hogy vajon a preeclampsia, egy súlyos terhességi szövődmény megelőzésének hatékonyságát növelheti-e, ha a kismamák a szokásosnál magasabb dózisú aszpirin tartalmú készítményeket alkalmaznak. A kutatás eredményei nem mutattak ki összefüggést a megnövelt aszpirindózis és a preeclampsia megelőzése között. Ugyanakkor megerősítették, hogy a korai aszpirinkezelés jelentősen csökkenti a betegség kockázatát, ami fontos információ lehet a várandós nők számára.

A preeclampsia (terhességi toxémia) a várandósságok mintegy öt százalékát érinti, vagyis minden huszadik terhességnél kialakulhat. Ez a vezető halálok valamennyi, vérnyomással összefüggő terhességi kórkép közül, ami az egészséges kismamákat is veszélyeztetheti, és a kockázat nő annál, aki első gyermekét várja, idősebb, ikerterhes, korábbi magasvérnyomás-betegsége vagy túlsúlya van.

A betegségmegelőzés terén az aszpirin, más néven acetilszalicil-sav, kiemelkedő szerepet játszik. Ezt a gyógyszert különböző dózisokban, általában 25 mg-tól egészen 150 mg-ig ajánlják a várandós nők számára, hogy támogassák egészségüket és csökkentsék a szövődmények kockázatát.

A Semmelweis Egyetem tudósai arra keresték a választ, hogy vajon jelentős változást tapasztalhatunk-e a hatásokban, ha a dózist megemelik. A kérdés megválaszolására egy meta-analízist végeztek, amelyben körülbelül 55 000 terhes nő adatait vizsgálták meg alaposan.

Célunk az volt, hogy az ismert kockázati tényezőktől függetlenül, minél nagyobb populációt vizsgáljunk meg, különféle dózistartományokat összevetve

- mondja dr. Komoróczy Balázs, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának egyetemi tanársegédje, a kutatás első szerzője. Abban a csoportban, ahol a kismamák a gyakorlatban leginkább elterjedt 100 mg dózisban kapták az aszpirin hatóanyagot, hatvan százalékra csökkent a preeclampsia előfordulási gyakorisága. Azonban a dózisok emelése, egészen 150 mg értékig, nem csökkentette egyértelműen a kockázatot.

Más szóval, nem sikerült bizonyítani, hogy a hatás mértéke és a beadott dózis között világos kapcsolat állna fenn.

- hangsúlyozza dr. Komoróczy Balázs. A dózisnál fontosabb tényező a gyógyszeres kezelés időpontja. Az aszpirint a leghatékonyabb eredmények érdekében célszerű a terhesség 12-16. hetében kezdeni.

A terhesség második felében, különösen a huszadik hét után, a terhességi magasvérnyomás vagy preeclampsia jelentkezhet azoknál, akik hajlamosak erre a problémára.

„A kutatás lezárásakor fontos hangsúlyozni, hogy ha korábban több alkalommal is magas - 140/90 Hgmm vagy afeletti - vérnyomásértéket regisztrálunk, akkor krónikus magas vérnyomásról beszélhetünk” - nyilatkozza dr. Ács Nándor, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója, aki a tanulmány utolsó szerzője is. Az orvosok a gyógyszeres kezelés megkezdésekor figyelembe veszik a különböző kockázati tényezőket, és ennek alapján mérlegelik, hogy kiknek van szüksége a megelőző intézkedésekre.

Dr. Komoróczy Balázs kifejti, hogy mivel az aszpirin, más néven acetilszalicilsav, véralvadásgátló hatással bír, felmerül a kérdés, hogy fokozottabb vérzési kockázattal kell-e számolni. Ez a tény befolyásolhatja a gyógyszer rutinszerű alkalmazását, hangsúlyozza. A kutatás során vizsgált hölgyek körében valóban volt néhány eset, ahol a vérzés mértéke meghaladta az átlagos szintet, azonban ezt a számadatot nem tartották statisztikailag szignifikánsnak, ami azt jelenti, hogy a gyógyszer szedése mellett nem indokolt a fokozott vérzési kockázatra való figyelmeztetés. "Ez azt is jelentheti, hogy az észlelt eltérés csupán a véletlen műve" – tette hozzá dr. Komoróczy Balázs.

A preeclampsia kutatása folyamatosan zajlik, ám a legtöbb tanulmány általában specifikus alcsoportokra összpontosít. Az olyan vizsgálatok, amelyek különböző dózisokat hasonlítanak össze anélkül, hogy a placebóval vetnék őket össze, meglehetősen ritkák. "A jövőben célszerű lenne, ha a magasabb dózisokat már korábban bevált dózisokkal tudnánk összevetni, de sajnos, ilyen irányú kutatásokból még nem áll rendelkezésre elegendő adat" - nyilatkozta dr. Komoróczy Balázs.