Valójában az elutasítás félelme áll a háttérben, és az ilyen érzésekkel küzdő emberek nem feltétlenül sértődékenyek.
Sokan talán nem is tudják, de rengeteg ember életét megnehezíti: az elutasítási szorongás igazi kihívást jelenthet a mindennapokban.
Az elutasítási szorongásban szenvedők mindennapjaikat átjárja a visszautasítástól való félelem. Számukra a nemleges válaszok és a kudarcok folyamatosan ott lebegnek a horizonton, mint árnyak, amelyek sosem hagyják őket nyugton. Azok, akik ebben a spirálban élnek, gyakran a legrosszabbra készülnek, és még akkor is, amikor a valóság kedvező fordulatot vesz, a szívük mélyén ott motoszkál a gondolat, hogy a jövőben elkerülhetetlenül bekövetkezik a visszautasítás. Ez a szorongás nem csupán egy érzés, hanem egy állapot, amely mindennapi életükre és kapcsolataikra is kihat.
Félelmeik és elvárásaik következtében sokan hajlamosak félreértelmezni, eltorzítani és túlreagálni mások szavait és tetteit. De vajon milyen konkrét helyzetekben történik ez a kommunikációs zűrzavar? Talán egy stresszes munkahelyi környezetben, ahol a nyomás és a verseny fokozza az érzékenységet, vagy a személyes kapcsolatokban, ahol a múltbeli tapasztalatok árnyékolják be a jelenlegi interakciókat? Esetleg a digitális kommunikáció világában, ahol a nonverbális jelek hiánya tovább fokozza a félreértések valószínűségét? Érdemes ezeket a szituációkat alaposabban megvizsgálni, hogy jobban megértsük a kommunikációs akadályokat.
Az elutasításra érzékeny emberek gyakran félreértelmeznek vagy túlreagálnak különféle arckifejezéseket. A tanulmányok is kimutatták, hogy ezeknek az egyéneknek az agyi aktivitása megváltozott.
Ha a barátok nem reagálnak azonnal egy üzenetre, egy elutasításra érzékeny egyén könnyen arra a következtetésre juthat: "Talán már nem is akarnak velem barátkozni." Ezzel szemben egy olyan személy, aki kevésbé érzékeny az elutasításra, valószínűleg azt gondolja, hogy a barátja egyszerűen túl sok dolgon dolgozik ahhoz, hogy időben válaszoljon.
A figyelmi torzítás különösen hangsúlyos lehet az elutasítási szorongás időszakában. Vegyünk egy példát: képzeljünk el egy olyan embert, aki rendkívül érzékeny az elutasításra, és meghív tíz embert egy randevúra. Ebből a tízből kilencen örömmel elfogadják a meghívást, míg egy személy visszautasítja. Ebben az esetben a figyelme szinte kizárólag arra az egyetlen elutasításra irányul, miközben figyelmen kívül hagyja a kilenc pozitív választ. Sőt, előfordulhat, hogy ezt az élményt „totális katasztrófának” titulálja, és elkezdi azt a hamis hitet kialakítani, hogy senki sem vonzódik hozzá.
Ezzel ellentétben az, aki kevésbé érzékeny az elutasításra, könnyen a legnagyobb sikernek könyvelheti el az ugyanazokat az eredményeket.
Az érintett személy folyamatosan bizonyítékot keres arra nézve, hogy mások nemet mondanak neki. Így annak ellenére, hogy egy barát vagy partner megnyugtatja, hogy szívesen látja és szereti, mégis elutasítva érezheti magát.
Egyes lehetséges okok közé tartoznak a gyermekkori tapasztalatok például a kritikus szülők, a zaklatással kapcsolatos tapasztalatok, valamint a biológiai tényezők és a genetika.
Az elutasítás, az elhanyagolás és a bántalmazás korai tapasztalatai hozzájárulhatnak ehhez az érzékenységhez, az elutasításnak azonban nem kell mindig közvetlennek lennie ahhoz, hogy nagy hatással legyen az emberre.
A kutatások azt is kimutatták, hogy az erre érzékeny gyerekek nagyobb valószínűséggel viselkednek agresszíven, ugyanis az állandó elutasítás miatt, sokszor már a döntés előtt dühösek lesznek.
Előfordulhat, hogy bizonyos genetikai hajlamok vagy specifikus személyiségjegyek hozzájárulnak ahhoz, hogy egyes egyének nagyobb valószínűséggel tapasztaljanak meg ilyen jellegű szorongást. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az ilyen prediszpozíciók és a szorongásos zavarok közötti kapcsolat mélyen gyökerezik az egyén pszichológiai és biológiai hátterében.
Az elutasítási szorongás rendkívül káros hatású lehet, mivel az ilyen emberek folyamatosan arra törekednek, hogy mindenki kedvelje őket, ami valójában lehetetlen elvárás. Hangulatuk gyakran és drámaian ingadozik, attól függően, hogy a környezetük milyen módon reagál rájuk. Ezért fontos, hogy ezt az érzelmi függőséget mielőbb megszüntessük, hogy az egyén képes legyen a saját értékét felfedezni és stabilabb lelki állapotot kialakítani.
