Ezért (is) különleges Eppel számára Nyíregyháza, mert a város nem csupán egy hely a térképen, hanem egy szívből jövő élmény, amely tele van emlékekkel és érzelmekkel. A nyíregyházi utcák, a barátságos emberek és a helyi kultúra mind hozzájárulnak ahhoz, h
Eppel Márton kulcsszerepet játszott a csapat bennmaradásában, hiszen fontos góljaival hozzájárult a sikerhez. A 33 éves támadó a következő idényben is a Nyíregyháza Spartacus FC meghatározó alakja marad, és várhatóan továbbra is kiemelkedő teljesítménnyel segíti majd a csapatot.
Nyíregyháza különleges helyet foglal el Eppel Márton pályafutásában. 16 évvel ezelőtt a városban játszotta első NB I-es mérkőzését, tavaly nyáron pedig a csapathoz igazolt, hogy aztán ő szerezze az első gólt az új Városi Stadionban. A rutinos csatár a Nemzeti Sport megkeresésére beszélt az elmúlt idényről, az edzőváltásról, a Nyíregyháza Spartacus FC lehetséges távozóiról és arról, ki motiválja az élvonalbeli játékosok közül.
Eppel Márton a 2023/2024-es szezonban a lengyel élvonalbeli Warta Poznan színeiben játszott, ám a bajnokság végén az újonc Nyíregyháza Spartacus FC felfigyelt a nyolcszoros válogatott csatárra, és leigazolta őt. Augusztusban, majdnem három év után, újra pályára lépett a magyar élvonalban, és az új Városi Stadion ünnepélyes mérkőzésén ő volt az, aki megszerezte az első gólt, amely egyben az 50. találata volt az NB I-ben. A következő bajnoki meccsére sokáig kellett várnia, de tavasszal kulcsfontosságú pillanatokban nem hagyta cserben csapatát. Az ő góljaival a Szpari győzelmet aratott a Debreceni VSC és a DVTK ellen, továbbá az Újpest ellen is ő volt az első, aki betalált.
- Hosszú idő után tértem vissza az NB I világába, miután 2022-ben elhagytam a Honvédot. Másfél évet töltöttem az NB II-es Diósgyőrnél, majd egy szezont Lengyelországban játszottam - mesélte Eppel Márton a Nemzeti Sportnak adott interjújában.
Friss élményekkel gazdagodva tértem haza egy izgalmas bajnokságból, tele voltam elszántsággal, nem volt kérdés, hogy csak "levezetni" jöttem. Az átigazolási időszak végén csatlakoztam a csapathoz, ahol természetesen meg kellett küzdenem a helyemért. Az ötödik fordulóban, a Fehérvár ellen már a kezdőcsapatban kaptam helyet, és egy gyönyörű gólt is szereztem. Ez a találat különösen kedves számomra, hiszen az új stadionunkban játszottunk először, és a hangulat felejthetetlen volt. Sorozatban három meccsen is kezdő lehettem, a Magyar Kupában a Vasas ellen pedig két gól is fűződik a nevemhez. Aztán sajnos kevesebb lehetőséghez jutottam, mint szerettem volna, pedig úgy éreztem, hogy formában vagyok. Az őszi szezon végén nyolcadik helyen álltunk, de a tavasz nem úgy alakult, ahogy terveztük. Hat mérkőzésen keresztül nem tudtunk nyerni, és még gólt sem szereztünk, így a kiesés közelébe kerültünk. Ekkor jött az edzőváltás: Tímár Krisztián helyét Szabó István vette át, ami új lendületet adott a csapatnak. Az első mérkőzésünk máris győzelmet hozott, és éreztem, hogy kezdjük összeszedni magunkat – bár a Ferencváros ellen játszott meccs kilógott a sorból... Nagy boldogság volt, hogy a góljaimmal rangadókat tudtunk megnyerni, és látható volt, hogy bíznak bennem. Ha valaki azt mondta volna az idény elején, hogy az utolsó fordulóra már bennmaradóként érkezünk, azt biztosan elfogadtam volna, de menet közben rájöttem, hogy stabil, erős csapatunk van, és ha nem kerültünk volna mély pontra, akár feljebb is végezhettünk volna. Mi lett volna, ha nem történik az edzőváltás? Utólag könnyű okoskodni. Tímár Krisztián remek munkát végzett az NB II-ben, az első félidő is jól alakult vele, de a csapatnak a váltás jót tett, Szabó István rengeteget hozzátett a bennmaradásunkhoz!
