Ezrek vesztek oda, miközben a lelkész csupán egy szebb jövőért küzdött.

A romániai szocialista diktatúra bukása véres összecsapásokkal teli eseményeket hozott magával. A forradalom lángja Temesváron gyúlt ki, és sok ártatlan élet tört meg, mire végre sikerült véget vetni Nicolae Ceaușescu elnyomó uralmának. Érdekes, hogy a szabadságért vívott harc egy magyar református lelkész bátorságából indult, aki a jobb jövő reményében cselekedett, de nem akarta, hogy ennek ára emberek élete legyen. Ezt a történelmi események sorozatát mutatja be a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében felállított képsorozat, amely korabeli fényképek segítségével, időrendben követi nyomon, hogyan harcoltak a román állampolgárok 1989-ben a szabadságukért és függetlenségükért.

Tőkés László vágyai nem voltak grandiózusak; csupán annyit szeretett volna, hogy a templomába járó hívek élete szebb és tartalmasabb legyen. Ehhez nem folyamodott erőszakhoz vagy politikai manipulációkhoz, hanem egyedül annyit tett, ami egy lelkipásztor feladata: megosztotta hitét, gondolatait és érzéseit, nemcsak Isten, hanem a közössége irányába is.

Beszélt. Szónokolt. Kimondott olyan dolgokat, amiket 1989 decemberében Temesváron még nem volt szabad.

A lelkipásztor felhívta az emberek figyelmét a közösség nehéz társadalmi és gazdasági helyzetére, aminek híre eljutott a megyei pártapparátusig. Az a döntés született, hogy Tőkés Lászlónak mennie kell, amit a hívek nem engedtek. A lelkészt Szilágy megyébe, Menyő falvába akarták áthelyezni, azonban a közösség nem hagyta, hogy elvegyenek tőlük egy olyan embert, aki végre valóban értük szólal fel. Ez a felszólalás pedig hamarosan egy forradalom első mozzanata, egy országot megváltoztatni vágyó akarat első kinyilatkoztatása lett.

Amikor a helyi pártfőtitkár és a polgármester szembesült a helyzettel, észrevették, hogy több tucat ember gyűlt össze, hogy megvédje a lelkészt az eltávolítástól. Elhatározták, hogy cselekedniük kell. Mindezek ellenére, hiába a szép ígéretek és a kedves szavak, a tömeg eltökéltsége megdönthetetlennek bizonyult; Tőkés Lászlót nem hagyták magára. A kezdeti békés tiltakozás fokozatosan egyre szélesebb körűvé vált, ahogy egyre több ember csatlakozott a demonstrálókhöz. Néhány nap leforgása alatt a parókia körül kialakult emberi kordonból hatalmas, többezres tömeg alakult ki, mely már nem csupán a lelkész melletti kiállásról szólt, hanem a kommunista rezsim elnyomásának megállításáról is, hogy az emberek hangját végre meghallja a kormány.

Nem sok időbe telt, hogy százezret meghaladó embersereg lepje el Temesvárt, ahol kirobbant a romániai kommunista diktatúra elleni forradalom. Bár a keleti blokk egyes országaiban sikerült nyílt harcok nélkül felszabadulni a diktatúrából, Romániában véres összecsapások voltak. 1989. december 17-én lőttek először a tüntetőkre, innentől pedig nem lehetett megálljt parancsolni az eseményeknek. Az elnyomók tankokkal és felfegyverzett katonákkal vonultak utcára, a tüntetők pedig jobb híján egyszerű eszközökkel harcoltak, így eleinte a leghatásosabb fegyverük a Molotov-koktél volt.

A kiküldött egységek végül nem tudták megállítani a temesvári forradalom lángját, amely pár nap leforgása alatt az egész országra átterjedt. December huszadikán este az ellenállók nyilvánosan ismertették saját 12 pontos követelésüket, amelyben a következőket sürgették:

A diktátor válaszul rendkívüli állapotot hirdetett, majd Bukarestben tartott egy beszédet, amely azonban teljesen ellenkező hatást váltott ki. Ahelyett, hogy megerősítette volna a kormány hatalmát, az emberekben tüntetések robbantak ki, melyek során Ceaușescunak feleségével együtt menekülnie kellett. Végül a diktátort elfogták, és egy gyorsított eljárás keretében bíróság elé állították, ahol elítélték. December 25-én pedig véglegesen pont került pályafutására, hiszen kivégezték.

Tőkés László beszédét követően - onnantól számítva, hogy a lelkészt el akarták távolítani, amit a temesváriak nem hagytak - nem egész két hét telt el a diktátor kivégzéséig. Egy ember szónoklata és érzései milliókra terjedtek át rövid időn belül, s noha a lelkipásztor feltehetően nem akarta senki halálát, több mint ezer ember vesztette életét és majd háromezren sérültek meg az 1989. december 16. és 27. közötti összecsapásokban. Mindez mégis szükséges volt ahhoz, hogy Románia felszabaduljon a diktátor zsarnoksága alól.

Korabeli fotók és kronologikus, napra és órára pontosan lebontott leírások mondják el az érdeklődőknek, miként rombolta le a román kommunista diktatúrát egy bátor lelkész őszinte szavai és a helyi közösség akaratereje.

A megnyitó ünnepségen Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója hangsúlyozta, hogy 35 év elteltével elengedhetetlen, hogy a múzeum tiszteletét fejezze ki a temesvári forradalom iránt, méltatva a felkelők bátor cselekedeteit és Tőkés László kiemelkedő bátorságát. A rendezvény keretében Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát irányító államtitkár is felszólalt, aki úgy nyilatkozott:

Temesvár ellenállása megmutatta, hogy a kommunista diktatúra nem tudta letörni a város szellemét.

Beszédében szót ejtett még Románia schengeni övezethez való csatlakozásáról, továbbá arról, hogy az összes olyan eszme, amit a más nemzetek elleni gyűlölet hajt, veszélybe sodor mindent.

A kiállítás mögött két elkötelezett kurátor áll: Gino Rado, a temesvári 1989-es Forradalom Emlékhely igazgatója, valamint Dragan Traian, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa. Rado kiemelte, hogy a jövőben szeretnék bővíteni együttműködésüket a Magyar Nemzeti Múzeummal, amely már a múltban is szoros kapcsolatot ápolt. E kapcsolat gyümölcse a mostani kiállítás, amely a 35 évvel ezelőtti forradalomra emlékezik, így méltó módon tiszteleg a történelmi esemény előtt.

1989 beköszöntével a temesvári emberek bátran vonultak az utcákra, tudatában annak, hogy a magyar nemzet mellettük áll. Románia a legutolsók között tapasztalta meg a szocialista rendszer megdöntését, de sajnos ez a folyamat fájdalmas árat követelt: vérrel és szenvedéssel telt.

- fogalmazott Gino Rado, majd kiegészítette:

Hat napon át Temesvár bátran állt szemben a diktatúrával, így december 20-án, a nagy téren, 150 ezer ember előtt a helyiek ünnepélyesen kihirdették, hogy Temesvár a kommunizmus alól felszabadult város.

A kiállítás grandiózus megnyitójára 2024. december 11-én került sor, amikor Nagy János államtitkár ünnepélyesen átvágta a szalagot a múzeum impozáns Széchényi-termében. A tárlat 21 lenyűgöző tablót, 90 korabeli képreprodukciót és 12 történelmi dokumentum nagyítását vonultatja fel, mindezek együttesen a temesvári forradalom emlékét idézik fel. A látogatók a Nemzeti Múzeum gyönyörű kertjében, Budapesten csodálhatják meg ezt az izgalmas eseményt.

Borítókép: A "Temesvár 1989" című tablókiállítás megnyitója az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyönyörű kertjében. Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum.