Gundel Takács Gábor mély fájdalommal búcsúzott el édesanyjától, szívének legmélyebb zugaiban őrizve az együtt töltött pillanatokat.
Gundel Takács Gábor édesapja sajnálatos módon korán távozott, mindössze néhány héttel az 55. születésnapja előtt. A műsorvezető korábban kifejtette, hogy fájó volt számára a korai búcsú, hiszen még sok közös, szép pillanat várhatott volna rájuk, ha édesapja jobban ügyelt volna az egészségére. Az évek elteltével azonban Gábor megtalálta a módját a gyász feldolgozásának, ami életének új megközelítésére tanította őt.
"Az édesapám már réges-régen eltávozott az élők sorából, lassan harminc esztendeje, és azóta édesanyám egyedül élt. Olyannyira, hogy abban a lakásban, amelyben én is felnőttem, később mindhárman elhagytuk a fészekaljat" - mesélte a Nagy Dilemma című műsorban, hozzátéve, hogy édesanyja saját döntése alapján szeretett volna otthonba költözni.
"Ahogy teltek az évek, egyre inkább éreztem, hogy a mama valóban jól van. Mindig is aktív életet élt, tele tervekkel és vágyakkal. Amikor azt mondta, hogy haza szeretne menni, a szívem mélyén tudtam, hogy ez nem a fáradtságról szólt, hanem arról, hogy ő még mindig képes állni a saját lábán, és nem akar senkire terhet rakni. Emlékszem, akkor azt mondtuk neki: 'Mama, itt vagyunk neked, és az élet nem arról szól, hogy mindent mi csinálunk helyetted. Inkább támogassuk egymást.' Aztán jöttek a beszélgetések arról, hogy mennyire fontos, hogy az idős emberek aktívan részt vegyenek az életükben. Láttam, hogy azok a rokonok, akik megőrizték a függetlenségüket, mennyivel boldogabbak és energikusabbak. A mama is mindig azt mondta, hogy a mozgás és a szellem frissessége elengedhetetlen. Ezért is próbáltuk ösztönözni, hogy folytassa a hobbijaikat, hogy részt vegyen a közösségi eseményeken, és mindent megtegyen, ami boldoggá teszi. Így hát végül együtt döntöttünk úgy, hogy nemcsak az ő, hanem a mi jólétünk érdekében is fontos, hogy megtartsuk ezt az aktív életmódot. Mert a mama nemcsak a családi kötelékeket tartotta össze, hanem a saját életét is teljes mértékben élte, és ez mindannyiunk számára inspiráló volt."
Egy évvel ezelőtt Gábor állapota jelentősen romlott, és elérkezett az a kritikus pillanat, amikor már nemcsak fizikai, hanem mentális szempontból is jót tett számára, hogy egy speciális otthonban él. Itt, ahol egyébként rendelkezik egy kis, huszonegynéhány négyzetméteres lakással, folyamatos egészségügyi felügyeletet kap. Az intézményben orvosok helyett nővérek segítik a mindennapjait. Gábor maga is úgy véli, hogy mivel sem nappal, sem éjszaka nem kell egyedül lennie – hiszen fulladásos problémái vannak –, ez a környezet nagyban hozzájárul a mentális jólétéhez. Elérkezett az a pillanat, amikor erre a támogatásra szüksége volt. A saját lakása megőrzése, és az a tudat, hogy bármikor visszatérhet, szintén rendkívül fontos számára. Az édesanyja otthona számára egyfajta biztos pontot jelent az életében.
"A testvéreimmel együtt úgy döntöttünk, hogy ameddig ő itt van, a lakást nem adjuk el. Semmiféle változtatást nem eszközölünk rajta, hogy bármikor, amikor úgy érzi, szüksége van egy kis időre vagy egy hétvégére, visszatérhessen a régi emlékeihez." - hangsúlyozta.
