Így vált a nagyszerű, piros öltözetű, hosszú szakállú álombarátunk "elvtárssá".

Ismét havazik! Mutatjuk, az ország mely részein borult fehérbe a táj

Illetve... a Télapó. Ki gondolta volna, hogy e két figura valójában egy és ugyanaz? Amíg 1949-ben a Kommunista Párt hivatalos kiadványa, a Szabad Nép még Mikulásról beszélt, addig egy évvel később, 1950. december 5-én már a Télapó-ünnepélyről számolt be. Így vált a várva várt, hófehér szakállú, piros ruhás álommesterünkből jóságos, adakozó "elvtárs". Az egypártrendszer "megragadta" őt, és vallás nélküli szentként ajándékozta meg a népet.

Mi mindig váltakozva neveztük őt, hol Mikulásnak, hol pedig Télapónak szólítottuk.

Még akkor is, amikor már teljesen tisztában voltunk vele, hogy éjszaka apánk volt az, aki a sötétből bekopogott az ablakon, és ő rejtette el a sok ínycsiklandó meglepetést. Felnőttként, december 6-án éjjel, titokban odasandítottunk az ablakhoz, izgatottan várva a varázslatot.

Hátha bekopog a Mikulás, a Télapó, vagy a rég eltemetett apánk.