Ha az időjárás nem változik, komoly vízhiány és aszály fenyeget.

Így működik majd a nyugdíjasok áfa-visszatérítése: nagyon egyszerű lesz - ígéri a minisztérium

Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője figyelmeztet arra, hogy ha a jelenlegi szárazság állapota továbbra is fennmarad, akkor súlyos vízhiányra kell számítanunk idén, különösen akkor, ha a nyár forró és aszályos időszakot hoz. A hó hiányossága különösen aggasztó, hiszen a hó lassú olvadása elengedhetetlen a csapadék talajba való beszivárgásához, ami alapvető jelentőségű a felszín alatti vízkészletek fenntartásában – számol be a Zöld Hang.

"Ha a jelenlegi trendek március végéig továbbra is megmaradnak, komoly vízhiányra kell felkészülnünk. Amennyiben a nyár hasonlóan forró és száraz lesz, mint tavaly, a téli vízhiány következményeként sokkal súlyosabb károkra számíthatunk, hiszen tartalékaink kimerültek, így nehéz helyzetbe kerülünk a nyári időszakra. A Duna és a Tisza vízgyűjtő területein a hóban tárolt vízkészlet jelentősen a sokéves átlag alatt áll." - figyelmeztetett a szakértő.

Az idei télen azonban a hó mennyisége messze elmarad a sokéves átlagtól, ami a tavaszi áradások elmaradását vetíti előre a Dunán és a Tiszán. Magyarország vízkészleteinek 95%-a külföldről érkezik, így különösen kiszolgáltatottak vagyunk a környező országokban tapasztalható vízhiánynak.

Az éghajlatváltozás már most is érezteti hatását, és a jövőben komoly kihívások elé állíthat minket. Ez a jelenség nem csupán a hőmérséklet emelkedését vonja maga után, hanem a vízkörforgás jelentős átalakulását is. Az anticiklonok által dominált száraz időszakok következtében a Kárpát-medencébe érkező csapadék mennyisége drámaian csökkent. Az óceánok és tengerek hatása most különösen szembetűnő, hiszen ahogy távolodunk ezektől, úgy az európai vízgyűjtők egyre inkább kiszáradnak.

Az éghajlatváltozás hatásai messze túlmutatnak azon, hogy csupán a bolygónk klímája melegszik. A vízkörforgás dinamikája is jelentős átalakuláson megy keresztül: a fokozódó üvegházhatás következtében több energia gyűlik össze a légkörben és a vízrendszerekben, ami megváltoztatja a csapadék eloszlását különböző területeken. A sarkvidékek felmelegedése következtében csökkennek azok a természetes hőmérsékleti eltérések, melyek a klímát befolyásoló energia egyensúlyát biztosítják. A párolgás mértéke növekszik, azonban a melegebb levegő egyre több nedvességet képes magába zárni, mielőtt telítődne, így a víz kicsapódása késlekedik. Miközben a párolgás folyamatosan emelkedik, a levegő párabefogadó képessége még gyorsabb ütemben, Celsius-fokonként átlagosan 7%-kal nő.

Ez azt jelenti, hogy a melegedő légkör képes több nedvességet megőrizni telítődés nélkül, mint amennyi víz elpárolog. Ennek következtében kevesebb felhő képződik, nő a napsugárzás, és a csapadékesemények ritkábbá, de sokkal intenzívebbé válnak – hasonló jelenségeket tapasztaltunk ősszel Európában. A vízkörforgás felszíni alatti aspektusa is károsodik, mivel az erőteljes csapadékesemények és a hó hiánya a felszíni vízlefolyásnak kedveznek. A víznek nincs ideje beszivárogni a talajba, és a vízfolyásokon is gyorsan átfutnak a vizek, ami összességében a táj kiszáradásához vezet – fejtette ki Dedák.

A mezőgazdaság rendkívül érzékeny az időjárás változásaira, és a gazdák már most is igyekeznek a megváltozott körülményekhez igazodni. Kísérleteznek új, szárazságtűrő növényfajokkal, valamint egyre inkább elterjednek a forgatás nélküli talajművelési technikák. Azonban a váltás nem csupán időigényes, hanem költséges is, ezért az agrártámogatási rendszernek sürgősen nagyobb figyelmet kellene szentelnie az alkalmazkodás elősegítésére.

A szántóföldek mellett az öntözőcsatornák is sok helyen szárazak.

A vízhiány problémáját nem lehet pusztán a vízhasználat növelésével megoldani. Olyan ez, mintha egyre rosszabb feltételekkel felvett hitelekből próbálnánk rendezni a korábbi kölcsöneinket. Ezzel egyfajta természetes erőforrásokkal kapcsolatos adósságspirálba sodródunk. Sokakban él még a remény, hogy a csatornák feltöltése segíthet, mivel emlékeznek arra, hogy amikor a csatornák tele voltak vízzel, akkor az öntözésre sem volt szükség. Ezért azt hiszik, hogy csupán a csatornákban tárolt víz elegendő ahhoz, hogy megoldja a problémát.

"Valójában a helyzet éppen fordított: a csatornák azért teltek meg vízzel, mert a táj, a talaj és a föld alatti vízkészletek bőségesen kínálták azt. Ez a víz a felszínen is megmutatkozott, megjelenve a tavakban és csatornákban. Így tehát a száraz csatorna nem a vízhiány okozója, hanem annak egyértelmű jele" – fejtette ki a szakértő.

A klímaváltozás hatásainak kezelése nem csak a gazdák feladata. Az iparfejlesztés tervezésekor is figyelembe kell venni a rendelkezésre álló vízkészleteket, és a városi területek burkolásának csökkentésével is hozzájárulhatunk a természetes vízrendszerek megőrzéséhez. A vízmegtartó beavatkozások, mint például az árterek helyreállítása, kulcsfontosságúak lehetnek a jövőben.

"Két út áll előttünk: vagy még jobban megváltoztatjuk a vízrendszereket és azokat alakítani a gazdasági hasznosításhoz, vagyis duzzasztókkal a nyári kisvizeket felfogva és az áradásokat gyorsan elvezetve szivattyúkkal pumpálni a vizet a tájba, vagy megpróbáljuk a gazdálkodást és a társadalmi-gazdasági vízigényeinket úgy finomra hangolni, hogy legyen tér a természet működésének helyreállítására, a szénmegkötés és mikroklíma javítására és a természeti erőforrások megújulóképességének támogatására. Mindkettőre vannak kisebb és nagyobb léptékű tervek, mintaprojektek" - tette hozzá.