Harangok, amelyek különböző üzeneteket hordoznak.

Bölön eredetileg két település, Nagy- és Kisbölön egybeolvadásából alakult ki. A templom Nagybölön falurészben állott, ugyanis egy 1512-ben keltezett perlevél a nagybölöni Szent Katalin egyházat említette, amelynek papja az erdélyi vajda előtt pert indított Hidvégi Nemes Mihály ellen az Olton levő híd vámja miatt. Egyházi adatok szerint a ma is ismert Királyszabadja határrészt Izabella királyné adományozta Bölönnek, majd 1557. május 2-án kelt rendeletében arra intette Sepsiszék törvénybíráit, hogy Nagybölön kiváltságait tartsák tiszteletben. Az 1567. évi regestrumban Bölön százharminc kapuval szerepelt, és eszerint népesebb volt, mint az akkor százhuszonöt kaput számláló Marosvásárhely, és nagyobb mint a Székelyföld bármely jelentősebb települése. E feltűnően nagy kapuszám feltehetően azzal magyarázható, hogy a két települést, Kis- és Nagybölönt az összeíráskor már együvé számlálták. Első unitárius papját, Sikó Györgyöt 1569-ben említették.

Természetesen! Itt egy egyedi megfogalmazású emlékeztető: --- **Figyelemfelhívó Üzenet** Kedves [Név vagy Csoport], Szeretném felhívni a figyelmeteket egy fontos eseményre! Kérlek, ne feledjétek, hogy [dátum] [időpont]-kor találkozunk [helyszín]. Ez egy remek lehetőség arra, hogy együtt töltsünk egy kis időt, és megbeszéljük a fontos ügyeket. Kérlek, készüljetek fel a szükséges anyagokkal, és hozd magaddal a jókedvedet is! Várom, hogy találkozzunk! Üdvözlettel, [Név] --- Remélem, hogy tetszik! Ha szeretnél valamilyen specifikus információt hozzáadni, szólj nyugodtan!

A falu első román kori temploma a 13. században épült, amelynek helyére a 15. században újat emeltek. A középkori templom az 1512. évi oklevél szerint Szent Katalin tiszteletére volt felszentelve. A templom a gótikus kor alkotása, ezt a csúcsíves ablakok is bizonyítják.

A vár építési ideje Entz Géza Székely templomerődök című könyve szerint a 17. század elejére tehető, erről tanúskodik a várfalon olvasható felirat: "Az erősség és az igen szilárd torony az Úr nevében a bölöni lakosság munkájából épült az Úr 1617. esztendejében".

A templom bejáratait 1776-ban elegáns portikuszokkal emelték ki, míg 1788-ban a torony magasságát növelték. A harangház, amely négy tágas hangablakkal büszkélkedik, 1804-re készült el. Az épület és a mellette álló vár sorsa 1720-ban tragikus fordulatot vett, amikor tűzvész pusztított közöttük, majd 1802-ben egy földrengés is súlyos károkat okozott. 1815-ben a helyreállítási munkálatok megkezdődtek, és a hajó nyugati végébe bolthajtásos karzatot alakítottak ki, amelyre 1825-ben egy gyönyörű orgonát helyeztek el.

Az átalakított templomot a 19. század végén lebontották és klasszicista stílusban 1894-ben felépítették a mai templomot.

1940-ben egy újabb földrengés sújtotta a települést, melynek következtében a templom és a vár ismét jelentős sérüléseket szenvedett. A károk helyreállításának első lépései 1957-ben zajlottak, ekkor csupán a templomot és a tornyot újították fel.

A falu 1690-es évekbeli szabályzatát először Orbán Balázs tette közzé A Székelyföld leírása című művében, amely gazdag forrást jelentett a helyi történelem számára. Ezen kívül a templomról készült illusztrációk is jelentős értékkel bírnak, hiszen különleges adatokat nyújtanak a múltból. A középkori templom helyén emelkedő bizánci kupolás épület alapkőletételére 1893. június 25-én került sor, míg a felszentelés dátuma 1895. augusztus 26-a.

Háromszék legimpozánsabb műemlék temploma a klasszicista stílus jegyében készült, amelynek tervezését a neves Pákei Lajos műépítész vállalta magára.

A monumentális keletelt műemlék épület tornya huszonöt méter magas, amely az egykori templomtól nyugatra állt, és 1893-ig kaputoronyként szolgált. A kőből készült harangtorony, többszöri átépítés ellenére is, a harangház kivételével, középkori eredetű. A harangháznak négy tágas hangablaka van.

A templom tornyával kapcsolatosan az 1789-es egyházvizsgálat jegyzőkönyvében található említés arról a feljáróról, amely a védőfolyosóra vezetett. Ezen a gyilokjárón nyílt lehetőség a torony második emeleti ajtajának megközelítésére.

A lőrések szembetűnően keskenyek és téglalap formájúak, ami különös hangsúlyt ad a falak masszív megjelenésének. Az emeleteket elválasztó födém csak a tartógerendáival van jelen, ami a régi idők építészeti megoldásaira emlékeztet. Külön figyelmet érdemel a torony sátortetőjének szerkezete, amelynek külalakja alapján valószínűsíthető, hogy legfeljebb a 18. század végéről származik.

A torony délnyugati falán, a külső részen, az első emelet lőrése mellett, kissé jobbra egy kőtábla fogad minket. Ezen a szikla keménységű felületen gondosan metszett felirat hirdeti az alábbiakat:

A felirat egyedivé tételéhez íme egy kreatív újragondolás: **"A hit erődjének építménye, a Mindenható neve alatt. A neoleoni mesterek keze által készült 1617-ben, Georgius Keopéci alkotása."** Ezzel a változtatással a szöveg megőrzi az eredeti jelentését, miközben friss és személyes hangvételt kap.

Ez a kőtábla látszólag az eredeti helyén található, mivel egy enyhén kiemelkedő épületkő került fölé, amely mint egy természetes ernyő, megóvta a feliratot az időjárás viszontagságaitól.

Gyöngyössy János a Székelyföldi vártemplomok című művében felhívja a figyelmet arra, hogy a keleti várfal mögötti udvar szintje alacsonyabb a külső földszintnél. Ennek következtében a belső keleti fal magassága akár kilenc-tíz méterre is rúghat.

Kívül egy impozáns, körülbelül tíz méter széles és 1,5-2 méter mély árok terül el, amely egykoron talán a védelmi rendszer fontos elemét képezte. A várfalak tetején, egymástól körülbelül 3-3,5 méteres távolságra, keskeny és magas lőrések sorakoznak, készen arra, hogy a védők biztonságos helyről figyelhessék a környezetet.

A délkeleti saroktoronytól számított tizedik és tizenegyedik lőrés között egy markáns, mélyen behatoló függőleges repedés figyelhető meg. Ezen a ponton a fal erőteljes ívben hajlik el nyugat felé.

Az északi vároldal egy közel nyolc méter hosszú része 1977-ben a földrengés pusztító erejének áldozatul esett, míg a szakasz pártázatos pereme már az 1940-es évek földmozgásának következtében megsemmisült.

A várfal keleti és északi oldalán egységes, impozáns megjelenés uralkodik, amely egykor egészen a harangtorony csúcsáig nyújtózott. E helyek történetében a fal peremét egykoron fogsoros pártázat díszítette, amely most már csak emlék. A díszítmény nyomai a délkeleti védőtoronytól kezdve egészen az északi végpontig felfedezhetők, mesélve a múlt fénykoráról.

A sűrű egymásutánban sorakozó fogak a falnál vékonyabbak, annak udvar felőli részén foglalnak helyet, míg a falperem külső sávját habarcsba ágyazott cserepek fedik.

Az északi oldalon áll a vár legnagyobb védőtornya. Alaprajza téglalap, rövid oldalával a védőfalhoz illeszkedik. A két szárnyfal nem épült szervesen össze a várfalakkal. Mindez arra utal, hogy a tornyot utólag építették a már meglévő korábbi eredetű várfalhoz, ami egyébként az udvar felől is felismerhető - akárcsak a délkeleti esetében, az északi torony belső oldalát is a korábbi védőfal képezi.

A földszinti és a két emeleti ajtót utólag vágták a falba. Ezeket akkor falazták be, amikor a tornyot gabonatárolóvá alakították.

A védőfal egykor három lőrése, amelyek kifelé néztek – ahogyan azt a déli toronynál is láthatjuk – ma már a torony belseje felé nyílik. Az egykori védőfolyosó tartógerendáinak maradványai ezen a részen is jól láthatók, körülöttük pedig néhány gerendafészek is található, jelezve, hogy a gyilokjáró egyik feljárója épp itt helyezkedett el.

Az északi torony három szintre oszlik: a földszintre és két emeletre. Minden emelet mindkét irányban két-két lőréssel van ellátva, amelyeken keresztül a védők szemmel tarthatják a környező területet. Az egész struktúrát egy modern, kontytető borítja, amely különleges karaktert kölcsönöz a toronynak.

Az épületet jó ideig csűrnek használták, és emiatt az udvar felé nyíló ajtó helyett a nyugatra néző szárnyfalba új ajtót vágtak.

Az északnyugati rész a fenti toronytól egészen a harangtoronyig terjed. E falazat egy egységet képez a korábban említett keleti és északi védőfallal, ám magassága csupán a kétharmadát éri el az előbbi falnak.

Úgy tűnik, hogy a vékonyabb falú lőréses mellvéd éppen most tűnt el, valószínűleg egy földrengés következtében. Ez a falszakasz már korábban is gyengébbnek számíthatott a környező részekhez képest, hiszen kívülről két masszív támpillérrel erősítették meg, amelyek úgy tűnik, utólag kerültek felépítésre.

A védőfal belső oldalán körös-körül, a védőfolyosó magasságában egy közel húsz centiméter széles párkány fut körbe. Itt sorakoznak a falba süllyesztett tartógerendák kiálló csonkjai és az üresen tátongó gerendafészkek.

A hetvenes évek végén a várfal keleti szakaszán még fellelhető volt egy érdekes emlék a múltból: egy fából készült, konzolosan kiemelkedő gerenda, amely az egykori gyilokjáró részét képezte. A védőfal alapjai impozáns 1,3-1,5 méteres vastagsággal büszkélkedtek, míg a mellvéd csupán nyolcvan centiméteres szélességével tűnt ki.

A falap széle alatt, a fal síkjába süllyesztve, hosszanti irányban elhelyezett kötőgerendák figyelhetők meg.

A falperem megerősítése mellett ezek a struktúrák a védőfolyosó tetőszerkezetének szerves részét is képezhették. Érdemes megjegyezni, hogy a falak peremvonala nem sík, hanem a környező terep formájához igazodva lejt vagy éppen emelkedik.

"... e templomot terjedelmes és igen erős várkastély övezi, melynek falai 5-6 öl magasak, szögletbástyái még most is elég épek. A falakon két soros lőrések, s ezeken felül kiszökellő s igen díszes zúzmüvek (pechnase) vannak; a fal tetőpárkányán fogrovátkos záródás közt szarvszerü ékítmények fordulnak elő..." - írja Orbán Balázs A Székelyföld leírásában.

A bölöni vár a helyi mesterek gondos tervei és irányítása alapján épült meg. Ovális alaprajzával és impozáns, terméskőből készült védőfalával, valamint négy külső toronnyal büszkélkedhet, amelyek a biztonságot szolgálják. E monumentális építmény mai arculatát a 17. század elején nyerte el, amikor is a védelem és a funkció harmonikus egyensúlyba került.

A templomvár védőfalai napjainkban is megőrizték eredeti szépségüket és szilárdságukat.

A bölöni református templom első említése Csulai György református püspök nevéhez fűződik, aki 1653-ban tett látogatást Háromszéken. E tényről egy 1709-ből származó okirat is tanúskodik. Az épület 1712-ben jelentős bővítésen esett át, melynek következtében elnyerte mai, impozáns formáját.

Először 1769-ben újították fel. A felújítás részleteiről, tervezetéről és költségeiről nincsenek írásos nyomok, a javítás pontos időpontját is csupán az utókor rögzítette.

Egy újabb, jelentős felújításra 1851-ben került sor, ezt követően 1898-ban is megtörtént a korszerűsítés. 1925-re azonban a tetőszerkezet már annyira rossz állapotba került, hogy a nyugati fal, amely a leomlás szélére jutott, csak hatalmas erőfeszítések árán tudott megmenekülni. Az épület bármelyik pillanatban összeomolhatott volna.

Az 1925-ös felújítások során annyira felújították a templomot, hogy egy 1932. január 12-én készült vizitációs jegyzőkönyv megjegyzi: "...Bölönben az egyházi épületek olyannyira kiváló állapotban vannak, hogy Erdővidék bármelyik Egyházközségében nem található hasonló rend és karbantartás..."

Mindez a bölöni református egyház dicsőségére szolgált, amit az írások is büszkén rögzítenek. Ám sajnos, nem sokáig élvezhették ezt a megtiszteltetést, hiszen az idő kíméletlenül elkezdte rombolni a templom régies falait.

Csupán néhány év elteltével, 1939-re már újabb módosítások iránti igényről számolnak be a jegyzőkönyvek.

Ezek a javítások végül nem valósultak meg, de az 1940-es földrengés rávilágított arra, hogy mennyire fontosak lettek volna. Sajnos a világháború kitörése megakadályozta a felújítást, így a szükséges munkálatok elhalasztásra kényszerültek.

A mondás szerint a baj sosem érkezik egyedül, és ezt a református egyház is keserűen megtapasztalta. 1944. szeptember 7-én a templomot súlyos aknatalálat érte, amely következtében a mennyezet tragikus módon beszakadt.

A presbitérium alaposan felkészült a templom újjáépítésére: részletesen felmérte a rendelkezésre álló forrásokat, elkészíttette a tervrajzokat és összeállította a költségvetést. Ezzel a gyülekezet elősegítette a templom veszélyeztetett szakaszának lebontását. A bontási munkálatok megkezdődtek, és 1946-ban, egyidejűleg a templom teljes felújítása is megtörtént.

A következő módosítások 1963-ban, valamint 1978-ban valósultak meg.

Az idő vasfoga azonban újból próbára tette kicsiny templomot, hiszen az északi fal annyira rossz állapotba került, hogy 2004-ben életveszélyesnek nyilvánították. A mérnökök megtiltották az istentiszteletek további tartását a templomban.

2004-ben tehát az egyházközség elkezdte végigjárni a templom renoválásának kálváriáját.

Négy év leforgása alatt teljesen megújították a tetőszerkezetet és a tornyot. A templom épületének nyolcvan százalékát viszont el kellett bontani, majd újra kellett építeni.

A bölöni református gyülekezet temploma hosszú időn át torny nélkül állt, hiszen az unitárius közösséggel közösen használt harangok a közös bástyából zendültek fel. Csak 1853-ban került sor egy haranglábat készíttetésére, ami már jelezte a változások kezdetét. Végül, 1910-ben Martyn Schabel építészmérnök irányításával megépült a ma is látható impozáns torony, amely azóta is a község jelképévé vált.

Az idők során a bölöni református egyházközség, az unitárius egyházzal való közös harangok mellett, összesen négy haranggal büszkélkedhetett.

Az első két, különleges harangot, melyek 1853-ban és 1868-ban készültek, a nagy világégések idején eltávolították.

A napjainkban látható harangok 1911 és 1927 között készültek.

Az 1911-es harangot Hönig Frigyes készítette Aradon.

Felirat: "Hönig Frigyes által Aradon, 1911-ben öntve, Isten dicsőségére a Bölöni Református Egyház számára."

Az 1927-ben készült harangot Resicán öntötték.

Felirat: "A BÖLÖNI HIVEK / AJÁNDÉKÁBÓL VETETT / AZ ISTENNEK / DICSŐSÉGÉRE / 1927-IK ÉVBEN." Másik oldalán: "RECITA".

1816-ban építtettek egy orgonát Boldizsár Tamás orgonaművésszel. Ezt az orgonát viszi el a brassói Nagy József 1881-ben, és építi meg a ma is látható orgonát. Az orgona utoljára 1946-ban volt felújítva.

A szószék története egészen 1722-ig nyúlik vissza.

Felirata: GEN XXII 4-8 Isten meglátja a magáénak való áldozatot, amely a tűzpróbát állja.

AO 1722. ("Isten majd gondoskodik az égő áldozatról.")

Felirat: AD GLORIAM DEI 1 PORISSINT BUS 7 CURA JOHANES 7 B?ECI PASTOR 0 ECCE REFOR BO M LONIENSIS, ET 1 GEORGIU VARGAS. Egyedi változat: A MINDENHATÓ DICSŐSÉGÉRE 1 PORISSINT BUS 7 GONDOSKODIK JOHANES 7 B?ECI PÁSZTOR 0 ECCE REFORMÁLÁS BO M LONIENSIS, ÉS 1 GEORGIU VARGAS.

A bölöni harangok néha megtréfálják hallgatóikat, hamis ütemekkel zengenek, és ilyenkor a bánatos unitáriusok mély basszusai összefonódnak a református szopránok éles, tiszta dallamaival. E kék ég alatt, a zegzugos Erdővidék felett e különös harmónia elárasztja a vidéket. Bámulatos és megindító ez a harangjáték, amely a székely lelkekben újra életre hívja a rég elfeledett emlékeket.

Barcaföldvár egykori sörgyárának területén, a múlt orosz fogolytáborának megszűnésével, egy új politikai hatalom kezdett el álmodozni, amely a mélysovén barátság szellemében, de valójában román nacionalista törekvések mentén próbálta megvalósítani terveit. Ekkoriban a hazájukba visszatérő, fegyvertelen és békés magyar honvédeket, valamint helyi vezetőket haláltáborokba hurcoltak. E szörnyű internálások során az állampolgársági jogok védelme helyett az etnikai megkülönböztetés és magyarellenesség vette át a főszerepet.

A több mint ötven elhurcolt bölöni és a két ottmaradt áldozat emlékére 2016-ban egy egyszerű, de mégis megható emléktáblát helyeztek el a harangtorony bejárata felett. Ez a gesztus a kegyelet és a székelyek iránti tisztelet jeleként szolgált, ám sajnos ez az emlék nem maradt sokáig élő a közösség mindennapjaiban.

Egy évvel később, a reformáció fél évezredes jubileumára tervezett ökumenikus szellemben zajló egyházi rendezvénysorozatot az állami hatóságok betiltották, ezzel megfosztva a közösséget egy gazdag szellemi és lelki élményektől.