A harmadik világháború kirobbanása nemcsak elkerülendő, hanem egy olyan téma is, amely komoly felelősséget és megfontoltságot igényel. Ahelyett, hogy a konfliktusok szítására összpontosítanánk, érdemes inkább a béke és a megértés előmozdításán dolgozni. A

A 2014 óta tartó események és politikai döntések láncolata mélyen befolyásolta az orosz-ukrán viszonyt, és a szakértők aggódva figyelik a harmadik világháború kitörésének fenyegető jeleit. Az események sorozata 2014 februárjában vette kezdetét, amikor Oroszország lerohanta a Krím-félszigetet, amely stratégiai szempontból kulcsfontosságú terület. Ezzel a lépéssel Oroszország nemcsak a nemzetközi jogot sértette meg, hanem a világ közvéleményének elítélését is kivívta. Az Egyesült Államok és az Európai Unió, reagálva a történésekre, azonnali gazdasági szankciókat vezettek be Moszkva ellen, hogy nyomást gyakoroljanak a Kremlre.

A politikai feszültségek és a fegyveres konfliktus közepette sikerült egy átmeneti megoldást találni, és megkötötték a minszki egyezményeket. Az első megállapodásban, amelyet 2014. szeptember 5-én írtak alá, a legfontosabb intézkedésként az azonnali tűzszünet elrendelését vállalták a háborúzó felek. Egyebeket mellett a megállapodás fontos része volt az is, hogy visszavonják a nehézfegyverzetet, amely lehetővé tette volna a katonai feszültségek csökkentését a frontvonalaktól.

A második megállapodás középpontjában a demilitarizáció állt, amely kiemelt szerepet kapott a folyamatban. A politikai intézkedések között szerepelt a helyi választások lebonyolítása és az önkormányzati hatalom decentralizálása is, ami lehetőséget kínált volna a keleti ukrán területek számára, hogy nagyobb autonómiát nyerjenek. Ezen túlmenően a megállapodás sürgette, hogy minden katonai és civil foglyot azonnal engedjenek szabadon. Bár a Minszki megállapodások célja a konfliktus enyhítése volt, a végrehajtásuk gyakran akadozott, és a tűzszünetet számos alkalommal megsértették, ami miatt a feszültségek időről időre újra háborús helyzethez közelítették a térséget.

A tragikus MH17-es járat lelövése 2014 júliusában tovább súlyosbította a helyzetet, hiszen a gép Kelet-Ukrajna felett zuhant le, és a 298 áldozat között sok holland állampolgár is volt. A nyugati kormányok Oroszországot tették felelőssé a tragédiáért, és ez tovább növelte az Oroszországgal szembeni feszültséget.

A békesség megteremtését nem segítette elő az a tény sem, hogy a NATO az utóbbi években nem csupán a keleti szárnyának megerősítésére fókuszált, hanem új tagállamokat is integrált a védelmi szövetség keretein belül. Ez a bővítési folyamat, melynek során számos kelet-európai ország lépett be, jelentős hatással van az orosz katonai stratégiára is.

2022. február 24-én Oroszország véglegesen elindította nagyszabású invázióját Ukrajnában, amely drámai módon felerősítette a helyzet feszültségeit. Ezen a napon egy újabb világháború lehetősége valósággá vált, hiszen a konfliktus már nem csupán egy helyi viszályként jelentkezett, hanem egy globális léptékű válságot indított el, amelynek következményei a világ minden táján érezhetők voltak.

Az Európai Unió ekkor egy szankciós csomagot fogadott el Oroszország ellen, emellett az Európai Tanács Ukrajnával foglalkozó rendkívüli ülését megelőzően az uniós vezetők együttes nyilatkozatot adtak ki. A vezetők felszólították Oroszországot, hogy haladéktalanul szüntesse be a katonai műveleteket, feltétel nélkül vonjon vissza minden fegyveres erőt és katonai felszerelést Ukrajna teljes területéről, és teljes mértékben tartsa tiszteletben Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét. Márciusba léptünk, amikor az EU úgy döntött, hogy további 500 millió eurónyi támogatást hagy jóvá az ukrán fegyveres erők számára. Azóta egy sor olyan döntést hoztak Brüsszelben, amelyek eredményeképp összességében már 84,7 milliárd euróra, átszámítva nagyjából 32 ezer milliárd forintra dagadt a támogatások összege - és újabb 50 milliárdos segélycsomagról döntött nemrég Ursula von der Leyen bizottsági elnök. Utóbbit három évre tervezi az EU, így Brüsszel még három évig biztosan háborúzni akar.

Kezdetben a brüsszeli vezetők is azon a véleményen voltak, mint jelenleg Magyarország, miszerint a fegyverek és katonai felszerelések Ukrajnába történő szállítása csupán tovább növelné a feszültséget, ráadásul az Európai Unió is belekeveredne a konfliktusba. Azonban az idő múlásával – valószínűleg amerikai nyomás következtében – Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és csapata fokozatosan elkezdtek olyan üzeneteket közvetíteni, amelyek szerint nem jelenthet problémát, ha katonai eszközöket, például sisakokat küldenek Ukrajnába. Ezt követően az egyéb katonai felszerelések küldése vált napirendre, végül pedig a lőfegyverek, lőszerek és rakéták szállítását is szorgalmazták.

Idén tavasszal Emmanuel Macron francia elnök szavai bombaként robbantak a nemzetközi porondon, amikor felvetette a nyugati katonai erők esetleges bevetésének lehetőségét Ukrajna területén. E kijelentés hatására a háborúpárti politikai vezetők bátorságot merítettek, és mindössze néhány hét alatt Európa mélyen megosztottá vált e kényes ügyben. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy Vlagyimir Putyin többször is figyelmeztetett: egy ilyen döntés a harmadik világháború kitörésével fenyeget.

Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke, már egy éve fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy nyugati szövetségeseit rávegye a nagy hatótávolságú rakéták használatának engedélyezésére, melyek lehetővé tennék az orosz területek elleni támadásokat. A nyugati hatalmak sokáig haboztak e döntés meghozatalával, egészen addig a pillanatig, amíg az Egyesült Államokban Joe Biden elnök és a demokraták vereséget szenvedtek az elnökválasztáson. Miután Donald Trump győzelmét bejelentették, Biden végül zöld utat adott Ukrajnának, amelyet Zelenszkij azonnal kihasznált; néhány órával később már az amerikai ATACMS rakétákat irányította Oroszország felé.

Ez volt az a támadás, amelytől mindenki tartott, hiszen az orosz vezetés ígérte, hogy egy ilyen esemény után drámai és nagyszabású megtorlás várható. Ráadásul nemrégiben Oroszország bejelentette, hogy felülvizsgálja nukleáris doktrínáját, ami arra utal, hogy akár atomcsapásra is sor kerülhet, ha a Nyugat ténylegesen beavatkozik a konfliktusba. A világ most feszülten figyeli, hogy Putyin hogyan reagál a kialakult helyzetre.

Az orosz elnök, Oroszország hatalmas nukleáris arzenáljának első számú döntéshozója kiemelte, hogy különösen fontos változásra szeretne rávilágítani.

Kiemelte, hogy a nukleáris fegyverek alkalmazása különösen indokolt lenne, amennyiben Oroszország ellen nagyszabású rakétatámadást, repülőgépek vagy drónok indítását észlelnék.

A harmadik világháború lehetősége sokszor csak elméleti spekulációnak tűnik, de Földi László szakértő szerint a helyzet sokkal bonyolultabb. Ő háromféle konfliktustípust azonosít. Az első típus egy folyamatban lévő ideológiai háború, amely a "normális" és az "abnormális" világ ellentétére épül. Földi megközelítése rávilágít arra, hogy ezek a harcok nem csupán katonai összecsapások, hanem mélyebb társadalmi és kulturális feszültségeket is tükröznek.

- mondta, utalva a genderelméletre és a migráció kérdéseire. Hozzátette, hogy ez az ütközet jelenleg a médiában és a mindennapokban zajlik, és mindkét fél győzelemre igyekszik törni. A hagyományos fegyveres világháborút Földi László kevéssé tartja valószínűnek.

- magyarázta. Véleménye szerint a klasszikus fegyverzetek, ideértve a rakétás rendszereket és a nehéztüzérséget, nem elegendők ahhoz, hogy egy világháborús szintű konfliktust hatékonyan lefolytassanak, mivel ezek használata nem eredményezne végső győzelmet a harcoló felek között. Ezzel szemben a nukleáris háborúval kapcsolatos lehetőségek valódi veszélyt jelenthetnek.

- figyelmeztetett a szakértő. Hozzátette, hogy a modern fegyverek, például az űrfegyverek és a drónhadseregek, csak tovább növelik egy ilyen konfliktus pusztító erejét. Egy nukleáris eszkaláció szerinte beláthatatlan következményekkel járna az egész világ számára.

Földi László hangsúlyozta, hogy az amerikai elnökváltás átmeneti időszaka különleges kockázatokkal jár, amelyek véleménye szerint feszültebb helyzetet eredményezhetnek. Az Egyesült Államokban az elnökválasztás és az új elnök hivatalba lépése között általában hónapok telnek el, és ez az időszak jellemzően zökkenőmentes hatalomátadást biztosít.

- mutatott rá a szakértő, utalva arra, hogy az Egyesült Államok történetében ez az időszak jellemzően a politikai stabilitás időszaka volt. Jelenleg viszont a helyzet jóval összetettebbé vált.

- hívta fel a figyelmet, jelezve, hogy az Egyesült Államok belső politikai viszályai világszerte éreztethetik hatásukat. Földi véleménye szerint az ATACMS rakéták Ukrajnába történő szállítása rendkívüli kockázatokat rejt magában.

- figyelmeztetett. Kiemelte, hogy a provokációk erősödése könnyedén egy végzetes spirálba sodorhatja a globális helyzetet. A szakértő hangsúlyozta, hogy az egykor egypólusú világ, amelyet az Egyesült Államok gazdasági és katonai dominanciája formált, mára egy kétsarkú rendszerré alakult.

- hívta fel a figyelmet Földi, megjegyezve, hogy az orosz hadiipar is rugalmasan reagált a háborús helyzetek kihívásaira.

- mondta Földi, utalva arra, hogy a kontinens vezetői gyakran a nyugati mainstream iránymutatásait követik, anélkül hogy saját érdekeiket érvényesítenék. Szerinte ez különösen az energiaválság és a fegyverszállítások területén mutatkozott meg, ahol az európai országok "megfosztották magukat az olcsó energiától", ezzel is kiszolgáltatva saját gazdaságukat. Hozzátette, hogy az európai vezetők képtelensége a helyzet önálló kezelésére csak tovább mélyítette az instabilitást, különösen Németországban és Franciaországban, amelyek geopolitikai helyzete és gazdasági súlya kulcsszerepet játszik az unióban.

A szakértő figyelemre méltó analógiát állapított meg a jelenlegi geopolitikai környezet és az első két világháborút megelőző időszak között.

- mutatott rá Földi. Hozzátette, hogy ez a központosított gazdasági hatalom jelentős szerepet játszott az Egyesült Államok gazdagságának felhalmozásában a világháborúk idején, és úgy véli, hogy a háborúk eszkalációja ma is bizonyos gazdasági érdekcsoportok érdekeit szolgálhatja. Földi szerint a jelenlegi helyzetben nem látható olyan vezető vagy csoport, amely képes lenne a békefolyamatokat hitelesen irányítani.

- foglalta össze. A szakértő úgy véli, hogy az ideológiai és gazdasági érdekek tovább mélyítik a szakadékot a nagyhatalmak között, ami a világ stabilitására nézve rendkívül veszélyes.