Karácsonyi válogatás Ahogy a hópelyhek lassan hullanak, és a világot egy fehér takaró borítja, elérkezik az év legvarázslatosabb időszaka: a karácsony. Ez a különleges ünnep nem csupán a fenyőfa díszítéséről és az ajándékok cseréjéről szól, hanem a szere
Már több mint negyven éve állok itt, hogy karácsonykor, amikor a családunk körbe gyűlik, megosszam veletek néhány ünnepi gondolatomat. Az évek során a családunk összetétele sokat változott: búcsút mondtunk édesanyámnak, édesapámnak, nagybátyámnak, nagynénémnek, apósomnak és anyósomnak. De új fények is érkeztek az életünkbe: két csodás, okos és szeretetteljes menyem, valamint négy tündéri unokám, akik nap mint nap boldogságot hoznak a szívembe.
Korábban mindig kerestem valami különleges, alkalomhoz illő olvasmányt, jellemzően egyfajta keserédes, szomorkásan meghitt novellát vagy verset. Olyanokat, mint Tolsztoj Panov apója vagy Fekete István Rorátéja. Persze akadtak vidámabb művek is, mint Gasperini bájos Én és ők című könyvének karácsonyi jelenete, vagy a Karácsonyi ének végső sorai, amikor Scrooge végre megtanul örülni a rokonainak, ismerőseinek és az ünnep varázsának. Idővel azonban úgy éreztem, kifogytam a számomra ideális irodalmi kincsekből, pedig öt-hat ilyen tematikájú kötet hirdette magát büszkén a polcomon.
Mivel már nem bújhattam mások gondolatai és érzelmei mögé, elhatároztam, hogy megosztom veletek a saját gyerekkori emlékeimet. Meséltem arról a karácsonyról, amikor a hóesés varázsa betöltötte a szobát, és a gyerekek izgatott arca ragyogott az ünnepi fényekben. Egy másik alkalommal a gyerekeim boldogságáról beszéltem, arról, ahogyan az öröm tükröződött a szemükben, amikor együtt ünnepeltünk. Három éve azonban az ünnepi szónoklatom különösen érzelgősre sikeredett: mélyen a szívemben éreztem, hogy talán ez volt az utolsó karácsony, amit a családom körében tölthetek. A következő év még inkább megérintett: hálát adtam nekik a felfoghatatlan szeretetért, amit a hosszú kórházi kezelésem alatt kaptam, és amely erőt adott a nehéz pillanatokban.
Mivel idén - hála Istennek - nem értek bennünket komolyabb megpróbáltatások, úgy döntöttem, hogy visszatérek a régi szokásomhoz: keresek valami szépet, kedveset és tanulságosat, amit örömmel idézhetek a feldíszített karácsonyfa alatt. És ekkor egy igazán meglepő felfedezést tettem: a nyolcvan vagy akár száz évvel ezelőtti ünnepi írások olyan frissen hatnak, mintha a mai közéletből merítettek volna.
