Kés/Alatt: A vadnyugat a szépségiparban – itthon ilyen sarlatánok végzik a szájfeltöltéseket - Pénzcentrum
Hajma Mónika: Igen, a szektor egyértelmű növekedési pályán van világszerte, és ez nem csupán érzékelhető, hanem számszerűen is igazolható. A legfrissebb nemzetközi statisztikák szerint az elmúlt négy évben az esztétikai és plasztikai beavatkozások száma összességében 40%-kal emelkedett. Ez példátlan ütemnek számít, és jól mutatja, hogy az esztétikai beavatkozások mára szélesebb társadalmi rétegek számára is elérhetővé váltak, sőt, sok esetben életmóddá formálódtak. A szépészeti ipar ma már nem csupán a külsőségekről szól - mély társadalmi, pszichológiai és technológiai trendek metszéspontjában áll.
Jelenleg Magyarországon nem létezik egy egységes, központi nyilvántartási rendszer, amely képes lenne átfogó és valós idejű információkkal szolgálni az esztétikai beavatkozásokról. Bár az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) elméletben alkalmas lenne az ilyen adatok nyilvántartására, a páciensek joguk van kérni, hogy az esztétikai beavatkozásokat ne dokumentálják. Ennek következtében sok esetben ezek az eljárások "láthatatlanok" maradnak a hivatalos egészségügyi statisztikákban, így nehezen nyomon követhető a terület fejlődése és a piaci trendek.
A plasztikai műtétek nyomon követése valamivel egyszerűbb, mivel ambuláns lapokat és műtétnaplókat is készítenek. Azonban ezek a dokumentumok sok esetben még mindig papíralapúak, így nem állnak rendelkezésre integrált digitális formában. Ennek következtében, amikor a hazai piac méretéről esik szó, csupán becslésekre és iparági tapasztalatokra támaszkodhatunk.
Bár nincsenek hivatalos, országos statisztikák, szakmai becslések és iparági tapasztalatok alapján a hazai esztétikai piac mérete évről évre növekszik.
Jelenleg évente megközelítőleg 30 ezer plasztikai műtét történik Magyarországon, és emellett több mint 600 ezer esztétikai beavatkozásra kerül sor.
A modern orvosi és esztétikai kezelések széles spektrumot ölelnek fel, beleértve olyan innovatív eljárásokat, mint a fogászati esztétika, lézeres archámlasztás, botox alkalmazása, vagy hialuronsavas töltések. Érdemes hangsúlyozni, hogy a mai esztétikai beavatkozások között mind invazív, mind noninvazív alternatívák megtalálhatók, ami a páciensek számára nem könnyíti meg a döntést a rendelkezésre álló lehetőségek tengerében. Például a szemkörnyéki ráncok kezelésére több mint 25 különböző módszer áll rendelkezésre, ami tovább fokozza a választási lehetőségek bonyolultságát.
Piackutatásaink alapján egyértelműen körvonalazódik, hogy célcsoportunk legnagyobb része a 25-55 év közötti, városi környezetben élő, közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező nők közül kerül ki. Ezek a fogyasztók az A és B jövedelemkategóriába tartoznak, és jellemzően tudatosan, önmagukra fókuszálva keresik a számukra legmegfelelőbb megoldásokat. Nyitottak a változásokra, információikat főként online csatornákon keresztül szerzik be, miközben saját magukat a referencia csoportjukhoz viszonyítva pozicionálják. Ezek a nők kiemelten figyelemmel kísérik az esztétikai és technológiai trendeket, és magas elvárásokat támasztanak, különösen az egészségügyi beavatkozások terén, ahol a kockázatvállalásuk meglehetősen alacsony. Az árérzékenység mellett egyre inkább a minőség iránti érzékenység kerül előtérbe, ami új és izgalmas lehetőségeket teremt a prémium szolgáltatások pozicionálásában és marketingjében.
Abszolút, ez a tevékenységem kulcsfontosságú eleme. Teljes mértékben személyre szabott megközelítéssel támogatom a pácienseket abban, hogy megtalálják a számukra leginkább megfelelő eljárást, figyelembe véve az elvárt eredményeket, életkorukat, életmódbeli szokásaikat és egyéni személyiségjegyeiket. Legyen szó noninvazív vagy plasztikai beavatkozásokról, mindig az a célom, hogy a pácienseim igényeire szabott javaslatokat nyújtsak. Több mint 14 évvel ezelőtt kezdtem el ezt a szakmát, amit ma független plasztikai szaktanácsadásnak nevezünk. Akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan sok hiteles információs forrás, mint napjainkban; nem léteztek közösségi platformok, fórumok, vagy edukációs weboldalak. Az első saját beavatkozásom után egyre többen kerestek meg tanácsért: először barátok, majd az ő ismerőseik, és így fokozatosan kialakult egy természetes igény arra, hogy legyen valaki, aki eligibilis útmutatást ad a gyakran zűrzavaros, reklámokkal teli világban. Elkezdetem orvosoktól tanulni, minden részletet megismerni az eljárásokról, műtéteket figyeltem meg, és pácienseket kísértem konzultációkra. Idővel egyértelművé vált számomra, hogy amit csinálok, az valóban egy hiánypótló szakma – egy független szereplőként segíteni az informált döntés előkészítésében a páciensek számára.
Sajnos külföldön sincs hivatalosan elismert, független plasztikai szaktanácsadó szakma – legalábbis nem olyan módon, ahogyan én azt megálmodtam. A legtöbb helyen, ha valaki tanácsot szeretne kapni, azt általában a beavatkozást végző orvos, vagy a klinika alkalmazottja nyújtja. Ez pedig nyilvánvalóan nem biztosít független véleményt.
Az a meggyőződésem, hogy egy páciens igazán jó döntést csak akkor hozhat, ha átfogóan ismeri az összes lehetőséget, a noninvazív megoldásoktól egészen a sebészeti beavatkozásokig. Ehhez nem csupán technikai ismeretek szükségesek, hanem egy folyamatosan frissített, széleskörű áttekintés az orvosi világ különböző aspektusairól, beleértve a legújabb trendeket, az egyes orvosok egyéni megközelítéseit és szakmai erősségeit is.
Számomra a tanácsadás nem csupán egy üzleti tranzakció – nem az vezérel, hogy kinek az ajánlása hoz nekem hasznot, hanem az, hogy a páciensem igényeihez és személyiségéhez legjobban illeszkedő szakembert találjam meg. Az én elsődleges célom mindig az, hogy a páciens maximálisan elégedett legyen, függetlenül attól, hogy végül ki végzi el a szükséges beavatkozást.
Igen, kapok jutalékot, ahogyan az a legtöbb egészségügyi közvetítői együttműködés esetében szokás. De fontos hangsúlyozni: mindenkitől ugyanannyit, így ez nem befolyásolja a tanácsadásom tartalmát vagy irányát. A célom mindig az, hogy a páciens jól érezze magát, és a számára legmegfelelőbb szakemberhez kerüljön - olyan orvoshoz, akiben szakmailag és emberileg is megbízhat. Éppen ezért a "kinek dolgozom" a kérdésre a válasz, hogy a páciensnek. Őszintén szólva, mára már a tanácsadás háttérbe szorult az életemben - legfeljebb heti egy-egy alkalommal, ha érzem, hogy valakinek tényleg rám van szüksége. De a szemlélet, amit képviselek, továbbra is ugyanez maradt: emberség, bizalom és informált döntés - ez számomra a legfontosabb.
A piaci probléma az, hogy a legtöbb páciens úgy indul neki egy beavatkozásnak, hogy nincsenek valóban objektív információi.
Amikor valaki belép egy nagyobb klinikára, természetes, hogy az ott dolgozók az intézmény saját szolgáltatásait ajánlják, amelyek a klinika szakterületéhez kapcsolódnak - nem mindig azt, ami az adott páciens számára a legmegfelelőbb lenne. A különböző technológiák, kezelési módszerek, árkategóriák és orvosok közötti eligibilitás laikusként igazi kihívást jelent, és rengeteg időt igényel. Sokan hónapokig kutatnak, fórumokat böngésznek, és csoportokban tesznek fel kérdéseket, miközben hatalmas energiát, pénzt és - talán a legértékesebb dolgot, a bizalmat - is kockáztatják.
Én ebben próbálok meg segíteni. Több ezer pácienssel dolgoztam és kísértem végig a teljes döntési folyamaton. De egy idő után azt éreztem, hogy már nem elégít ki csak személyesen segíteni - többet akartam: létrehozni egy olyan rendezvényt, magazint és platformot, ami szélesebb körben, sokkal több emberhez eljut. Ekkor jött az ötlet, hogy ne csak a személyemhez kötődjön a tanácsadás, hanem legyen egy mindenki számára elérhető felület - így született meg az online portál, a magazinom és az infónappal összekötött kiállítás. Az első rendezvény 680 résztvevővel és 21 kiállítóval indult, ma már a Hungexpón vagyunk, 3000 belépővel, 70 kiállítóval és 30 szakmai előadással. Nagy volumenű, prémium rendezvény lett belőle - ebből is látszik, óriási az érdeklődés a téma iránt. A magazin kapcsán fontos volt, hogy egy edukációs anyag jöjjön létre, ahol nem PR-cikkeket olvashatnak az olvasók, hanem mély, szakmai tartalmakat. Foglalkozunk a beavatkozások pszichológiai hátterével is, célunk, hogy az olvasó valódi információt kapjon, ne reklámot. A piaci probléma ugyanis nem csak az, hogy túl sok lehetőség van, hanem az is, hogy a páciens szinte csak marketingtartalmat talál a neten.
A Facebook-csoportokban laikusok osztanak gyógyszer kezelési tanácsokat, és sokszor akadunk bele fizetett bloggerek írásaiba. A páciens sosem tudhatja, hogy kampányt olvas-e vagy valódi tapasztalatot.
Nem is olyan régen a plasztikai beavatkozásokról való diskurzus tabunak számított, de mára ez megváltozott: olyan ez, mint az online társkeresés – "senki nem beszél róla, de mindenki csinálja". Nincs olyan nő, akit ne foglalkoztatna a téma; bár lehet, hogy még nem áll készen a lépésre, a kíváncsiság mindenképpen jelen van a lehetőségek iránt. Ma már egy 40 éves nő élete nem úgy alakul, ahogyan édesanyám generációjában: akkoriban sokan már kamaszgyerekeket neveltek, míg ma sokan még csak most kezdenek el a családalapításon gondolkodni. Ezért is van létjogosultsága az esztétikai beavatkozásoknak és a plasztikai sebészetnek: a lélek gyakran fiatalabb, mint a test, és egyre nagyobb az igény arra, hogy a külső megjelenés tükrözze a belső állapotot. A női szépség kérdése az emberi történelem kezdete óta foglalkoztatja az embereket; a trendek változnak, de a lehetőségek folyamatosan bővülnek. Érdekes, de kevesen tudják, hogy Kleopátra is megélt valamilyen "orrplasztikai" beavatkozást, ami azt mutatja, hogy a szépség iránti vágy mindig is jelen volt.
Van piaci igény, amit kielégítünk - mégis sokan előítélettel közelítenek ehhez a területhez. Ennek oka elsősorban az, hogy a szépségipar - különösen a plasztikai beavatkozások - sok sztereotípiát hordoznak.
Vannak, akik túlzásba viszik, és ilyenkor valóban előkerülnek olyan pszichológiai problémák is, mint a diszmorfóbia vagy az önértékelési zavarok. Ezek a kirívó esetek azonban sajnos torz képet adnak a teljes iparágról - miközben a páciensek többsége teljesen tudatos, informált döntést hoz, és reális elvárásokkal érkezik.
Az is problémát jelent, hogy a szövődményekről, kockázatokról kevés szó esik a nyilvánosságban, holott ezek léteznek - épp ezért dolgozunk egy olyan megoldáson, ami a páciens biztonságát növeli. Ez pedig egy szövődménybiztosítás, amely plasztikai és esztétikai beavatkozásokra köthető - hasonlóan egy utasbiztosításhoz. Alapból az ugye nincs benne a műtét árban, ha nem várt szövődmény alakul ki, mely utókezelésre vagy reoperációra szorul: például kiszakad az implantátum, a gyártó ad újakat, de a műtéti költséget - ami akár egymillió forint is lehet - nem téríti. Ez a biztosítás viszont igen. 1, 2 vagy 3 évre lesz köthető, akár ajakfeltöltésre vagy botoxra is. A biztosítás díja a beavatkozás árának kb. 3-5%-a. Ez jelentős segítség lehet azoknak, akik egyébként anyagilag nem tudnának fedezni egy második beavatkozást. Célunk, hogy olyan megoldásokat hozzunk a piacra, amelyek a páciensek biztonságát és kiszolgáltatottságának csökkentését szolgálják - függetlenül attól, hogy kihez fordulnak, vagy milyen úton érkeznek egy döntéshez.
Úgy vélem, hogy a testünkhöz és a lehetőségeinkhez fűződő viszonyunk mára radikálisan megváltozott, ha csak az elmúlt 10-15 évet nézzük. A plasztikai műtétek már nem számítanak tabunak, és nem csupán a hiúság jelei - sokkal inkább tudatos választások, amelyek mögött gyakran komoly, belső indíttatás rejlik.
Egyre többen nem azért plasztikáztatnak, mert "nem fogadják el magukat", hanem épp ellenkezőleg: rendben vannak magukkal, és szeretnének külsőleg is harmóniában lenni azzal, ahogy belül érzik magukat. Ez lehet akár egy fáradt szemkörnyék, egy régóta zavaró orrforma vagy egy terhesség utáni mellváltozás - ezek nem feltétlenül önbizalomhiányból fakadó döntések, hanem önazonosságra törekvésből.
Természetesen léteznek olyanok is, akik a beavatkozásokhoz pótcselekvésként folyamodnak - ilyenkor elengedhetetlen a pszichológiai háttér alapos megértése. Azonban összességében azt tapasztalom, hogy a legtöbben egyre tudatosabban és felelősebben közelítik meg ezeket a döntéseket, ami kétségtelenül pozitív fejlődés. Emellett a trendek is jelentős változáson mentek keresztül: manapság nem a túlzó, művi eredmények a jellemzőek, hanem a természetesség hangsúlyozása. Egy igazán sikerült beavatkozás ma már szinte észrevétlen marad - és ez az, ami igazán értékessé teszi. A társadalmi megítélés is sokkal árnyaltabbá vált: már nem csupán a "plasztikázott nő" sztereotípiája él a köztudatban, hanem egy sokkal emberibb, sokszínűbb és elfogadottabb kép alakult ki.
Természetesen! Íme egy egyedibb változat: Igen, a szakmai szem mindig is észreveszi a legkisebb részleteket is. Nem csupán arra vagyok képes, hogy megállapítsam, történt-e beavatkozás, hanem sokszor azt is felismerem, milyen típusú eljárás zajlott le. Néha még arra is képes vagyok következtetni, hogy ki végezhette el a munkát, hiszen sok orvosnak van egy sajátos "kézjegye" vagy stílusa, amely visszatükröződik az arcokon. Ez nem bírálat, inkább egyfajta szakmai érzékenység, ami a tapasztalatból fakad. Amit a laikus talán magától értetődőnek tart, az számomra már árulkodhat apróbb módosításokról – akár egy finomabb orrforma, szemhéjvonal, járomív vagy ajakív is sokat mesélhet a beavatkozásról.
Ugyanakkor fontos: a jó beavatkozás nem feltűnő, éppen ez a lényege. Az igazán jól végzett plasztikai munka szinte észrevehetetlen - épp csak annyit változtat, hogy a páciens frissebbnek, kipihentebbnek, harmonikusabbnak tűnik, de senki sem tudja megmondani, miért. Ez a valódi szakmai érték.
A szájfeltöltés napjainkban olyan népszerűséget ért el, mint egykor a csípőnadrágok vagy a csípő fölötti tetoválások. Olyan érzése van az embernek, mintha a szájfeltöltés már-már elengedhetetlen része lenne a napi szépségrutinoknak, akárcsak a műköröm vagy a szempilla hosszabbítás. Ennek hátterében részben a közösségi média áll, ahol szinte mindenki idealizált formában jelenik meg, ez pedig torzíthatja az önképünket, főként a fiatalabb generációk esetében. Bár a "kötelező" jelleg talán túlzás, az tény, hogy sokan úgy érzik, ha a mai szépségideálnak akarnak megfelelni, akkor egy bizonyos megjelenést kell követniük, amelyben az ajkak kiemelt szerepet játszanak. Személy szerint nem támogatom a mértéktelen szájfeltöltést; véleményem szerint könnyen erőltetett vagy olcsó hatásúvá válhat, különösen, ha nem veszik figyelembe az arányokat vagy az arc karakterét, hanem csupán egy divatos trendet másolnak. Az igazi szépség szerintem az egyediségben rejlik, és fontos, hogy megtaláljuk a saját stílusunkat, ami valóban tükrözi a személyiségünket.
De megértem, hogy sokaknak ez az első lépés az esztétikai kezelések világába: gyors, viszonylag fájdalommentes, és az eredménye azonnal látványos. A probléma inkább ott kezdődik, amikor ezt nem megfelelő szakember végzi, vagy amikor valaki a pillanatnyi divat kedvéért formálja át az arcát - ahelyett, hogy kialakítaná, megtalálná a saját karakterét.
A szájfeltöltés, mint plasztikai beavatkozás, az 1990-es évek elején kezdett el teret hódítani, és kezdetben kizárólag szakorvosok, főként plasztikai sebészek végezték. Az első töltőanyagok között megtalálható volt a hyaluronsav és a szilikonolaj is, ám az utóbbi már ekkoriban is sok vitát kavart. Az Egyesült Államokban a 90-es évek elején betiltották, mivel injekció formájában komoly szövődményeket okozhatott, beleértve gyulladásokat, csomóképződést és maradandó sérüléseket. Magyarországon a szilikonolaj bizonyos szemészeti beavatkozásokhoz még elérhető, de esztétikai célú alkalmazása kifejezetten ellenjavallt, mivel súlyos egészségügyi problémákat idézhet elő. A korai szájfeltöltési technikák meglehetősen rudimentárisak voltak: az ajkakat néhány ponton szúrták meg, ami gyakran természetellenes megjelenést eredményezett – innen ered a hírhedt "kacsaszáj" jelenség. Ennek ellenére sokak számára ez még mindig fejlődést jelentett, különösen azoknak, akiknek eredetileg alig volt ajkuk, és vágytak a teltebb ajkakra.
Ma a technológia egészen más szinten áll: egy korszerű ajakfeltöltés akár több tucat szúráspontból áll, különböző rétegekbe történik, célzott technikával. Különféle trendek közül lehet választani - például laposabb formát, dúsabb íveket vagy épp a népszerű "Russian lips" technikát. A jó töltés ma már nem feltűnő, hanem harmonikus, az arc karakteréhez igazított.
A legnagyobb veszélyt azonban az jelenti, hogy sokan nem tudják, ki végezhet ilyen beavatkozást legálisan. Magyarországon csak orvos injektálhat bőr alá - ez jogszabályi szinten is rögzítve van. Egy kozmetikus - még ha szakszerűen dolgozik is - nem használhat tűt invazív módon, mert az kuruzslásnak minősül.
A töltési eljárások során elengedhetetlen az anatómiai tudás, mivel a különböző területeken, mint például a járomív vagy az ajak, különböző szöveti rétegekhez kell hozzáférni. A hyaluronsav zselés konzisztenciájú, és ha nem precízen injektálják, az érrendszerbe juthat, ami keringési problémákhoz vezethet - ez pedig nekrózist, vagyis bőrelhalást eredményezhet. Különösen a szem körüli töltéseknél a következmények akár vakság formájában is megjelenhetnek. Az ilyen helyzetek sürgős beavatkozást igényelnek: az orvosnak azonnal észlelnie kell a szövődményt, és gyorsan alkalmaznia kell a megfelelő antidót, a Hyaluronidase-t a probléma orvoslására.
A jelenlegi szabályozás meglehetősen kusza: egyes vélemények szerint kizárólag meghatározott szakorvosok – például sebészek, bőrgyógyászok, fül-orr-gégészek és szájsebészek – jogosultak ilyen típusú beavatkozások elvégzésére, míg mások úgy vélik, hogy bármely orvos számára nyitva áll ez a lehetőség. Egy reális és hatékony megoldásként felmerülhetne egy egyetem által akkreditált licencképzés bevezetése, amely nem csupán szakorvosi vizsgát jelentene, hanem egy átfogó, szigorúan ellenőrzött tanfolyamot. Ez a megközelítés garantálná a szakmai színvonalat, és segítene kiszűrni a képzetlen szolgáltatókat a piacon. Természetesen, ennek a képzésnek az elvégzésére is kizárólag orvosok jelentkezhetnének.
Valóban, ez a jelenség napjaink piacának egyik legsúlyosabb kihívása. Az interneten szinte végtelen számú hirdetés található, melyek azt állítják, hogy kozmetikusok, vagy akár képesítéssel nem rendelkező magánszemélyek kínálnak különböző töltési szolgáltatásokat. Gyakran előfordul, hogy ezek a hirdetések megtévesztő módon, hamis jogosítványokra hivatkozva próbálnak hitelt adni a szolgáltatásoknak.
Vannak olyan többnapos tanfolyamok, amelyekért jelentős összegeket kérnek, és "képesítést" ígérnek különféle beavatkozásokra. Fontos hangsúlyozni, hogy ezeknek a tanfolyamoknak nincs jogi alapjuk. Egy ilyen kurzus elvégzése után megszerzett oklevél nem jogosít fel senkit invazív beavatkozások végzésére. Magyarországon kizárólag orvosi végzettséggel rendelkező szakemberek jogosultak a tűvel történő bőr alá nyúlásra, és ezt a jogi keretek világosan meghatározzák.
Sajnos elterjedt jelenség, hogy sokan a "Dr." titulust használják, miközben valójában nem orvosi végzettséggel rendelkeznek, hanem jogászok vagy coachok. Ez a helyzet komoly zűrzavart okozhat a páciensek számára, akik nem tudják megkülönböztetni a valódi szakembereket a pusztán marketingfogásokkal operálóktól. Laikusként rendkívül nehéz feladat azonosítani, ki az, aki valódi tudással és felelősséggel bír, és ki az, aki csupán a címét használja a szolgáltatása népszerűsítésére.
Manapság egyre több olyan példát látunk, hogy autószerelőből, tetoválóból vagy akár korábbi escortból lett "szépségipari szakember", akik invazív beavatkozásokat végeznek mindenféle engedély nélkül. Ez nemcsak szakmailag aggályos, hanem komoly egészségügyi kockázat is - ráadásul szinte lehetetlen felelősségre vonni őket, mert nincs nyilvántartásuk, engedélyszámuk, felügyeleti szervük.
A hatóságok lépései csak akkor indíthatók el, ha már bekövetkezett a probléma, és valaki mer panaszt tenni. Érthető, hogy a páciensek sokszor visszariadnak attól, hogy hangot adjanak a sérelmeiknek, hiszen szégyellik az általuk megélt helyzetet. Ez a jelenség párhuzamba állítható másfajta visszaélésekkel is: az áldozatok gyakran inkább hallgatnak, mint hogy szembenézzenek a valósággal.
A jelenlegi rendszer sajnos nem tudja hatékonyan kiszűrni azokat, akik engedély nélkül vagy a szabályokat figyelmen kívül hagyva tevékenykednek. A jogi űr, az ellenőrzések hiányosságai és a szakmai képzés elégtelensége együttesen teremtik meg azt a környezetet, amely lehetővé teszi, hogy ezek a súlyos problémák felmerüljenek. Közben az egészségügyi következmények gyakran az állami rendszerre hárulnak, ezzel tovább súlyosbítva a helyzetet.
Két évvel ezelőtt egy salátatörvény tervezetét nyújtották be, de azóta semmi nem történt. Az országban sajnos sokkal nagyobb problémák is léteznek: kórházak zárnak be, SNI-s gyermekek szenvednek az iskolai hiányosságoktól, így a szépségipar szabályozása háttérbe szorult. Pedig ez már nem csupán egy luxusprobléma – a jelenség az alsóbb társadalmi rétegekbe is beszivárog, és súlyos következményekkel járhat. A hatóságok csupán akkor lépnek, ha tragédia történik – és még akkor sem mindig biztos a gyors reakció. Ezért elengedhetetlen, hogy a társadalom tagjait érzékenyítsük, hogy megértsék, milyen komoly a helyzet. Egy ilyen beavatkozás nem tréfadolog, hiszen a kockázatok jelen vannak, még akkor is, ha orvosi felügyelet alatt történik.
Igen, a beavatkozások gyakran már 40 ezer forint körüli összegért elérhetőek. Aki ilyen olcsón dolgozik, az legyen gyanús: sokszor a beavatkozást végzők az az anyagokat ismeretlen ázsiai forrásból rendelik az internetről, és nem tudni, mi van bennük pontosan. Létezik szájfeltöltés, amit orvos végez 40 ezer forintért - ez általában olyan klinikán elérhető, ahol ezzel az árral "húzzák be" a pácienst, abban a reményben, hogy majd további kezeléseket is eladnak neki. Tehát nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy aki olcsón tölt, az nem orvos. De a piaci ár jellemzően 100-120 ezer forinttól indul.
A plasztikai beavatkozások árai az elmúlt években jelentősen emelkedtek - különösen a nagyobb műtétek esetében. Például egy mellplasztika ára 2011-ben még 700-900 ezer forint körül mozgott, ma pedig ritkán kezdődik 1,7 millió alatt. Ez több mint duplázódást jelent bő egy évtized alatt. Általánosságban elmondható, hogy
a plasztikai műtétek ára az elmúlt 1-2 évben 30-40%-kal nőtt. Ez főként az általános inflációnak, az egészségügyi anyagok drágulásának, valamint az emelkedő bérköltségeknek tudható be.
Fontos megérteni, hogy egy műtét ára nem csak a sebészi díjból áll. Ebbe beletartozik: az altatóorvos munkája, az asszisztencia és a műtői stáb, az altatószerek, varróanyagok (amelyek ára ma már 40-100 ezer forint között mozog), a műtőhasználat díja, az egyéjszakás ellátás, kötözések, kontrollvizsgálatok. Az esztétikai kezelések - mint a botox, szájfeltöltés vagy lézeres kezelések - kevésbé drágultak, mivel ezek kisebb logisztikát igényelnek, és az anyagköltségük arányosan nem emelkedett olyan mértékben. De ott is érzékelhető volt egy 10-15%-os áremelkedés az utóbbi időszakban.
Az árak növekedésének okai mögött elsősorban gazdasági és logisztikai tényezők húzódnak meg. Az egészségügyi szektor különösen érzékenyen reagál az inflációra, amely nem kíméli a különböző költségeket. Az elmúlt években a műtétekhez szükséges anyagok, gyógyszerek és egyszer használatos eszközök ára drámai mértékben emelkedett, és mindezek a végső költségekhez jelentős mértékben hozzájárulnak. Fontos megjegyezni, hogy egy műtét során nem csupán a sebész van jelen: az altatóorvos, a műtősnő, az asszisztens, és sok esetben orvossegéd is együttműködik, tehát egy jól összehangolt csapat végzi a munkát. Ennek a személyi háttérnek a biztosítása elengedhetetlen, amely magában foglalja a megfelelő bérezést, folyamatos képzést és felelősségbiztosítást is.
