Kincses Gyula a János Kórház kapcsán így fogalmazott: "Ki az, aki meglepődik ezen?" | 24.hu

Az orvoskamara egykori elnöke rámutatott, hogy a fejlesztések elmaradása és a rendszer szétszórtsága következtében a kórházigazgatók kénytelenek a betegek ellátásának költségein spórolni.

A Szent János Kórházban bekövetkezett ellátásleállások kapcsán nyilatkozott az ATV-nek Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) volt elnöke. Kincses az Egyenes beszédben fejtette ki, hogy az akadozó ellátásokra a MÁV leépülésének analógiája a legjobb magyarázat abból a szempontból, hogy intézményes erózióról van szó.

Korábban már említettük, hogy november elejétől több kórházi osztályon időszakosan szünetelt az ellátás. Ezt a helyzetet Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő részletesen összefoglalta egy Facebook-bejegyzésében.

November 2-án az idegsebészeti ügyelet állt le fertőzésveszély miatt, november 7-én a szülészeten volt csőtörés, november 8-án pedig meghibásodott a CT, ami több osztályon akadályozta a betegek ellátását. A teljeskörű traumatológiai fekvőbeteg-szakellátás sem üzemel rendesen, a kórház orvosigazgatójának november 18-ai levele szerint "személyi és tárgyi feltételek változása miatt". November végén hat szakdolgozó esett ki a munkából az I. Belgyógyászati osztályon, ami így már csökkent kapacitással működik. Továbbá december 2-án géphiba miatt állt le a sterilezés a kórházban, december 4-től pedig a műtétet igénylő gyermektraumatológiai ellátás szünetel a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) munkálatai miatt.

Szerinte a folyamatos meghibásodások fő oka a karbantartási és innovációs fejlesztések hiánya. A Szent János Kórház kialakításában az 1889-es átadás óta nem sok mindent reformált meg az állam, csupán az eredeti széttagolt rendszert és műszaki alapállapotot igazítgatják időről időre, ami lehetetlen küldetés.

A Magyar Orvosi Kamara korábbi elnöke rámutatott, hogy Magyarország az EU-s országokhoz viszonyítva két százalékponttal alacsonyabb arányban fektet be az egészségügybe, különösen a kórházfejlesztések terén. Ez a helyzet a fővárosban a legszembetűnőbb, ahol a rendelkezésre álló uniós forrásokból a legkevesebb jutott e célokra.

Kincses véleménye szerint a magyar állam úgy tűnik, hogy nem szándékozik tovább növelni a belföldi forrásokból származó fejlesztésekre szánt kiadásokat.

A kórházak szétszórtsága kiemelkedő problémaként jelentkezett, hiszen a rossz műszaki állapotú intézmények ilyen nagyszámú fenntartása szinte lehetetlenné válik a rendelkezésre álló források mellett.

A három elavult kórház helyett egy modern intézmény létrehozása a cél.

- Kincses leegyszerűsítette a dolgot.

A sok telephely helyett javaslatot tenne arra, hogy a kisebb vidéki kórházak, amelyek több helyszínen működnek, modern rendelőintézetekre cserélődjenek. Ezek az új intézmények egy helyen, korszerű környezetben biztosítanák az egész napos ellátást. Az átalakulás során olyan szakrendeléseket magában foglaló központokra gondol, ahol a "nem high-tech" vizsgálatokat elvégezhetik, és amelyekhez nem szükséges hosszabb ideig kórházban tartózkodni.

Nem állíthatjuk, hogy a dominóeffektus tisztán érvényesül, amikor az okokat vizsgáljuk. Ahogyan Kunetz Zsombor listájából is kiderül, gyakran olyan, egymástól független problémák állnak a háttérben, amelyek miatt az ellátás megszakad.

Kincses szerint nem meglepő, hogy ekkora költségvetésből nem lehet egy ennyire széttagolt ellátórendszert zökkenőmentesen működtetni. Ez meglátszik az adóssághegyeken is, amiket a kórházak tolnak maguk előtt. Szerinte likviditásmenedzsment működik államkassza szinten, így a kórházak adósságainak kifizetése folyamatosan átütemeződik.

Problémát jelent, hogy a kórházi vezetők számára felsőbb szintekről határozzák meg, kikkel szerződhetnek különböző közszolgáltatások elvégzésére, illetve hogy hány munkavállalót és milyen bérért alkalmazhatnak. Ennek következtében a betegek ellátásán kívül más területeken nem marad lehetőségük a költségek csökkentésére. Kincses véleménye szerint egy részleges megoldás lenne, ha az igazgatók számára nagyobb önállóságot biztosítanának a költségvetés felhasználásában.

Megemlítette, hogy véleménye szerint Pintér Sándor katonai alapú megközelítése nem alkalmazható az egészségügy területén, mivel az orvosok nem tudnak eredményesen dolgozni egy központi utasításra.