Miskolci módra felfrissítve: Kommunikációs kormányzás – csak posztolj, ne csinálj!
A magyar közéletben egy figyelemre méltó jelenség bontakozik ki: a valódi kormányzás szerepét fokozatosan átveszi a kommunikációs stratégiák irányítása. Olybá tűnik, mintha a valódi problémák megoldása helyett az lenne a prioritás, hogy mindenkivel elhitetjük, minden a legnagyobb rendben zajlik. Ez a jelenség nemcsak országos szinten, hanem helyi szinten is megfigyelhető, Miskolc példája pedig különösen éles fényt vet erre a tendenciára.
Hollósy András alpolgármester napi bejegyzései egyértelműen rávilágítanak a helyzet komolyságára. "Megígértük, megcsináljuk" – hirdeti büszkén, miután kihelyeztek egy táblát, amely csak a célforgalom számára engedélyezi a behajtást. A fotón pedig úgy mutatkozik, mintha éppen telefonon intézkedne, ezzel hangsúlyozva a tevékeny szerepét.
Másnap újabb örömteli hír érkezett: "Megérkeztek a térkövek is!" - tájékoztatja a közvéleményt az építőanyagok, amelyek elengedhetetlenek a vizesblokk kivitelezéséhez. Az illetékes személyesen győződik meg arról, hogy minden rendben van a beérkezett anyagokkal.
Harmadnap ismét történelmi pillanat: "kijavítjuk a lépcsősort a Kőporos utca 1. szám előtt". A fotón a napszemüveges városvezető fehér sportcipőben érinti meg a lépcsőt, mintha épp most végzett volna a javítással. Egy másik fotón ismét telefonál.
Figyelemre méltó, hogy nemrégiben egy másik politikai képviselő, Bajusz Gábor, a város új padjának kihelyezését ünnepelte. A posztja óriási népszerűségnek örvendett az országos médiában, mint a városfejlesztés egy különös értelmezése, amelyen ezrek derültek jóízűen országszerte.
Ezek a feladatok valóban elengedhetetlenek, ám alapvetően az önkormányzati munka szerves részét képezik. Olyan mindennapi rutinfeladatokról van szó, amelyek a hivatalnokok napi életének részei. De tényleg csak ennyiről szól az alpolgármesteri tevékenység?
Miközben Hollósy András a térkövek megérkezését ünnepli, a háttérben például csendben eltűnt egy 150 millió forintos fejlesztés: a Miskolc Ifjúsági Sporttelep komplex felújítása. A '60-as évek végén épült, a '70-es, '80-as években virágkorát élő sporttelep ma siralmas állapotban van. A focipálya fűfelülete kiégett, használhatatlan. A lelátó deszkái hiányoznak, a kispadok szintén. A kapu félig leszakadt állapotban van. Mindez egy olyan sporttelepnél, amely naponta szolgálhatná ki a környékbeli iskolák diákjait, a helyi sportegyesületeket és a rekreációs sportolókat. Körülbelül tíz éve még volt rá pénz és akarat, hogy egy 400 méteres rekortán futópályát és kondiparkot alakítsanak ki - ezek ma is működnek és a műfüves futballpálya kivételével térítésmentesen használhatók.
Simon Gábor képviselő találóan hívja fel a figyelmet a helyzet ironikus aspektusaira: "Egy komoly, több százmilliós nagyszabású fejlesztés helyett egy vécé felújítása tűnik ki, mintha valami óriási áttörést jelentene." A TOP Plusz fejlesztési tervbe eredetileg szerepelt a sporttelep átfogó felújítása 150 millió forint értékben. Ez nem csupán egy új sportlétesítmény létrehozását jelentette volna, hanem a "komplex rehabilitáció" keretében az egész terület revitalizálását is magában foglalta. Olyan modern sporttelep kialakulására nyílt volna lehetőség, amely megfelel a mai elvárásoknak – éppen az, amit egy megyei jogú várostól jogosan elvárnánk. Azonban a projekt egyetlen tollvonással eltűnt a tervezetből. Simon Gábor véleménye szerint ez azt jelenti, hogy a következő hét évre, sőt valószínűleg örökre, elmarad ez a fejlesztés, mivel hasonló uniós források a közeljövőben nem várhatóak. (Hollósy ráadásul a sport iránti elkötelezettségéről is ismert, hiszen a DVTK mérkőzésein szpíkerként is tevékenykedik.)
Ugyanebben az időszakban az alpolgármester lelkesen oszt meg posztokat arról, hogy napról napra halad a komfortpont vizesblokkjának építése az Ifi pályán. A térkövek megérkezését ünnepli, és a vizesblokk kivitelezését hirdeti – mindeközben a sporttelep maga használhatatlan állapotban roskadozik. Ez a klasszikus példája annak, amikor a fát nem látjuk az erdőtől. Simon is hangsúlyozza, hogy szükség van tiszta mosdókra, de amikor egy 150 milliós komplex fejlesztés helyett csupán egy WC felújítását kommunikálják mint óriási sikert, akkor az már a prioritások teljes felborulását jelzi.
Az alpolgármester valódi küldetése nem csupán a térkövek érkezésének bejelentése, hanem sokkal inkább a város jövőjére kiható, átfogó irányítási feladatok ellátása. A stratégiai tervezés, a fejlesztési irányok kijelölése és a város fejlődésének alakítása lenne az igazi kihívás. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy minden egyes kicsi műszaki feladat végrehajtása külön ünneplést kap. Olyan érzés, mintha a városvezetés nem különböztetné meg a stratégiai vezetést a napi operatív tevékenységektől. Vagy, ami még aggasztóbb, tudatában van ennek, de úgy véli, hogy az emberek "megelégednek" ezekkel az álsikerpropagandával - fogalmazott Simon.
Egy igazán előrelátó városvezetés számára nyilvánvaló lenne, hogy a sporttelep felújítása messze túlmutat a puszta infrastrukturális fejlesztéseken: ez egy befektetés a város jövőjébe. A modern sportlétesítmények képesek vonzani a fiatal generációt, akik így nem érzik szükségét a város elhagyásának. Ezzel nemcsak az életminőség javul, hanem a város vonzereje is növekszik. Továbbá, az egészséges életmód támogatásával csökkenthetjük a hosszú távú egészségügyi kiadásokat. Ezek a létesítmények közösségépítő szerepet is betöltenek, erősítve a helyi identitást, miközben gazdasági multiplikátor hatásukkal a helyi szolgáltatók és vállalkozók számára is új lehetőségeket teremtenek.
Simon Gábor tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az emberek egyre éberebbek a kommunikációs trükkökkel szemben. A hozzászólásokból világosan kiderül, hogy a lakosság gyakran gúnyolja az alpolgármester posztjait. Ez azt jelzi, hogy a valós problémák és az álcázott megoldások közötti különbség annyira szembetűnővé vált, hogy már nem lehet tovább „szépítgetni” a helyzetet.
Természetesen elengedhetetlen a lakosság megfelelő tájékoztatása, de gyakran elhangzik az a bölcsesség, hogy a politikai képviselők alapvető feladata a hatékony munka, hiszen senki sem tapsol a bankautomatának, amikor az kiadja a pénzünket. De vajon valóban csupán ennyiből áll egy politikus feladata?
A valóság az, hogy miközben táblákat állítanak fel és térköveket számolnak, számos olyan fejlesztés marad figyelmen kívül, amelyek évtizedekre alakíthatnák a város arculatát. A városban elmaradt projektek listája egyértelműen aggasztó, és mi is részletesen foglalkoztunk ezekkel. E helyett a prioritások között csupán a járdák betonozása szerepel, mintha ez lenne a város jövőjének kulcsa.
A miskolci Ifjúsági Sporttelep esete kiváló példája annak a jelenségnek, amelyet napjainkban "kommunikációs kormányzásnak" nevezünk. Amikor a valódi problémák megoldása helyett inkább azok elfojtására és apró "sikerek" túlzott hangsúlyozására helyeződik a fókusz, akkor a városvezetés valódi értelme elvész. Az alpolgármester feladata nem az, hogy minden egyes térkő elhelyezéséről számot adjon, hanem hogy olyan döntéseket hozzon és támogasson, amelyek hosszú távon alakítják a város jövőjét.
A miskolci közösség valóban többre érdemes annál, hogy a sporttelep fejlesztésének lemondása után csupán a WC-k felújításával próbálják őket kárpótolni. Itt az ideje, hogy a városvezetés valódi értékekre és hosszú távú stratégiákra összpontosítson, ahelyett, hogy a mindennapi feladatok kommunikációs szempontból való felnagyítására helyezné a hangsúlyt. A miskolciak egy olyan irányítást érdemelnek, amely a jövőbeli fejlődés és a közérdek szolgálatában áll.
