Koós Réka legújabb dalának videóklipje már közel tízezer megtekintést ért el, ezzel egy újabb mérföldkövet ünnepelve a zenei pályafutásában.

Koós Réka, a tehetséges színésznő és énekesnő, úgy véli, hogy a színház egy varázslatos világ, amelyben a szenvedély és a művészet találkozik. Számtalan élménye és érzése fűzi ehhez az óriási szerelemhez, amely folyamatos inspirációt nyújt számára.

Neve számos musical szereppel összeforrt, de idén kilépett a komfortzónájából, és több más zenei stílusban is kipróbálta magát. Koós Réka új dalának videóklipje tízezer közeli megtekintésnél jár, ami kitűnő visszaigazolása annak, hogy a váltásra a közönség is nyitott, és hogy a személyesebb világára is van igény.

Született egy új dalod videóklippel, a Csak érd el, ha tudod című, ami teljesen más stílusban készült, mint amit tőled eddig megszokhattunk. Mostanában kísérletező kedvedben vagy?

Ez a dal apukám régi emlékét idézi, de nem csupán ez volt a legfontosabb szempont. Számos ötlet és elképzelés felmerült a videóklip készítése kapcsán, de ez volt az első, ahol úgy éreztem, hogy minden részlet a helyén van, és nem kellett kompromisszumokat kötnöm. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy ez a dal így, ebben a formában született meg!

Illés János és Pecze Balázs az alkotótársaim, és a velük való kapcsolatom igazán különleges. Egy közös művészeti projekt keretein belül találkoztunk, ahol mindannyian a kreatív kifejezés új formáit kerestük. János a zenei világban mozgott, míg Balázs a vizuális művészetek iránt vonzódott. Az első találkozónk során azonnal ráébredtünk, hogy közös érdeklődési körünk és elképzeléseink szoros összhangban állnak egymással. Azóta számos izgalmas projektet valósítottunk meg együtt, és a közös munka során nemcsak barátokká váltunk, hanem inspiráló alkotótársakká is.

Spanyolország régóta foglalja el a szívem különleges helyét. A nyelvét tanulmányozva egyre inkább elbűvöl a kultúrája, különösen a flamenco varázsa. E lelkesedésem hatására kezdtem el flamencogitárost keresni, így akadtam Jánosra, akivel azóta is szoros kapcsolatban állok. Balázst már jó ideje ismerem, és mindig is nagyszerű alkotótársnak bizonyult, hiszen együttműködésünk rendkívül zökkenőmentes volt.

Az fontos volt számodra, hogy édesapádhoz kötődjön a dal, amivel kísérletezel?

Nem, ez valóban véletlenül alakult így. Tudatosan nem szándékoztam ebbe az irányba terelni a dolgokat, mert tudtam, hogy ha egyszer belekezdek, az soha nem ér véget. Egyszerűen csak élveztem a munkát! Nyilván örömet okoz, hogy apuhoz kapcsolódik, de ez nem volt a fő motivációm. Az ösztöneim vezettek, és az volt a lényeg, hogy valamilyen spanyol vonal legyen benne. A trombita pedig különösen közel állt a szívemhez, ezért azt is meg akartam tartani.

Kezdetben fogalmunk sem volt, milyen irányba fejlődik a közös munkánk, de most már izgatottan készülünk a további lépésekre. Augusztus 2-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon lépünk fel, míg október 29-én a Budapest Jazz Clubban mutatjuk be legújabb produkciónkat.

Ez egy újabb lépcsőfok a fejlődésed útján?

Igen, legalábbis elindultam ezzel egy olyan irányba, amire már nagyon régóta vágytam. Szeretem a különféle rendezvényeket, ahova folyamatosan hívnak énekelni, de szükségem volt arra, hogy egy másik minőségben is tovább lépjek.

Nehezen hoztuk össze a találkozót, szűk volt a keresztmetszet, főleg mostanában, hogy hamarosan útra kelsz. Dolgozni, vagy kikapcsolódni fogsz?

Japánba megyek két hónapra, a világkiállításra. A Magyar Pavilon kulturális programjainak keretében fogok népdalokat énekelni.

Hogy mit?

Igen, jól értetted, népdalt énekeltem! Teljesen váratlanul alakult a dolog: egy baráti összejövetelen, szülinapi meglepetésként adtam elő, amikor is Kristóf Krisztán, a menedzser, felfigyelt rám. Ezt követően megosztotta velem a casting felhívást, és én elmentem a meghallgatásra. Aztán jött a szuper hír: kiválasztottak!

Két egész hónapra, a szezon kellős közepén, képes vagy kiszakadni a munkából?

Nagyon érdekes, de amikor januárban a felkérést kaptam, akkor az április-májusom teljesen szabad volt. Azóta persze számos felkérés érkezett, amiket most nem tudtam vállalni. Nagyon izgalmas a lehetőség, bár a pavilon egész nap nyitva tart, remélem lesz időm kirándulni, és egy kicsit felfedezni a környéket, belepillantani Japán titokzatos kultúrájába.

Voltál már távol ennyi időt a lányodtól, a párodtól?

Nem, ez most mindannyiunk számára egy új kihívás lesz. A lányom néhány nap múlva csatlakozik hozzám, és együtt indulunk vissza haza.

Az, hogy két hónap mennyire tűnik soknak vagy kevésnek, igazán szubjektív kérdés. Viszont ha egy hosszú hétvégéről vagy egy nyaralásról van szó, akkor a tervezés és a logisztika sokkal összetettebb feladatot jelenthet. Te készen állsz minden kihívásra?

Minden tőlem telhetőt megteszek! Készítettem egy alapos listát arról, hogy mi mindent kell még beszereznem, hiszen az utazás miatt rengeteg feladatot kellett már elintéznem. A fellépő ruháimat a tehetséges Zoób Kati tervezte, és már van egy világos elképzelésem a sminkről és a frizuráról is, ezeket már többször is gyakoroltam.

Ez az év eddig igazán jelentős átalakulásokat és frissítéseket tartogatott számodra, pedig csupán áprilist írunk...

Ezek tények, függetlenül attól, hogy az ember hajlandó-e ezt elfogadni vagy sem. Én viszont nem szeretnék a frusztráció rabja lenni, inkább a saját utamat járom. Még nem látom pontosan, hogy május végén, amikor hazatérek, mennyire könnyen tudom majd újra felvenni a fonalat, de az biztos, hogy az öröm keresése és megtalálása áll a középpontban. Ebbe a keretbe illeszkedik, hogy együtt dolgoztam Alapi Istvánnal, az Edda gitárosával, és négy rock dalt alkottunk – ilyet még sosem csináltam korábban. Összességében elmondhatom, hogy az idei év rengeteg újdonságot hozott számomra, és én nyitott szívvel fogadtam ezeket a kihívásokat.

Benned ott rejlik egy különleges vagányság és lazaság, ami a színpadon is megmutatkozik. De vajon anyaként is megőrzöd ezt a szabad szellemet?

Mindig is arra törekedtem, hogy egy nyugodt és támogató anyuka legyek. Persze, néha talán túlságosan is laza voltam, de igyekeztem elkerülni, hogy túlzott elvárásokat támasztak a lányom felé. Emlékszem, gyerekkoromban mennyire frusztrált, hogy édesanyám állandóan tudni akarta, hol vagyok, mit csinálok, és miért választok ezt vagy azt. Az én célom az volt, hogy Rozit felkészítsem az élet kihívásaira; tudom, hogy vétettem hibákat, de remélem, hogy azok nem voltak olyan súlyosak.

Soha nem bántam, hogy nem vonzza a színpad, de nagyon kreatív, és jól megtalálta a számításait, digitális grafikai vonalon dolgozik. Nagyon jó a viszonyunk, mindent megbeszélünk, bízhat bennem, bízunk egymásban. Tavaly nyáron lakóbusszal elmentünk kettesben Gyergyószárhegyre, ahol az apám született, mert szerettem volna, ha ő is látja azt a környéket.

Volt kitől örökölnie Rozinak a kreativitást. Emlékszem, hogy egyszer együtt mentünk el egy vidéki fellépésedre, és végig horgoltad az utat.

Hiperaktív vagyok, nem tudok meglenni úgy, és idegesít is, ha nem csinálok valamit. A horgolás nagyon jó feszültséglevezetés, és ajándékba is szoktam készíteni, nagyon élvezem. Kunkidesign néven létrehoztam a saját márkámat, főleg színes táskákat készítek. Japánba sajnos nem tudom vinni a készletemet, de így talán lesz időm és lehetőségem utolérni magam az olvasással.

A sporttal, mozgással, hogy állsz?

Az utóbbi időszakban a kapcsolatunk eléggé zűrzavaros lett. Gyakran csatangolok a kutyákkal az erdő mélyén, és amikor az időjárás kedvező, szívesen merülök el a leányfalui strand hűsítő vizében. Azonban a rendszeresség sajnos nem az erősségem ezen a téren.

Mindkét alkarodon ott díszeleg egy-egy különleges felirat. Ezek az élet iránytűi, amelyek segítenek eligazodni a mindennapok tengerében?

Nagyon! A párom szerint homeosztatikus vagyok, de szerintem inkább szerencsés.

Szerencsés vagy, az biztos, mert például nem öregszel!

Ne viccelj már, dehogyis nem! Megmutassam a ráncaimat?

Mindenkinek megvan a maga sajátos vonása, de én inkább arra célzok, hogy te igazán megőrizted a gyermeki lelkesedést és ártatlanságot.

Igen, lehet, hogy van benne valami. Alapvetően sosem veszem túl komolyan sem magamat, sem az életet.