Egyre inkább úgy tűnik, hogy az emberiségnek lassan két bolygóra lenne szüksége, hogy fenntartsa a növekvő igényeket és a természeti erőforrások kimerülését.

Ökológiai lábnyom és biokapacitás: két rendszerparaméter

A Túlfogyasztás Napja egy figyelemfelkeltő indikátor, amelyet a Global Footprint Network dolgozott ki. Ez az esemény a bolygónk fenntarthatóságának határait jelzi, és a két alapvető mutató - az ökológiai lábnyom és a biokapacitás - összehasonlításából ered. A mutató célja, hogy megmutassa, mekkora biológiailag termékeny föld- és vízfelület szükséges ahhoz, hogy kielégítsük szükségleteinket, mint például élelmiszerek, energiaforrások és egyéb alapanyagok, valamint hogy kezeljük a keletkező hulladékokat és emissziókat. Ezt a mértékegységet "globális hektár" (gha) formájában adják meg, amely egy egységesített mérőszámot képvisel (overshoot.footprintnetwork.org).

A biokapacitás egyfajta mérőszámként szolgál, amely megmutatja, hogy a Föld vagy egy adott ország milyen mértékben képes fenntartani és regenerálni az erőforrásait. Amikor az ökológiai lábnyom túllépi ezt a kapacitást, ökológiai deficit lép fel. Ekkor beszélünk a túlfogyasztás jelenségéről, amelynek konkrét időpontja a Túllövés Napja (Earth Overshoot Day). Ez az a nap az évben, amikor a felhasználásunk mértéke eléri a fenntarthatóság határvonalát, azaz a következő arány egyenlővé válik az egyessel:

Biokapacitás osztva az ökológiai lábnyommal, majd megszorozva 365-tel, megadja azt a napot, amikor az adott évben elérjük a Föld erőforrásainak határait. Ezt a napot nevezzük Túllövés Napjának.

A legújabb statisztikák alapján a globális emberi tevékenység évente 1,8 Földnyi biokapacitást igényel, ami azt jelenti, hogy körülbelül 80 százalékkal túllépjük a természetes megújulási képességeket. Az alábbi grafikon világosan szemlélteti azt a tendenciát, amelyet a bevezetésben már említettem: a Túllövés Napja egyre korábban érkezik el minden évben. Ez a jelenség egyértelműen rámutat civilizációnk fenntarthatatlan működésére, amely folyamatosan kimeríti bolygónk erőforrásait.

A globális statisztikák mögött rejlenek a térbeli eltérések. A Global Footprint Network évente meghatározza a Túllövés Napját országonként, azaz a Country Overshoot Day-t. Ez a dátum azt mutatja meg, hogy ha mindenki úgy élne, mint az adott ország lakói, akkor mikorra kimerülne a Föld éves regenerációs képessége.

Az Egyesült Államokban ez a határidő március elején esedékes, míg Németországban május elejére tehető. Magyarországon június 2-án várható, míg Ecuadorban és Indonéziában ez az időszak általában október és december között zajlik.

Ezek a különbségek világosan rávilágítanak arra, hogy a centrum országokban élők magasabb életszínvonala gyakran jelentős ökológiai költségekkel jár, függetlenül attól, hogy a fogyasztás helyben történik, vagy globális ellátási láncokon keresztül valósul meg, mint a periféria országok esetében. Ez a térbeli eltérés komoly etikai dilemmákat vet fel: kik azok, akik élvezik az erőforrások előnyeit, és kik szenvedik meg az ökológiai válság következményeit? Az ökológiai túllövés mögött az ökológiai mozgalom egyik kulcsfontosságú kérdése húzódik meg, nevezetesen a globális igazságtalanság. Az ökológiai adósságot leginkább azok a közösségek viselik, akiknek a környezeti lábnyoma a legkisebb.

A globális túlfogyasztás napja mellett egyre inkább reflektorfénybe kerül a Country Deficit Day fogalma is. Ez a nap azt jelzi, amikor egy ország ökológiai lábnyoma túllépi saját biokapacitását - vagyis ilyenkor a lakosság és a gazdaság igényei már meghaladják a helyben rendelkezésre álló természetes erőforrások regenerációs képességét. Ezt a jelenséget a helyi erőforrások felhasználásának és a hazai ökoszisztémák terhelhetőségének összevetésével mérik. A két mutató között lényeges különbség van: míg a Country Overshoot Day azt vizsgálja, hogy mi történne, ha a világ népessége egy adott ország életstílusát követné, addig a Country Deficit Day a konkrét ország ökológiai egyensúlyát és fenntarthatóságát helyezi a középpontba.

Például 2025-ben: a világ tele lesz innovációval és meglepetésekkel. Az emberek közötti kapcsolatok új dimenziókat ölthetnek, hiszen a technológia és a közösségi média még inkább összeköti azokat, akik távol élnek egymástól. A fenntarthatóság iránti elkötelezettség megerősödik, és a zöld energiaforrások egyre inkább a mindennapok részévé válnak. A városokban okos megoldások segítik a közlekedést és a környezetvédelmet, míg a munkahelyek egyre rugalmasabbá válnak, lehetővé téve az emberek számára, hogy otthonról dolgozzanak vagy akár a világ bármely pontjáról. A kultúra és a művészetek terén új irányzatok és formák jelennek meg, amelyek gazdagítják a társadalmi párbeszédet és inspirációt adnak a jövő generációinak. 2025 tehát egy izgalmas év lesz, tele lehetőségekkel és kihívásokkal, amelyek alakítják a jövőnket.

Ez a mutató kulcsfontosságú kiegészítője a fenntarthatósági diagnózisnak, hiszen rávilágít arra, hogy mely országok támaszkodnak importált erőforrásokra vagy ökológiai "támogatásra" a fenntartásuk érdekében. Azok az államok, amelyek túlfogyasztása nemcsak a globális szinten, hanem helyi szinten is hiányt szenved, fokozottan ki vannak téve az ellátási zavaroknak, továbbá a globális ökológiai válság következményeinek is.

A Túlfogyasztás Napja nem pusztán ökológiai diagnózis, hanem egy mélyebb, civilizációs válságtünet szimbolikus jelölője. Az ipari-fogyasztói társadalom által meghatározott életforma - mely a gazdasági növekedésre, az anyag- és energiaintenzív működésre és a fogyasztásra épül - már régen átlépte azokat a környezeti határokat, amelyek között hosszú távon fenntartható maradhatna. A dátum évről évre korábbra tolódása világosan jelzi: nem átmeneti túllépésről van szó, hanem tartós rendszerszintű deficitről.

Ez a határátlépés nem csupán a biokapacitás dimenziójában valósul meg. A válsághelyzet komoly hatással van életünk társadalmi vonatkozásaira is; a világ számos területén emberek milliói nem férnek hozzá a méltó élethez elengedhetetlen alapvető erőforrásokhoz. Legyen szó élelmezésről, egészségügyi ellátásról, lakhatásról vagy oktatásról, a hiányosságok súlyosan érintik a társadalmi igazságosságot és a jólétet.

A Fánk-modell (angolul: Doughnut) egy izgalmas keretrendszert hoz létre, amely az ökológiai és társadalmi dimenziók kettősségét szemlélteti. E rendszer célja, hogy az emberiség képes legyen kielégíteni alapvető szükségleteit anélkül, hogy túllépné bolygónk környezeti határait. A Fánk vizuális ábrázolása, amely egy belső szociális alapot és egy külső környezeti határt foglal magában, lehetővé teszi számunkra, hogy egyaránt észleljük a jólét eléréséhez szükséges küszöbértékeket és a bolygó fenntarthatóságának megsértéséből adódó kockázatokat. A modell által definiált köztes zónát, amely a biztonságos és igazságos működési teret (safe and just space) jelenti, ideális helyszínként tartja számon az emberi aktivitások számára.