László Csaba véleménye szerint Matthäus Magyarországra való szerződése nem volt a legjobb döntés. Az M4 Sportnak adott interjújában kifejtette, hogy a helyzet összetettsége és a várakozásoknak való megfelelés nehézségei komoly kihívásokat jelentettek. A s

Bő két évtizede, szinte a semmiből tűnt fel a magyar futball világában László Csaba, aki Lothar Matthäus segítőjeként vált ismertté az országban. Csaba pályafutása tele van kalandokkal, és nem mentes a nehézségektől sem. Az m4sport.hu-nak adott interjújában a német edzőről és karrierje legizgalmasabb epizódjairól osztotta meg gondolatait.

Három kontinensen dolgozott, hazánkban volt a Ferencváros és az MTK vezetőedzője is, két ország válogatottjának volt szövetségi kapitánya - László Csaba igazi világpolgár. Itthon két esemény ugrik be vele kapcsolatban a szurkolóknak: ő volt Lothar Matthäus segítője a válogatott mellett, illetve a 2005-ös Magyar Kupa-döntő, amelyen a Ferencváros vezetőedzőjeként vett részt és a találkozó után súlyos vádakkal kellett szembesülnie, azt állították, hogy arra biztatta játékosait, törjék el a soproniak lábát.

"Lothar azért nagyobb hatással volt az életemre, ő tényleg egy nagy egyéniség. A kupameccsen pedig nem hangzott el soha, amivel megvádoltak, sosem bizonyították be, csak azért büntettek meg, mert elküldtek a kispadról. Azon a mérkőzésen olyan események történtek, amelyek sok mindent felülírtak. Én is benne voltam abban, hogy olyan hangulat alakult ki azon a találkozón amilyen. Amikor elküldtek a kispadról, akkor én is felmehettem volna a lelátóra, de nem tettem. Három nappal a meccs után megkeresett egy újságíró, hogy hallott valamit, amit megír majd. Akkor is elmondtam, hogy ez nem igaz. A játékvezető kiállította három játékosunkat, engem elküldött a padról. Akkor valaki kiszámolta a kispadon, hogy ha még egy piros lesz, akkor vége a meccsnek. A futballisták sem buták és tudták ezt a lehetőséget. Ott aztán már minden volt, épp csak a bíróba nem rúgtak bele.

László Csaba a legutóbbi interjújában, akárcsak korábbi beszélgetéseiben, nem említette meg a horvát játékvezetőt, Edo Trivkovicsot. "Nem is fogom!" - zárta le határozottan a szakember a sporttal kapcsolatos kérdéseket. Az MLSZ akkori vezetősége rendkívül alapos nyomozást folytatott az ügyben, és még egy olyan szakértőt is bevontak, aki képes szájról olvasni a felvételeken. Végül azonban nem sikerült bizonyítani, hogy László Csaba bármiféle durvaságra ösztönözte volna a csapatát.

Az ügy komoly árat követelt az edző számára, mivel akkoriban nem csupán a Fradi vezetőedzőjeként tevékenykedett, hanem a válogatott pályaedzőjeként is, így e fontos pozícióról le kellett mondania.

Egy ideig cipeltem ezt a súlyt, de nem hagyta, hogy hátráltasson a karrieremben; sikerült továbblépnem és új utakat felfedeznem.

László Csaba nevét nem sokkal korábban ismerte meg az ország: 2004 elején Lothar Matthäus pályaedzője lett a válogatottnál.

Huszonöt éves koromban súlyos sérülést szenvedtem el, aminek következtében a németországi futballkarrierem véget ért. Ekkor a Borussia Mönchengladbach utánpótlás csapatánál kezdtem el dolgozni, és sikerült eljutnom az U16-17-es korosztályig. Lothar egy olyan embert keresett, aki mind magyarul, mind németül beszél, és mivel már rendelkeztem pro licenccel, valamint elvégeztem a kölni főiskolát, én lettem a megfelelő jelölt. Magyarországon kerültünk először kapcsolatba, és azóta is együtt dolgozunk, a kapcsolatunk pedig rendkívül jó maradt. Tudom, hogy Lothar megosztó személyiség, de én csak pozitív dolgokat tudok mondani róla, mind edzőként, mind pedig emberként.

Ha az Inter vagy a Bayern München kispadján kapna helyet, a dolgai sokkal egyszerűbbek lennének, hiszen nem kellene hátrafelé lépnie. Akkoriban, amikor a válogatottnál játszott, a lehetőségek messze elmaradtak a mai szinttől, és ennek következtében rengeteget kellett szenvednie.

A szakértő véleménye szerint a német világklasszis jelentős időt és energiát fordított a szervezésre, mivel nagy hírű csapatokkal kívánt pályára lépni, hiszen erre a magas szintre szeretett volna visszatérni.

"A másik jelentős gyengesége az volt, hogy amikor megérkezett, még mindig a játékos szerepében leledzett. Sokszor hangsúlyoztam neki, hogy ne várja el a futballistáktól azt a tudásbeli szintet, amivel ő maga bír. Soha nem találkoztam még olyan kollégával, mint ő. A pálya volt az igazi otthona, és olyan meglátásai voltak, amelyeket nem lehet csupán tanulni."

A volt szövetségi kapitány egyik legismertebb vonása, hogy számos futballistát hívott meg a válogatott keretébe, amiért többen is megvádolták azzal, hogy gyakorlatilag üzletszerűen közelíti meg a játékosok behívását. László Csaba azonban képes volt érvelni és magyarázatot adni erre a megközelítésére.

"Neki nem volt szüksége arra, hogy a játékosokból profitáljon. Amikor egy meccsen figyelemmel kísért valakit, azonnal javasolta, hogy hívjuk be, mert a teljesítménye kiemelkedő volt. Hiába próbáltam rámutatni, hogy nézzük meg más mérkőzéseken is, ő mindig a saját megérzéseire támaszkodott."

László Csaba közel állt ahhoz, hogy a Bajnokok Ligájába jusson a Ferencvárossal, ám a Sparta Praha ellen nem jött össze a továbbjutás. A csapat az UEFA-kupa (az Európa-liga elődje) csoportkörébe jutott. A magyar szakember előbb a holland Ruud Gullittal, aki a Feyenoord edzője volt, majd a skót Hears-ot irányító John Robertsonnal is összeugrott.

"A hollandnál nem éreztem a tiszteletet. Állandóan beszólogatott a kispadjáról és kicsit nagyképűnek is tűnt. Kicsit összeszólalkoztunk, de aztán kibékültünk. A skóttal más volt a helyzet, az feszült meccs volt, amit meg is nyertünk. A mérkőzésen az egyik játékosunk a földön volt, az ellenfél nem rúgta ki a labdát, én meg átszóltam a kispadra, hogy hol a fairplay?

Ő igazi ikon volt a Hearts csapatánál, és amikor végül csatlakoztam hozzájuk, akkor sikerült rendezni a nézeteltéréseinket.

László Csaba pályafutásának talán legmeglepőbb pillanata az volt, amikor a soproni csapat vezetőedzőjének nevezték ki, mindezt egy emlékezetes kupadöntőt követően. Érdekes módon, mindössze négy napig viselte ezt a tisztséget.

"Olaszországban edzőtáboroztunk, még meccset is játszottunk. Elég sok támadást kapott a klub tulajdonosa miattam. Nem volt aláírt szerződésem sem. Felajánlotta nekem, hogy legyek sportigazgató, de mondtam, hogy inkább hagyjuk, úgysem lesz jó..."

A szakértő megosztotta, hogy általában harmonikus kapcsolatot ápolt a tulajdonosokkal, de akadt két eset, amikor a dolgok nem alakultak olyan zökkenőmentesen.

A Dundee United csapatával játszottunk, és ha nyerünk, megszerezzük a harmadik helyet. A Hearst tulajdonosa azonban bele akart avatkozni a csapat összeállításába. Ezt nem engedtem, és végül sikerült nyernünk. A meccs után a tulajdonos telefonált, először a sportigazgatónak, majd nekem is közölte, hogy rúgjanak ki minket. De végül, szerencsére, mindketten maradtunk a helyünkön.

László Csaba izgalmas történetet osztott meg arról, hogyan vált Uganda szövetségi kapitányává.

"Nem rendelkeztem ügynökkel. Egy spanyol menedzser keresett meg ezzel az üzenettel, és elmondta, hogy az ugandaiak szeretnék megújítani a futballt, és német szövetségi kapitányt keresnek. Őszintén szólva, nehezen tudtam elképzelni, hogy ebből bármi is valósággá válhat, még akkor is, ha német állampolgár vagyok. Afrika egy teljesen ismeretlen terület volt számomra, és fogalmam sem volt arról, hogy milyen kihívások várnak rám."

A viccet félretéve, valóban minden vágyam valóra vált. Meg tudtam alapozni a dolgokat, és azóta is folyamatosan részt vesznek az Afrika Kupán, ami számomra rendkívül fontos.

László Csaba az uganadai szerepvállalását optimistán értékelte, hangsúlyozva, hogy ő volt az egyetlen edző, akivel a szövetség hosszabbította meg a kapcsolatát, és közel három évet töltött az országban. Az interjú során megosztotta tapasztalatait Indiában, amikor a Chennaiyin FC vezetőedzőjeként dolgozott: "Soha nem volt alkalmam találkozni a tulajdonossal... Persze, ezt részben a járvány is befolyásolta. A mérkőzéseket zárt kapuk mögött rendezték, de a lelátón mindig ott volt körülbelül ezerötszáz néző."

Az edző Székelyföldön is lehetőséget kapott, hiszen a román második ligában szereplő Csíkszereda szakmai igazgatójaként tevékenykedett. Azonban nem tudott tartósan megmaradni a klubnál. László Csaba elmondta, mi állt a háttérben, és miért nem folytatja már a munkáját a csapatnál. Emellett azt is megosztotta, hogy nem elégedett azzal, amit eddigi pályafutása során elért.