"Más politikai erők is kísérletet tettek arra, hogy pozitív érzelmeket gerjesszenek kampányaik során, ám úgy tűnik, nem vették figyelembe, hogy Magyarország sajátos sajátosságokkal rendelkezik."
Jelenlegi tervei alapján Kövesdi Veronika, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének tanársegéde, nem kíván többé tüntetéseken megszólalni. Azonban éppen ennek ellenkezője is igaz: a politikai táj folyamatosan bővülő és bonyolult dimenziói megkívánják az analitikus megközelítést, amelyet ő közel érez magához. Napjaink politikai színterében rengeteg téma vár felfedezésre, az elszabadult korrupció, a félrevezető politikai kommunikáció és a közösségépítési stratégiák mind olyan területek, amelyek alapos elemzést igényelnek.
- 2016-ban egy tüntetésen mondott beszédére felfigyelt az ország. Miből táplálkozott az indulata?
Fiatal koromban igencsak lázadó szellem voltam, és úgy éreztem, hogy a világ tele van lehetőségekkel. A környezetemben sokan a kivándorlás lehetőségét mérlegelték, sőt, néhányan el is hagyták az országot. Én azonban nem vágytam arra, hogy mozgalmár legyek; inkább a megfigyelői szerep vonzott. Érdekel a közélet, de nem kívánom aktívan alakítani. Ezért végül a kutatói pálya mellett döntöttem, miután tapasztalatot szereztem a stratégiai kommunikáció területén, beleértve a politikai és civil szférát is.
- Médiakutatóként hogyan látja: az ifjú női szónokok, aktivisták mitől olyan markánsak?
- Ez egy összetett jelenség, amiben nagy szerepe van a média általi keretezésnek és a közönség percepciójának: az előzetes tapasztalatok, elvárások, benyomások összességének. Egyesek számára bátorságot, hiteles példát jelenthet, mások viszont fenntartásokkal fogadhatják ugyanazt. A média által erősített archetípusok, narratív sémák felerősíthetik, de el is torzíthatják a felszólalások üzenetét, és a tartalmi komplexitást gyakran háttérbe szorítja a szenzációkereső logika. Sokszor találkozhatunk leegyszerűsítő ábrázolással, ahol a női szónokok bekerülnek az elnyomott, áldozati szerepkörbe, akkor is, ha az üzenetük túlmutat ezen.
Most forduljunk a férfiak világába. Juhász Péter és Hadházy Ákos évek óta harcolnak a korrupció ellen, és munkájuk során számos ügyet világítottak meg. Bár elismerést nyertek, erőfeszítéseik mégsem váltották ki a várva várt társadalmi reakciót.
- Olyan ügyek, mint például a kegyelmi botrány, sokkal erősebben képesek kiváltani felháborodást vagy mozgósítják a társadalmat, mint a korrupció. Magyarországon mára szinte minden reggel egy újabb korrupciós ügyről lehet olvasni. Kialakult egyfajta apátia, széles körben elterjedt nézőpont, hogy ez egy szakmai sajátosság: "úgyis minden politikus hazug és korrupt". Mivel ez ritkábban vált ki intenzív társadalmi reakciót, ebből fakadóan az ellene való harc sem építi annyira a politikai perszónát.
- És akkor mindegy is, ki lop meg, ki csap be. Tehetetlenek vagyunk, mondják meg, mi a dolgunk, és hagyjanak békén.
A lényeg az, hogy léteznek olyan rendszerszintű jelenségek, amelyeket a társadalom túlnyomó része politikai "játékszabályként" fogad el. A korrupció bizonyos szinten elkerülhetetlen, de itt nem az a lényeg, hogy egyáltalán létezik-e, hanem hogy milyen mértékben van jelen. Az a kérdés, hogy a korrupció olyan méreteket ölt-e, amelyek veszélyeztetik a közpénzekből fenntartott ellátórendszerek működését. A társadalom nem ezt a megállapodást kötötte a hatalommal, és nem kellene elfogadnia egy ilyen romboló gyakorlatot.
A mai magyar politikai rendszerben a racionális és érzelmi politizálás, kommunikáció és kampányolás viszonya rendkívül összetett és dinamikus. A politikai diskurzusban a racionális érvek, mint a gazdasági mutatók, statisztikák és politikai programok, gyakran keverednek az érzelmi hatásokkal, amelyek képesek erőteljesen befolyásolni a választók döntéseit. A racionális politizálás célja, hogy meggyőző érvekkel támogassa a politikai javaslatokat, és logikus keretet adjon a politikai diskurzusnak. Azonban a magyar politikai tájban az érzelmi apellálás gyakran dominál. Politikai kampányok során a pártok nemcsak a számokkal, hanem a történetekkel, szimbólumokkal és érzelmekkel dolgoznak, hogy mélyebb kapcsolatot építsenek ki a választókkal. Az érzelmi kommunikáció ereje abban rejlik, hogy képes az identitásra, a közösségi érzésre és a félelmekre hatni, amely így sokszor meghaladja a racionális érvek súlyát. A két megközelítés közötti feszültség különösen éles a választási időszakokban, ahol a pártok igyekeznek egyensúlyt találni az érzelmi és racionális elemek között. Míg a racionális érvelés a hosszú távú politikai stratégiákhoz és a választási programokhoz elengedhetetlen, az érzelmi kommunikáció segít abban, hogy a politikai üzenetek valóban elérjék a célcsoportokat. Összességében a racionális és érzelmi politizálás nem csupán párhuzamosan létezik, hanem egymást erősítve formálja a politikai diskurzust. A politikai szereplőknek érdemes figyelemmel kísérniük ezt a dinamikát, és tudatosan alkalmazniuk mindkét megközelítést, hogy hatékonyan megszólítsák a választók széles spektrumát.
Azok a választók, akik nem rendelkeznek megbízható információforrásokkal, gyakran korlátozott lehetőségekkel bírnak a politikai események alaposabb nyomon követésére és megértésére. Ennek következményeként hajlamosak intuitív döntéseket hozni, amelyek nem feltétlenül racionális vagy tudatos mérlegelésen alapulnak. A pártidentitás és az érzelmi benyomások gyakran meghatározó szerepet játszanak választási folyamataikban. Ritkán fektetnek energiát abba, hogy a különböző pártok szakpolitikai ajánlatait részletesen összehasonlítsák, hogy megtalálják a számukra legelőnyösebb megoldást. A politikai kommunikációs stratégiákban egyre inkább előtérbe kerülnek az érzelmek, amit a média is támogat: a szakpolitikai tartalmak helyett gyakrabban a konfliktusok, botrányok és szenzációk kapják a főszerepet.
A hazugságok, amelyekkel az emberek érzelmi reakciókat próbálnak kiváltani, valóban rejthetnek magukban racionális elemeket is. Ezek az elemek gyakran a valóság egy részét tükrözik, amelyet manipulálnak, hogy elérjék a kívánt hatást. A manipuláció során a valóságot torzítják, de az alapja lehet egyes tényezőknek, amelyek valóban léteznek. Így a hazugságok nem csupán üres szavak, hanem olyan stratégiák, amelyek racionális alapokra építkezve képesek érzelmi hatást gyakorolni.
- A hatékony meggyőzésre építő kommunikáció egyik lényegi eleme, hogy hamis állítást tenni csak végső opcióként érdemes. A megtévesztéshez viszont nem kell hamis állítást tenni, számos más formája van, például az információk szelektív kiemelése, a kontextus elhagyása vagy az érzelmekre ható részletek felerősítése. Magyar Péter posztja a záporral kapcsolatban például egy érdekes eset ("a reptér az új MÁV. Volt egy zápor, és emiatt le kellett zárni az egyik terminált, és töröltek minden gépet. Itt is megvolt a repülőrajt.") Leírta, törölte, elismerte a hibát, bocsánatot kért. Ebből egy különböző platformokon terjesztett negatív kampány készült, többek között a mesterséges intelligencia eszközeinek felhasználásával, a hiba beismerésének elhallgatásával.
- Amikor valakiről csupán annyit mondanak, hogy Soros György vagy az Európai Unió képviselője, az mindig felvet néhány érdekes kérdést.
- Nem állítottam, hogy a politikai tér szereplői soha nem fogalmaznak meg hamis állításokat, de azt igen, hogy a hatékony meggyőzésre építő politikai kommunikációnak a direkt hazugság nem elsődleges eszköze. Ehelyett jellemzőbbek azok a fenntarthatóbbnak bizonyuló technikák, mint például a narratívaépítés, amelyek során közismert tényeket kereteznek át, bizonyos információkat elhallgatnak vagy új kontextusba helyeznek. Ezek révén érzelmekkel telített narratívákat, illetve mítoszokat hoznak létre, amelyek leegyszerűsítő, könnyen dekódolható magyarázatokat kínálnak a társadalmi és politikai valóság összetett jelenségeire. Erre példa az úgynevezett "külföldi ügynök" narratíva, amely a szuverenitás védelmét és az önrendelkezés jogát hangsúlyozza, miközben az Európai Uniót és egyéb külső szereplőket a nemzeti érdekkel ellentétes beavatkozóként jeleníti meg. Ebben a diskurzusban a miniszterelnök válik az egyetlen, a nemzeti érdekeket hitelesen képviselő szereplővé. A kommunikáció alapvető funkciója így nem csupán a politikai meggyőzés, hanem a közösség és a kollektív identitás megteremtése és fenntartása. Megrajzolódik egy "magyarság"-kép, mit jelent magyarnak lenni, illetve ki nem az. A kommunikációs stratégiák meghúzzák a közösség határait. A kohézió erősítését szolgálja a külső fenyegetettség hangsúlyozása és ellenségképek konstruálása, mivel ezek a mechanizmusok nagymértékben növelik a közösségi összetartást. Egy ilyen módon kialakított valóságkonstrukció, illetve politikai mítosz alkalmas arra, hogy a későbbiekben is rugalmasan bővítsék, illetve módosítsák a diskurzív térben, az aktuális politikai igényeknek megfelelően.
- Állampolgári nézőpontból hogyan vélekedik: vajon eléggé szabályozott a politikai kommunikáció? Hiszen az ilyen jellegű félrevezetésnek jelentős hatása van a társadalomra.
A politikai kommunikáció színtere mára jelentős mértékben áthelyeződött a közösségi médiába, ahol a politikai tartalmakkal kapcsolatos szabályozás sajnos még nem nyújt hatékony védelmet az álhírek ellen. Az ideális helyzet megkövetelné, hogy a politikai szereplők tartózkodjanak az önérdek vezérelte szándékos félrevezetéstől. A társadalom védelme a manipulációval szemben legjobban úgy érhető el, ha az állampolgárok képesek azonosítani a megtévesztés különféle formáit, és ha a politikai aktorok felelősségre vonhatók. Ennek alapfeltétele egy jól működő oktatási rendszer, valamint egy szabad és független média, mely hiteles tájékoztatást nyújt.
Milyen változásokat észlelsz az ellenzéki oldalon ezzel a témával kapcsolatban? Van-e jele annak, hogy pozitív irányba haladnak?
- Magyar Péter is az érzelmi kampányolás eszközeihez nyúl, ami önmagában nem feltétlenül önös érdekű politikai célokat szolgál. Pozicionálásuk szerint a Tisza közössége nem ideológiai alapon szerveződik, hanem mindenkinek szól, aki a haza érdekében cselekszik - ez a nemzeti hűséggel való mobilizációra törekvés. A sokszor hangsúlyozott "hit, remény, szeretet" is azt mutatja, hogy főként pozitív érzelmekkel igyekszik kampányolni. Ezt megpróbálták már más pártok is, de mintha nem vették volna figyelembe, hogy Magyarországon vannak. Azzal például nem lehet meggyőzni valakit, hogy mégis támogassa az LMBTQI+ közösséget, ha azt mondom, hogy jelenleg nem gondolkodik megfelelően.
A Pride és a nagykanizsai Tisza-konferencia úgy tűnik, hogy friss impulzusokat hozott a közösségi mobilizáció és a kommunikáció terén.
A társadalmi részvétel növekvő mértéke Magyar Péter megjelenésével új dimenziót kapott. Az "influenszertüntetés" során világosan megmutatkozott, hogy olyan emberek is csatlakoztak a megmozdulásokhoz, akik korábban teljesen elvesztették a hitüket a közösségi cselekvésben. Ez a jelenség a Pride rendezvényén is tetten érhető volt, ahol a gyülekezési jog korlátozása miatt különösen erős mobilizáló erővel bírt a résztvevők között.
Orbán Viktor próbál erőt mutatni, de inkább csak a Fidesz újabb vereségét készíti elő a Budapest Pride után
Érdekes jelenség figyelhető meg az ellenzék háza táján: míg a "régiek" a napi politikai csatározásokban mozognak, addig a Tisza új perspektívákat kínál, és a jövő lehetőségeiről beszél.
- Logikus stratégia Magyar Péter részéről, hogy megosztó kérdésekben nem fogalmaz meg erős állításokat, helyette a nagy intézményrendszerek problémáira fókuszál. Megosztott a magyar társadalom, és a tolerancia sem feltétlenül valósul meg ott, ahonnan pedig elvárnánk. Meg lehet fogalmazni kritikát a független média bármely platformjáról anélkül, hogy az azt jelentené, hogy egyetért az Orbán-rendszerrel? Meg lehet fogalmazni komplex véleményt LMBTQ-témában anélkül, hogy kirekesztéssel vádolnák? Eltérhet a véleménye a mainstream feministákétól anélkül, hogy a patriarchátus tagja lenne? Ezek fontos kérdések szerintem.
Van néhány olyan terület, amely aggasztó lehet Magyar Péter kommunikációjában. Például, lehet, hogy nem mindig érthetően fejezi ki magát, ami zavarokat okozhat a hallgatóság számára. Emellett hiányozhatnak a részletes magyarázatok bizonyos témákban, ami megnehezíti a mélyebb megértést. Fontos lenne, hogy figyeljen a visszajelzésekre, és igyekezzen javítani a kommunikációs stílusán.
Bár számos kérdésben ügyesen navigál, a csapdák elkerülésével együtt fontos témákat is háttérbe szorít. Például nem derül ki, miként vélekedik a nemek közötti egyenlőségről, a bérszakadék problémájáról vagy a fizetetlen munka helyzetéről. Ezek a kérdések viszont kulcsfontosságúak a női választók számára, és talán érdemes lenne mélyebben foglalkozni velük, hogy igazán elérje és megszólítsa őket.
A patriarchális nézőpontú férfiak esetében viszont fennáll a veszélye annak, hogy elveszítik pozíciójukat és befolyásukat. Hogyan vélekedik a médiával kapcsolatos türelmetlenségéről?
Az optimista megközelítés szerint Magyar Péter igyekezete arra irányul, hogy hatékonyan keretezze mondanivalóját, és eljuttassa a közönséghez a legfontosabb üzeneteit. Ezzel szemben a kevésbé derűlátó nézőpont azt sugallja, hogy ő csupán reagál a jelenlegi politikai rendszerrel szembeni általános elégedetlenségre, amely kiterjed a fennmaradó ellenzéki erőkre és a médiára is. A választók politikai preferenciái és elvárásai igen változatosak, és a politikai karakter, valamint a magatartás terén is eltérő nézetek léteznek. Vannak, akik a sikeres érdekérvényesítést a dominánsabb karakterrel azonosítják, de valójában nem csupán a személyiségjegyek határozzák meg a karizmatikusságot; sokkal inkább a közönség percepciója az, ami valódi hatást gyakorol. Magyar Péter esetében több lényeges tényező is szerepet játszik, például az, hogy kilépett a NER keretei közül, kockázatot vállalt, és olyan információkat tárt fel, amelyek látszólag alátámasztják a közvélemény kiábrándultságát.
Képes-e szembenézni ezzel a kihívással a Harcosok Klubja?
- Nagyon erős közösségépítési technikával, az amerikai megachurchöket idéző hívő ragyogással zajlott az alapítás. Az üzenet egyértelmű volt: a vezetőt kell támogatni, együtt harcolni egy közös célért, hogy legyőzzék az ellenséget. Ám hogy ez miképpen valósul meg a digitális térben, talán kidolgozatlan maradt, még mindig nem látható. Szemben azzal, amit Magyar Péternél látunk, ahol az online közösségépítésnek, a Talpra Magyarok! csoportnak már több mint 200 ezer tagja van, saját magukat szervezik, és folyamatos interakcióban van az offline eseményekkel, programokkal.
Az éjszaka zaja egyre fokozódik, a lézerfények táncolnak a sötétben. Orbán Viktor határozott felszólítással fordul a tömeghez: mindenkit arra kér, hogy ne érkezzen üres kézzel, hozzon magával egy új harcost, bámészkodókra nincs szükség. Szalóki Viktor szavakkal festi meg a következő hónapok nehézségeit: az előttünk álló 11 hónap komoly kihívásokat tartogat, hiszen a hatalom mindent el fog követni, hogy tovább izgatja és provokálja az embereket.
Van lehetőséged arra, hogy a kutatási eredményeidet valamilyen módon integráld a közéleti diskurzusba?
Szeretném, ha a kutatásaim eredményei a gyakorlatban is értékesíthetők lennének, viszont az aktivizmus más formái nem igazán vonzanak. Jelenleg egy izgalmas Magyar Péter-kutatáson dolgozom Metz Rudolf Tamás politológussal, amelynek végén egy könyv születik.
Kövesdi Veronika a médiakutatás területén aktív szakember, aki jelenleg az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékén tanársegédként dolgozik. Emellett a HUN-REN Politikatudományi Intézetében tudományos segédmunkatársként is tevékenykedik. Veronika kutatásai elsősorban a stratégiai és politikai kommunikáció világában mozognak, ahol mélyreható elemzéseket végez.
