Tényleg nem olyan egészséges a görög joghurt, mint ahogy sokan gondolják?

A görög joghurt története nem éppen mesebeli, mint ahogy azt sokan képzelik.

Az alábbiakban néhány meggyőző érvet mutatunk be, amelyek alapján valószínű, hogy a jövőben a tejmentes joghurtok fogyasztása válik egyre népszerűbbé, különösen az állatok és a Föld védelme érdekében.

A görög joghurtok, akárcsak sok más típusú joghurt, gyakran zselatint tartalmaznak, amelyet állati bőr, inak, ínszalagok vagy csontok főzésével nyernek. Ezen kívül sok gyártó kármint is alkalmaz, hogy a joghurt színe vonzóbb legyen, ezzel a látszatot keltve, mintha a termékben jóval több gyümölcs lenne, mint amennyi valójában található.

De vajon tudták-e, hogy a kárminnak nevezett vörös színezőanyagot a nőivarú bíbortetű (Dactylopius coccus) összezúzásából nyerik ki? A szakemberek szerint 70 000 ilyen rovar szükséges ahhoz, hogy 45 dkg vörös festékanyagot állítsanak elő a boltokban árult joghurtokhoz.

Minden 28 gramm görög joghurt előállításakor 56-85 gramm savó marad vissza melléktermékként. Ezt nem lehet egyszerűen kidobni, mert az káros lenne a környezetre nézve. Csak tavaly, a becslések szerint az Egyesült Államok északkeleti részén több mint 568 millió liter tejsavó keletkezett a termelés során.

És hogy mit kezdenek ezzel a vállalatok? Fizetnek az állattenyésztő üzemeknek, hogy átvegyék tőlük, és a trágyába, valamint az állatok eledelébe keverjék. Az egyik nagy joghurtgyártó vállalat azt nyilatkozta, hogy a tejsavó több mint 70 százaléka a haszonállatok takarmányába kerül.

A klasszikus görög joghurt zsírtartalma körülbelül háromszorosa a megszokott joghurtokénak. Ezzel szemben a vegán joghurtok, melyek kókusztejből, mandulából vagy más, nem tehéntejből készült alapanyagokból készülnek, általában alacsony zsírtartalmúak. A szójajoghurt különlegessége pedig abban rejlik, hogy annyi fehérjét tartalmaz, hogy a Nemzeti Iskolai Étkeztetési Program keretében hús alternatívájaként elismerésre került.