A Trump-tornádó hatása érezhetővé vált, de nem éppen úgy, ahogy azt sokan várták.

Franklin Delano Roosevelt 1932-es megválasztása óta a 100 napos program bevezetése egyfajta hagyománnyá vált az Egyesült Államok elnökei számára. Ennek során az újonnan beiktatott vezetők általában a hivatali idejük első három hónapját kiemelten fontos időszaknak tekintik, és sokszor éppen ekkor hozzák nyilvánosságra legfontosabb, vagy éppen legszimbolikusabb intézkedéseiket. Donald Trump múlt szerdán, egy michigani nagygyűlés keretében ünnepelte meg ezt a különleges alkalmat, ahol a közvélemény-kutatásokat "hamisnak" bélyegezte, amelyek a népszerűsége drasztikus csökkenéséről számoltak be. A Portfolio többször is foglalkozott Trump romló megítélésével, amely a 100. hivatalban töltött napjára a történelmi mélypontjára jutott, hiszen a felmérések kezdete óta, akár Roosevelt idejéig visszatekintve, soha nem volt ilyen kedvezőtlen helyzetben egy elnök. Ezen kívül azonban egy másik figyelemre méltó tendencia is körvonalazódik a kutatási adatokban: az amerikai közvélemény sok szempontból hasonlóan reagál a politikai eseményekre, mint egy termosztát, ahol a hangulat változásai könnyen észlelhetők.

Az elmúlt hetekben figyelemre méltó jelenség bontakozott ki: két angolszász országban is Donald Trump szerepe kulcssá vált - Kanadában inkább elhalványult, míg Ausztráliában talán nem annyira hangsúlyos - abban, hogy a liberális vagy baloldali kormánypárt elkerülje a választások előtti, korábban szinte biztosra vett súlyos vereséget. Ennek eredményeként lehetőségük nyílt arra, hogy még erősebb felhatalmazással és mandátummal folytathassák kormányzásukat.

Kanadában Mark Carney vezetésével a liberálisok szilárdan készülnek a következő ciklusra, míg Ausztráliában Anthony Albanese Munkáspártja is erős pozíciót épít ki a jobboldali vetélytársakkal szemben. Bár a globális tendencia, mely a hivatalban lévő és balközép, liberális politikai erők megerősödését mutatja, még korai lenne általánosítani, hiszen a helyi sajátosságok jelentős hatással bírnak, az amerikai sajtó máris részletes elemzésekbe kezdett. Ezek a jövő heti romániai és lengyel elnökválasztás kimenetelét a Trump-korszak keretein belül próbálják értelmezni. George Simiont és Karol Nawrockit, a radikális jobboldal képviselőit az amerikai elnökkel párhuzamba állítva, míg a centrista jelölteket, Nicușor Dant és Rafał Trzaskowskit, az ő ellenfeleiként emelik ki.

A Washington Post elemzése ezt a kérdést a következőképpen összegzi:

Úgy néz ki, Trump a külföldi liberálisok felemelkedésének katalizátorává válik.

Donald Trump azonban nemcsak külföldön, belföldön is az ellenkezőjét érte el annak, amit feltételezhetünk, hogy szeretett volna.

Az amerikai elnök április 2-án bejelentette, hogy 10%-os alapvámot és további viszonossági vámokat vezet be a világ országainak többsége ellen. Egy héttel később azonban úgy döntött, hogy július 8-ig, 90 napra elhalasztja ezek bevezetését. Kína viszont a célkeresztben maradt, és az ázsiai nagyhatalom jelenleg 145%-os vámokkal néz szembe, ami tovább fokozza a kereskedelmi feszültségeket.

Trump vámjait és gazdaságpolitikáját már korábban részletesen elemeztük. Közben azonban, miközben a legtöbb ember aggodalommal kíséri figyelemmel a vámháború következményeit,

a szabadkereskedelem-pártiság reneszánszát láthatjuk kibontakozni az Egyesült Államokban.

A Chicago Council on Global Affairs legfrissebb felmérése érdekes trendeket mutat a globális kereskedelem támogatottságában. A válaszadók három lehetőség közül választhattak, és az eredmények azt mutatják, hogy a globális szabadkereskedelmet pártolók aránya jelentős, 20 százalékpontos emelkedést mutatott tavaly júniushoz képest, 35%-ról 55%-ra nőtt. Ezzel szemben azok, akik a nagyobb önállóságot és a kereskedelmi kapcsolatok csökkentését szeretnék, 41%-ról 29%-ra csökkentek. Emellett a szövetséges országokkal való blokkok létrehozásának támogatottsága is visszaesett, 20%-ról mindössze 12%-ra. Ez a felmérés jól tükrözi a globális kereskedelmi környezet változásait és a közvélemény alakulását.

A poll azt is kimutatta, hogy azok aránya, akik szerint a nemzetközi kereskedelem előnyös a munkahelyteremtésre nézve, elérte a 70%-ot, továbbá több mint tízből nyolc amerikai úgy vélekedett, hogy az javítja az életszínvonalukat. A Washington Post szerint 2004 óta nem mértek ilyen magas értékeket ezekben a kérdésekben.

A Financial Times is hasonló trendekről számolt be, ahogy azt az adatelemzőjük, John Burn-Murdoch grafikonjai is jól illusztrálják. Ezen kívül a Gallup legutóbbi felmérése alapján 20 pontos növekedés figyelhető meg azon amerikaiak körében, akik a nemzetközi kereskedelmet inkább "gazdasági növekedési lehetőségként", mintsem "fenyegetésként" értékelik.

Trump tehát nem igazán tudta elnyerni az amerikaiak szimpátiáját a vártnál sokkal radikálisabb és kiterjedtebb "felszabadulás-napi" vámbevételeivel.

Ráadásul éppen a szabadkereskedelem támogatása irányába terelte a közvéleményt, ami a demokraták körében is zavart okozott a helyes válaszadást illetően. Hiszen Joe Biden elnökként maga is alkalmazott vámokat, és a Demokrata Párt jelentős része – különösen egyes szakszervezetek – kedvezően fogadja a célzott vámok bevezetését, amelyek célja a hazai iparágak védelme.

De a demokraták arról is vitáztak, hogy miképp tartsanak ellen a republikánus elnök bevándorláspolitikájának. Többen ugyanis mintaként kezelték azt, ahogy a marylandi Chris van Hollen szenátor április közepén Salvadorba utazott, és ott sikeresen követelt találkozót Kilmar Abrego Garciával, míg mások, köztük Gavin Newsom kaliforniai kormányzó, inkább "figyelemelterelésnek" titulálták az ügyet a Trump-adminisztráció részéről.

Mint emlékezetes, a Trump-adminisztráció március 15-én toloncolt ki érdemi bírósági eljárás nélkül több mint 200 venezuelai állampolgárt Salvadorba, és zárták őket a közép-amerikai kormányzattal együttműködve egy terrorelhárítási megabörtönbe. A Fehér Ház azzal indokolta az intézkedést, hogy az illegális bevándorlók egytől-egyig az MS-13 nevű bűnbanda tagjai voltak, melyet Trump terrorszervezetté nyilvánított, és a korábban csak háborús időkben alkalmazott külföldi ellenségekről szóló törvényre hivatkozva joga van gyorsított eljárásban kitoloncolni őket.

Jóllehet a törvény jogszerű alkalmazását vizsgáló bíró elrendelte az illegális bevándorlókat szállító repülőgépek azonnali visszafordítását, a kormányzat ezt nem tette meg.

Nem sokkal később a Trump-kormányzat beismerte a bíróságon, hogy az említett Kilmar Abrego Garciát tévesen toloncolták ki, ugyanis egy bírói határozat ezt megtiltotta.

a legfelsőbb bíróság döntése, amely a kitoloncolást törvénytelennek minősítette és a kormányzatot Abrego Garcia visszatérésének "elősegítésére" kötelezte, nem befolyásolta a Trump-adminisztrációt. Sőt, ahelyett, hogy visszavonultak volna, továbbra is ragaszkodtak álláspontjukhoz. Kiemelték, hogy Abrego Garcia múltjára és tetoválásaira hivatkozva, bizonyítékok vagy korábbi bűnügyi ítéletek nélkül, bűnözőként és erőszakos bandatagként állították be. Eközben a kormányzat kommunikációjában folyamatosan hangsúlyozták, hogy a közbiztonság érdekében elengedhetetlen a határozott fellépés.

Donald Trump azt is belengette, hogy akár amerikai állampolgár bűnözőket is kitoloncolhat Salvador kétes hírnevű megabörtönébe.

Az áprilisi események, amelyek középpontjában Abrego García állt a vámokkal összefonódva, tükröződnek a közvélemény-kutatásokban is. A Trump-adminisztráció teljesítményének megítélése drámai fordulatot vett, különösen az infláció, a gazdaság és a kereskedelem terén elért negatív rekordok után. Az elnök által képviselt bevándorláspolitika, amely korábban az egyik legnagyobb erősségének számított, áprilisra erőteljesen elvesztette támogatottságát. Adam Carlson által összegzett és átlagolt adatok alapján látható, hogy a ciklus kezdetén még 8 százalékponttal többen támogatták Trump szigorú migrációs politikáját, míg az április végi mélypont idején már 13 pontos mínuszban állt a megítélése ezen a téren. Azóta, bár nehézkesen, de sikerült visszanyernie a pozitív visszhangot a bevándorláspolitikai kérdésekben.

Trump bevándorlási politikájának szigorítása jelentős hatással volt az amerikaiak bevándorlásról alkotott véleményére is. Az emberek nézetei sokszor tükrözik a politikai vezetés irányvonalát, így a szigorú intézkedések sokakat arra ösztönöztek, hogy újragondolják a bevándorlással kapcsolatos álláspontjukat.

Amióta a MAGA-mozgalom alapítója visszatért az Ovális Irodába, a politikai táj jelentős változásokon ment keresztül: nőtt azok aránya, akik összességében úgy gondolják, hogy a bevándorlás pozitív hatással van az Egyesült Államokra, míg csökkent a véleményük, akik a bevándorlást negatívan ítélik meg. Bár hasonló trendeket tapasztalhattunk a régi-új elnök első ciklusában is, a Washington Post elemzése rámutat, hogy ez nem feltétlenül Trump politikájának közvetlen következménye; lehetséges, hogy a 2024 óta csökkenő számú amerikai-mexikói határon feltartóztatott személyek is hozzájárulhatnak ehhez a változáshoz.

De hogyan érthetjük meg ezt a jelenséget szélesebb kontextusban? Az elmélet, amely a közvélemény termosztátszerű működését feltételezi, azt sugallja, hogy...

A választók hajlandóságai gyakran ellentétes irányba változnak az aktuális kormányzati irányvonalhoz képest.

Az aktuális kormányzó párt elmozdulása a politikai spektrumon érdekes dinamikát indít el a közvéleményben. Amikor például a kormány balra tolódik, a választók hajlamosak jobbra reagálni, mintha egy láthatatlan mérleg kiegyensúlyozásáról lenne szó. Hasonlóképpen, ha a kormány jobbra lép, a közvélemény balra mozdul el. Ez a jelenség olyan, mint egy termosztát, amely folyamatosan állítja a politikai klímát: a kormányzati intézkedések vagy irányelvek "lehűtik" vagy "fűtik" a társadalmi hangulatot. Ezen elvek fényében érthető, hogy az Egyesült Államokban a félidős kongresszusi választások során gyakran a kormányzó pártot "büntetik", mivel a választók a politikai irányváltásra reagálva inkább a másik politikai erőt részesítik előnyben.

Természetesen nem minden probléma válik termosztatikussá; ahhoz, hogy ez megtörténjen, az szükséges, hogy a kérdés kiemelkedő és széles körben érzékelhető legyen, valamint hogy a kapcsolódó kormányzati intézkedések következményei is nyilvánvalóak legyenek. Az említett példák, mint a vámok és Abrego Garcia ügye, az elmúlt hetekben szinte minden médiában jelen voltak, így nem meglepő, hogy ezek a témák kiemelt figyelmet kaptak. Az utóbbi évtized során a bevándorlás határozottan termosztatikus szakpolitikai kérdésként van jelen az Egyesült Államokban, és feltételezhetjük, hogy a szabadkereskedelem esetében is hasonló dinamikák játszanak szerepet. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy vajon az amerikaiak valóban meggyőződésből, vagy csupán a helyzet hatására váltak szabadkereskedelem- vagy bevándorlás-pártiakká az utóbbi időszakban. A politikai tájékozódás és a választói preferenciák irányának meghatározása már a politikai vezetők feladata, akiknek fel kell ismerniük, hogy melyik lehetőség a domináló a választóik körében.

Valójában az olyan kérdéseknél is, mint Ukrajna támogatása, termosztatikus mozgást képzelhetünk el, ahol a különböző érdekek és hatások folyamatosan egyensúlyoznak egymással.

Miután Trump különféle gesztusokat tett Vlagyimir Putyin orosz elnök irányába, valamint a februárban bekövetkezett, Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel folytatott ovális irodai megbeszélés botrányba fulladt, márciusra drámai módon, 46%-ra emelkedett azok aránya, akik úgy vélik, hogy Amerika nem nyújt elegendő segítséget az Oroszország által megtámadott Ukrajna támogatására. Ez a szám decemberben még csak 30% volt. A most tavasszal mért 46% a Gallup kutatása szerint a valaha mért legmagasabb arány az orosz-ukrán háború 2022-es kirobbanása óta.

Talán a legbeszédesebb tény Donald Trump elnöksége kapcsán, hogy míg tavaly márciusban csupán 32%-a volt azoknak, akik úgy vélték, hogy a mindenkori amerikai elnök túlzott hatalmat gyakorol, addig idén áprilisra ez a szám már 54%-ra nőtt. Ezzel párhuzamosan egyre többen érzik úgy, hogy a Kongresszus és a legfelsőbb bíróság hatásköre túlzottan korlátozott.