Az EU főnyereményével kapcsolatos esélyek Trump manőverei következtében – G7 – Gazdasági történetek érthetően.

A cikk szerzője az ING vezető elemzője, míg a Zéróosztó a G7 elemzői területén található.

Az EU előtt most egy rendkívüli lehetőség bontakozik ki, hogy kihasználja az Egyesült Államokkal szembeni, egyre növekvő befektetői bizalmatlanságot. A potenciális nyereség: az euró, mint globális tartalékvaluta, amely jelentős gazdasági előnyöket hozhat a közösség számára. Bár sokan már korábban is megpróbálták "eltemetni" az eurót, most úgy fest, hogy Trump politikai döntései segíthetnek abban, amit az uniós vezetők eddig nem tudtak megvalósítani. Talán itt az idő, hogy az EU bátran átlépjen a tagállamok által támogatott közös adósságkibocsátás körüli tabukon, és új irányokat keressen a gazdasági együttműködésben.

A dollár fokozatosan veszít globális menedékeszköz státuszából, amit jól mutat az is, hogy a Moody's - utolsóként lépve a nagy hitelminősítői hármasból - nemrég leminősítette az Egyesült Államok "AAA" adósbesorolását. Nyilván ez önmagában nem világégés, de mindenképpen fontos változás.

A dollár gyengülése részben Donald Trump elnök kereskedelmi és költségvetési politikáinak és talán irreális ambícióinak következménye. De ez többről szól, mint a regnáló elnök. Egy strukturális változás is zajlik a háttérben: az amerikai adósság külföldi kézben lévő aránya a 2014-es 50 százalékról csupán egyharmadára esett vissza 2024-re. Ezzel szemben nő a külföldi befektetői érdeklődés az európai kötvények, különösen a német állampapírok iránt: 2023-2024 során a külföldi befektetők mintegy 160 milliárd euróval növelték állományukat. Ez a jelenleg forgalomban lévő kötvények 8 százalékának felel meg; csupán két év leforgása alatt.

Az Európai Uniónak két fő indoka van arra, hogy sürgősen felgyorsítsa ezt a folyamatot. Először is, a megnövekedett eurókereslet kedvezőbb hitelfelvételi lehetőségeket teremt a tagállami kormányok, a vállalatok és a lakosság számára. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) adatai szerint, ha 100 milliárd dollárnyi külföldi extrakereslet mutatkozik az amerikai állampapírok iránt, az önállóan legalább 0,2 százalékponttal csökkenti a kötvényhozamok szintjét.

Másodszor, az euró tartós menedékeszközzé válása stabilitást jelent válság esetén. Márpedig válságokból mostanság kijutott bőven. Gazdasági visszaesés idején az euróeszközök felé forduló befektetők csökkentenék az európai kormányok adósságfinanszírozási költségeit, így azok nagyobb mozgástérrel, olcsóbban stabilizálhatnák vagy élénkíthetnék gazdaságaikat. Ezzel ráadásul az európai bankrendszer is jól járna, hiszen profitálnának az állampapírjaik értéknövekedéséből.

Ez alapjaiban változtatná meg a rendszer működését, eltávolítva a válságok idején a bankközi piacokat megrázó méregfogakat, amelyek a 2010-es évek eleji adósságválság során komoly feszültségeket okoztak. A gazdasági válság mellett a pénzügyi instabilitás árnyéka is ott lebegett, ami még inkább hangsúlyozza ennek a problémának a súlyát. Ha a pénzügyi rendszer ellenállóbbá válna a válságokkal szemben, akkor a hitelintézetek sokkal inkább hozzájárulhatnának a reálgazdaság fellendítéséhez, ahelyett, hogy a legnehezebb időszakokban fékező erővé válnának.

Viszont ahhoz, hogy Európa maximálisan kihasználhassa ezt a szinte sorsfordító lehetőséget, sürgős lépésekre van szükség.

A menedékvaluta funkciója nem csupán elméleti megfontolásokon alapul; ahhoz, hogy ténylegesen érvényesüljön, számos megbízható eszközre van szükség a stabilitás és a biztonság érdekében.

Ez magában foglalja a jól minősített, nemzeti, valamint az euróövezeti szinten kibocsátott államkötvényeket. A politikai nehézség éppen az utóbbira vonatkozik. Néhány kormány, különösen azok, amelyek alacsonyabb államadóssággal rendelkeznek, az euróövezeti kötvények kapcsán erkölcsi kockázatot érzékelnek: attól tartanak, hogy a közös adósságvállalás csak arra ösztönözné a magas adósságú országokat, hogy továbbra is eladósodjanak. Bár ez a félelem nem alaptalan, a közös kötvények teljes elutasítása végső soron több hátrányt hozna számukra. Ez egy olyan lehetőség, amelyet nem szabadna elszalasztani.

A fenti problémára megoldásként szolgálhatna a kötvénykibocsátás bizonyos feltételekhez kötése. Például nem a meglévő adósság teljes összegének növeléséről lenne szó, hanem a nemzeti adósság egy részének kiváltásáról. Helene Rey, a London Business School közgazdász professzora is hangsúlyozta, hogy nem elengedhetetlen a magas költségvetési hiány ahhoz, hogy egy valuta tartalékvalutává váljon – elegendő, ha a piacon egy jelentős adósságállomány áll rendelkezésre. Európában már most is létezik egy ilyen állomány, amelyet közösen kibocsátott kötvények válthatnának ki. Emellett hosszú távon a 3 százalékos GDP-arányos hiánykorlát szigorúbb betartása hozzájárulhat az erkölcsi kockázatok csökkentéséhez.

Felmerültek olyan aggályok, amelyek szerint a "fukar" országok részéről a magas adósságú államokkal közösen végzett adósságkibocsátás növelheti a saját hitelfelvételi költségeiket. Ez a nézőpont azonban túlságosan borongós. Az európai intézmények jelenleg már "AAA" minősítésű adósságot bocsátanak ki, ami kedvezőbb, mint a medián európai szuverén adósbesorolás, amely "AA-".

Ez a téma visszavezeti a figyelmünket a finanszírozási költségek általános hatásaira. Az EU jelenlegi helyzete szerint a 7-10 éves hitelek esetében 0,15-0,20 százalékpontos felárat kell fizetnie a holland állami adósságkibocsátáshoz képest. Ugyanakkor a közös kötvények növekvő népszerűsége, mind belföldön, mind nemzetközi szinten, könnyedén csökkentheti a jövőbeli közös finanszírozási költségeket, amit egy viszonylag takarékos ország, mint Hollandia, élvezhet. Érdemes megemlíteni, hogy az EU déli tagállamai még előnyösebb helyzetbe kerülhetnének, ami végső soron a többi ország számára is kedvező lenne, hiszen a belső piac dinamikusabb növekedését eredményezhetné.

Tehát gazdasági érvekkel igen könnyen alátámasztható, hogy miért is lenne célszerű az Európai Uniónak mihamarabb belefognia egy mindenki számára elfogadható keretrendszer kialakításba, amellyel intézményesítené a közös államadósság kibocsátását. Persze ennek csak akkor van értelme, ha az unió szeretne hasznot húzni az Egyesült Államok befektetői megítélésének érdemi romlásából.