Miért éppen Leó? - Máté-Tóth András megfogalmazásában: van, ami miatt ez a korszak párhuzamba állítható XIII. Leó pápájának idejével.

Robert Francis Prevost amerikai bíborost választották meg csütörtökön a katolikus egyház új fejének, aki a XIV. Leó pápa nevet választotta. Máté-Tóth András teológus, vallástudós szerint az új pápa névválasztásából az következik, hogy a XIII. Leó által képviselt vonalat vinné tovább az egyházban. A Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének professzora szerint ez azt jelenti, hogy a kiszolgáltatottakra, a világ igazságtalan társadalmi struktúráinak áldozataira való figyelem fogja jellemezni a tevékenységét.

A pápává választott 69 éves amerikai-perui bíboros, Robert Francis Prevost, a XIV. Leó néven lépett a világ vallási vezetői közé. Máté-Tóth András vallástudós szerint ez a névválasztás arra utal, hogy Prevost a pápaságával kapcsolatos elképzeléseit XIII. Leóhoz kívánja kapcsolni.

De mindjárt hozzá is tett két dolgot:

XIII. Leó, aki az "előző" Leó néven ismert, a XIX. században, 1810-ben született olasz főúri családban, a pápai trónon ült. Élete során, amely egészen 1903-ig tartott, a munkásosztály és a társadalom peremén élők lelki vezetőjeként vált ismertté.

"A katolikus egyház működésének lényege, amely szoros kapcsolatban áll a mai társadalmi folyamatokkal, abban rejlik, hogy a XIX. században a világi befolyása jelentős mértékben csökkent, ekkor alakult meg a vatikáni állam is. Ez a strukturális átalakulás alapvetően formálta meg az egyház életét, és hasonlóságot mutat a jelenlegi helyzetével. A katolikus egyház súlypontja például Európából Latin-Amerikába helyeződött, amely nem csupán a hívek számában, hanem az egyház által kapott impulzusokban is megmutatkozik" - fejtette ki a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének alapítója.

Az átalakulás jelenleg olyan valóságot teremt, amelyben az egyházi események világszerte azonnal elérhetők és kommentálhatók. Ez a folyamat különösen érinti Afrikát és Ázsiát, amelyek egyre inkább integrálódnak ebbe a globális diskurzusba. Ugyanakkor az egyháznak kiemelkedően fontos, hogy szembenézzen saját súlyos hiányosságaival és bűneivel ebben a "tükörben", amely feltárja a valóságot, és rávilágít a fejlődés szükségességére.

Az talán még lényegesebb, hogy nem csupán a korszakot lehet hasonlatossá tenni egymással, hanem arra is érdemes figyelmet fordítani, hogy XIII. Leóhoz kapcsolódik a Rerum novarum enciklika, amely a katolikus társadalmi tanítás első jelentős körlevele. Ekkoriban az ipar és a kereskedelem teljesen átalakult, és a tőkés rendszer elterjedése olyan modernizációt hozott magával, amelynek sokak számára nem volt kedvező kimenetele.

Itt úgy tűnik, hogy az egyház mulasztása nyilvánvalóvá vált, hiszen azokkal a hátrányos helyzetű emberekkel „csupán a kommunista párt foglalkozott”, míg az egyház nem. „XIII. Leó pápa volt az, aki felhívta az egyház figyelmét ezekre a kiszolgáltatott proletárokra, és igazságos munkakörülményeket követelt számukra.”

Így tehát a kiszolgáltatott emberek, akik a világ igazságtalan társadalmi felépítésének szenvedő alanyai, kiemelt figyelmet kapnak tevékenységében.

A Szent Péter-bazilika erkélyén, a megválasztása után elmondott kis beszédét "egyszerű, de rendkívül tartalmas" szavakkal jellemezte. Bár nem emelt ki konkrétumokat, a beszéd általánosan arra utalt, hogy Ferenc pápa után egy "szakadásmentes folytatás" vár ránk.

Máté-Tóth András szerint "egy nagyon komoly egyéniségről van szó, aki még tartogat meglepetéseket a katolikus egyház és egyáltalán a világ dolgai iránt érdeklődő emberek számára".