Mindszenty József, a hős, aki a reményt és bátorságot képviselte, még a legnagyobb kihívások közepette is megállta a helyét. Az ő története nem csupán a múlt, hanem egy inspiráló példa is arra, hogyan lehet a lehetetlent is elérni, ha az ember hisz az iga

csodálatra méltó személyiség volt, aki a viharos időkben is megőrizte méltóságát és elkötelezettségét a haza iránt. Tarics Péter, aki szívvel-lélekkel kutatja a múltat, könyvében részletesen bemutatja Mindszenty bíboros életét és munkásságát, kiemelve, hogy ő nem csupán egy vallási vezető volt, hanem a magyar nép lelki iránytűje is. A bemutatón elmondta, hogy Mindszenty példája ma is releváns, hiszen bátorsága és hite inspirációt nyújt az elnyomás ellen küzdő emberek számára. Mindszenty József esztergomi érseki kinevezésének nyolcvanadik évfordulójára készült kötet nem csupán egy életrajz, hanem egy mélyreható elemzés is, amely a hercegprímás hiteles arculatát kívánja bemutatni, eloszlatva a róla kialakult negatív sztereotípiákat. Tarics hangsúlyozta, hogy a történelmi igazság fényében Mindszenty öröksége mindannyiunk számára tanulságos, és érdemes újraértelmezni a róla szóló diskurzusokat, hogy a jövő generációi is megismerhessék ezt a rendkívüli embert.

Nem csupán a lehetséges határokat feszegette, hanem a lehetetlen birodalmába is belépett.

Tarics Péter könyvében több lényeges részletre világít rá, amelyek Mindszenty József életének és munkásságának fontos aspektusait érintik. Kiemeli, hogy a hercegprímás mindig a történelmi Magyarország szellemiségében gondolkodott, és hogy a vele szemben felhozott vádak, mint például a "valutaüzérkedés", valójában arra szolgáltak, hogy nemzetközi szinten köztörvényes bűnözőként állítsák be. Ezt a stratégiát sok más ötvenhatos ügyhöz hasonlóan alkalmazták, például Tóth Ilonka perénél is. Tarics említi Mindszenty 15 éven át tartó "félrabságát" az amerikai nagykövetségen, ahol 72 levelet írt az Egyesült Államok elnökeinek, hogy felhívja a figyelmet helyzetére. Az utolsó éveiben Mindszenty József bejárta a világot, hogy felkeresse a szétszóródott magyar közösségeket, még a legeldugottabb sarkokban is, ezzel is kifejezve elkötelezettségét a magyar nép iránt.

Hegedűs András, az esztergomi Prímási Levéltár vezetője kifejtette, hogy Mindszenty József valóban megtestesítette a homo Dei, homo ecclesiae, homo patriae fogalmát, tehát Isten, az egyház és a haza elkötelezett képviselője volt. Szent Pál szavaira hivatkozva, aki azt tanácsolta, hogy "hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan" (2Tim 4,2), Hegedűs András rámutatott, hogy Mindszenty számára valóban nehéz időszak jutott, de ő mégis szilárdan megállt abban a helyzetben, ahová az Úr helyezte. Emlékeztetett arra is, hogy Mindszenty püspöki székfoglaló beszédében már akkor hangsúlyozta, hogy legyen az országunk az imádság népe. Ezt a gondolatot később, emigrációja alatt még inkább megerősítette, amikor azt mondta: "Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a holnaptól!"

Hegedűs András ezzel kapcsolatban elárulta, hogy egykoron Petrus Pavlicek, az osztrák ferences szerzetes, a Mindszenty által is nagyra értékelt Mariazellből indította el imamozgalmát. E mozgalom célja az volt, hogy rávegye a szovjet csapatokat, hagyják el Ausztriát. A történelem tanúbizonysága szerint ez a cél 1955-ben, az osztrák államszerződés révén valósággá vált. Hegedűs András hangsúlyozta, hogy ebben az időszakban egyedülálló módon...

Az osztrák kancellár saját szavaival fejezte ki háláját a Szűzanyának.

hogy ez megtörtént. A levéltári igazgató szerint ez üzenet Mindszenty bíboros nyomán számunkra is, hogy valóban legyünk az imádság nemzete.

Koltay Gábor a könyvbemutatón egy máig élénken élő gyermekkori emlékét osztotta meg a közönséggel. Emlékszik, amikor édesanyja azt mondta neki és testvérének, hogy most egy olyan helyre mennek, ahol különösen fegyelmezetten kell viselkedniük és csendben kell maradniuk. Átsétáltak a Szabadság téren, ahol számos egyenruhás és civil ruhás személy figyelte a járókelőket. Mint később kiderült, mindössze 50-100 méterre voltak azoktól a falaktól, amelyek mögött Mindszenty József bíboros tartózkodott az amerikai nagykövetség épületében. A Balázs Béla-díjas filmrendező és érdemes művész, aki 2010-ben dokumentumfilmet készített a bíboros életéről "A fehér vértanú" címmel, kiemelte, hogy Mindszenty sosem akarta elhagyni a nyáját. Ezért választotta a félig rabságot, egy épület falain belül, Budapest szívében, ahogyan a követségről való távozása után is inkább a közeli bécsi Pázmáneumot választotta otthonául, nem a távoli Rómát.