Mit jelentett május 1. Zalaegerszegen egy évszázaddal ezelőtt? Fedezd fel a város történetének rejtett kincseit és izgalmas részleteit a munka ünnepéről!

Május első napja gazdag jelentéstartalommal rendelkezik: a természet megújulásának ünneplése mellett 1890 óta a munkások nemzetközi ünnepe is, majd az 1990-es évektől a munkavállalók szolidaritásának kifejezése, amelyet világszerte sok országban munkaszünettel tisztelnek meg. De vajon mikor, hogyan és kik indították el Zalaegerszegen a munka ünnepének megünneplését? A Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltárának munkatársa részletesen bemutatja a régi május elsejei eseményeket, felidézve a város történetének e jelentős pillanatait.

A megyeszékhelynél nagyobb számú ipari munkássággal rendelkező Nagykanizsán már 1898-ban sor került május elsejei megmozdulásra: a hatósági figyelmeztetések ellenére mintegy kétszázan vonultak Sáncba, a kocsmakertbe. 1905-ben a kanizsai gyárvállalatok és kisipari műhelyek ötszáz munkása vett részt a körmenetben, 1907-ben már ezren vonultak a sörgyárba, ahol kedélyes népünnepet tartottak.

Május elseje, 1905 – egy nap, amely első pillantásra jelentéktelennek tűnhet, de valójában mélyebb jelentéssel bír. Ezen a napon a világ egy olyan eseménysorozatra készült, amely később a munka ünnepévé nőtte ki magát, és a dolgozók jogainak védelméért folytatott harc szimbólumává vált. Az akkori társadalmi és politikai feszültségek közepette sokan nem is sejtették, hogy ez a nap történelmi jelentőséggel bír majd a jövő számára.

Zalaegerszeg történetében 1903-ban indult el egy jelentős kezdeményezés, amikor a város dinamikusan dolgozó, tapasztalt építőmunkásai megalapították saját szakegyesületüket. Céljuk az volt, hogy javítsák tagjaik gazdasági helyzetét és elősegítsék a művelődési lehetőségeik bővítését. Az első sztrájkra 1904-ben került sor, amelynek következményeként sikerült 10 órára csökkenteni a napi munkaidőt, miközben a minimális órabér is emelkedett. A szakegylet 1905-ben, mintegy 75 taggal, csatlakozott a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségéhez. E mozgalom inspiráló hatása más iparágak munkavállalóit is cselekvésre ösztönözte: a szabómunkások 30-35, a famunkások 18-20, a vas- és fémmunkások 12-14, a cipészmunkások 10-12, míg a földmunkások 18-20 fős szakcsoportokat alakítottak.

A Zalavármegye című helyi lap 1905-ben tette először közzé beszámolóját a megyeszékhely május elsejei eseményeiről, amelyeket akkoriban jelentéktelennek minősítettek. A cikkben így fogalmaztak: "Május elseje a munkások ünnepe, mely a szocializmus terjedésének köszönheti ünnepélyes jellegét. Zalaegerszegen azonban alig tapasztaltuk, hogy a munkások megünnepelnék ezt a napot. Mindössze néhány kisebb csoport kirándulást szervezett, és ennyi volt az összes."

A május elsejei népgyűlések, felvonulások és körmenetek, amelyeket a szervezett munkások jelentettek be, hatósági engedélyezését minden évben a Zala vármegye alispánja bizalmasan küldte meg. Ez az útmutatás a belügyminiszter által kiadott rendeletre épült, és irányadóként szolgált a rendezvények lebonyolításához.

A 20. század elején, az első világháborúig terjedő időszakban Zalaegerszegen tartott május elsejei ünnepségek történéseit főként Kovács Sándor asztalossegédnek a vármegyei levéltárban őrzött visszaemlékezéseiből ismerjük, az ő nevéhez fűződött abban az időben a munkások dalárdájának megszervezése és műkedvelő előadások rendezése.