"Nem tartozom azok közé, akik a lelátón, kényelmes fizetéssel, elégedetten ülnek. – Nagyinterjú Böde Dániellel az M4 Sporton."

Böde Dániel pályafutása, karaktere és a magyar labdarúgásban betöltött szerepe izgalmas témák, amelyeket a Paks és a Ferencváros színeiben eltöltött időszakai is színesítenek. A 38 éves támadó, aki 25 alkalommal öltötte magára a nemzeti válogatott mezét, több mint 500 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és 160 gólja révén maradandó nyomot hagyott a hazai futballtörténetben. Erről a sokszínű karrieréről beszélgettünk vele, az interjút pedig az M4 Sport riportere, Farkas Márton készítette.

2001-ben Dunaújvárosba mentem továbbtanulni, de nemigen tetszett az a közeg, nem éreztem jól magam. Inkább csak a dunaújvárosi városi bajnokságban játszottam a koleszcsapatban. Ha volt kedvem, elmentem edzeni, de inkább magamban edzettem. Karszt József (technikai vezető a szerk.) és Péter Norbert (akkor vezetőedző - a szerk.) kerestek meg, hogy jó lenne, ha befejezném ezt a bohóckodást és visszajönnék focizni. Mint kiderült, jó döntés volt.

A mezszámválasztás és a Vasas sportklub története szorosan összefonódik a magyar labdarúgás hagyományaival és értékeivel. A mezszám nem csupán egy egyszerű azonosító, hanem a játékos identitásának, személyiségének és a csapat szellemiségének kifejeződése is. A Vasas, mint a magyar sportélet egyik ikonikus képviselője, mindig is büszke volt a fiatal tehetségek felfedezésére és a hagyományok tiszteletére. A mezszámok megválasztása során a játékosok gyakran személyes jelentőséggel bíró számokat választanak, amelyek összekötik őket a múltjukkal, családjukkal vagy éppen egy korábbi kedvencük emlékével. A Vasasnál ez különösen fontos, hiszen a klub hűsége és elhivatottsága a közösség iránt mindig is a csapat szívét jelentette. A klub színei és emblémája nem csupán díszítőelemek; ezek a szimbólumok a Vasas értékeinek, hagyományainak és a szurkolók szenvedélyének megtestesítői. A mezszámok, mint a 7-es, 10-es vagy 11-es, a futballtörténelem legendáira emlékeztetnek, és a jelenlegi játékosok számára lehetőséget adnak arra, hogy nyomdokaikba lépjenek. Összességében a mezszámválasztás a Vasasnál nem csupán egy formális lépés, hanem egy mély érzelmi és kulturális tapasztalat, amely összeköti a múltat a jelennel, és inspirálja a jövő generációit a sport világában.

Vasas-szurkoló voltam, és ott Váczi Zoli volt a kedvencem, 13-asban játszott, ezért választottam én is azt. Nálunk apukám és bátyám is Vasas-szurkoló volt, anyukám Fradi-szurkoló. Volt olyan mérkőzés, amikor itthon játszottunk a Vasassal, bátyám sétált a lelátón, és mutogatta nekem a Vasas-sálat a zsebében... De az élet úgy alakult, hogy én itt, Pakson és a Fradiban játszottam.

A posztjairól:

A harmadosztályban támadó pozícióban kezdtem, de hamarosan áttértem a védekező középpályás szerepkörére. Amikor visszatértem az ifjúsági csapatba, akkor már belső védőként tevékenykedtem. Az első 100-150 mérkőzésemen főként védekező középpályásként játszottam, és ez az időszak valóban emlékezetes volt. Ekkor minden mozgó célpontba belerúgtunk, és ha valami nem mozgott, azt is megpróbáltuk mozgásra bírni. A fejpárbajokban ügyes voltam, mindig kerestem a kontaktokat, és az ütközések terén sem voltam rest. Emlékszem, volt egy szezonom, amikor 11 sárgát és 2 pirosat gyűjtöttem be, így néha eléggé a durvaság határvonalát súroltuk.

Szívem mindig is a kapuhoz közeli játékstílushoz vonzott, még ha nem is csatárként, hanem inkább az ék mögött, a mélységből kiindulva. Régebben kiválóan tudtam beindulni, lendületesen érkezni a helyzetekbe. Gellei Imrénél lettem 10-es, majd Kis Károlynál, amikor a Paks csatárgondokkal küzdött, visszakerültem a 9-es pozícióba, és ott is megmaradtam.

Mi tartja életben a 19. évadában is?

Az öltözői atmoszféra teljesen elbűvöl, és bevallom, nehezen tudom elképzelni, hogyan fogom pótolni ezt az élményt, ha egyszer véget ér a pályafutásom. Az állandó tréfálkozás és egymás "vérszívása" mindennapos szórakozás, és Éger Laci mindig ott sertepertél a masszőrhelyiségben. Talán én is azt fogom tenni, hogy rendszeresen bejárkálok majd, miután visszavonultam. Amikor munka van, teljes erőbedobással nekiveselkedem, de ha adódik egy kis könnyed pillanat, akkor a bolondozás sem marad el.

Ricardo Moniz, a sokoldalú és tapasztalt edző, mostantól a Ferencváros csapatát erősíti. Az átigazolás bejelentése óta a szurkolók izgatottan várják, hogy milyen új irányvonalat hoz majd a csapat életébe. Moniz korábbi sikerei és innovatív taktikái ígéretes jövőt vetítenek előre a zöld-fehéreknél. A szakember már régóta ismert a futball világában, és most új kihívások elé néz, amelyek során remélhetőleg tovább emeli a klub hírnevét és teljesítményét. Az érkezésével kapcsolatos várakozások magasak, és a szurkolók bizakodva tekintenek a jövőbe.

A Ferencváros nagy kihívás volt, de az idő azt igazolta, jó döntés volt. Izgatottan mentem oda, akkor sok magyar játszott ott, sajnos nem volt egy acélos brigádunk volt, de nagyon hamar befogadtak Lipcsei Petiék. Ricardo Moniz edzéseken is olyan hőfokon égett, amit addig nem láttam. Rengeteget dolgoztunk, megszakadtunk az edzéseken, de ebből én sokat profitáltam, év játékosa, később gólkirály is lettem később. Szerintem a klubot is ő indította el azon az úton, amit most jár. A Fradi szurkolótábora óriási lökést adott nekem, nagy motivációt jelentett ott játszani.

Az első bajnoki cím egy olyan pillanat, amely örökre belevésődik az ember emlékezetébe. Az izgalom, a feszültség és a boldogság keveredése egy különleges érzést teremt, amelyet nehéz szavakba önteni. Amikor a csapatunk végre elérte ezt a rég vágyott célt, a szívünk tele volt büszkeséggel és örömmel. Minden egyes edzés, minden áldozat és küzdelem végre meghozta gyümölcsét. A győzelem pillanatai, amikor a csapat együtt ünnepel, és a szurkolók ujjongása a levegőben vibrál, olyan emlékeket hoz létre, amelyek egy életen át elkísérnek minket. Az első bajnoki cím nem csupán egy trófea; ez a közösségünk erejének, kitartásának és szenvedélyének a megtestesülése. Az első lépés egy hosszú és izgalmas úton, amely a következő kihívások felé vezet, és inspirál arra, hogy még nagyobb álmokat valósítsunk meg a jövőben.

Azért döntöttem a Ferencváros mellett, mert szerettem volna részt venni valami igazán különlegesben, ahol a sikerek nem csupán álom, hanem valóság. Hosszú évek teltek el azóta, hogy a csapat utoljára bajnoki címet ünnepelhetett, így az a pillanat, amikor végre sikerült, felejthetetlen élmény volt számomra. Ezt követően a kupák sorra érkeztek, hiszen zsinórban három évben is megkoronáztuk a teljesítményünket. A Fradi mellett eltöltött idő alatt rengeteg értékes tapasztalattal gazdagodtam, és csodás embereket ismerhettem meg, akik szintén a csapat iránti szenvedéllyel osztoznak az álmainkban.

Thomas Dollról:

Nála töltöttem a legtöbb időt a pályán, de évről évre mindig igazolt mellém egy centert. Kezdetben háttérbe szorultam, de a végén rendre én voltam a kiválasztott. Elmondható, hogy ő mindig tűzben tartott. Moniznak és Dollnak más lehetőségeik adódtak, mint az őket követő edzőknek.

A Ferencvárosi Torna Club, közismert nevén a Fradi, az utóbbi években jelentős átalakuláson ment keresztül. A klub nem csupán sportágait bővítette, hanem megújította arculatát és infrastruktúráját is, hogy lépést tudjon tartani a modern labdarúgás követelményeivel. A 2019-es év kulcsfontosságú mérföldkő volt a Fradi történetében, hiszen ekkor távozott a csapat éléről az addigi vezetőedző, akinek irányítása alatt a csapat számos sikert ért el, de a folytatásban más irányvonalat kívántak követni. A változások nem csupán a szakmai stábban mentek végbe, hanem a klub filozófiájában is. A cél a fiatal tehetségek felkarolása, a helyi utánpótlás fejlesztése és egy versenyképes csapat kialakítása volt, amely képes megállni a helyét a nemzetközi porondon is. A távozás körüli események sokak számára meglepetést okoztak, hiszen a szurkolók és a szakma is eltérő véleményeket formált az új irányvonalról. A Fradi tehát nem csupán egy sportegyesület, hanem egy élő közösség, amely folyamatosan fejlődik és alkalmazkodik a kihívásokhoz. Az átalakulás folyamata még mindig zajlik, és a jövőbeli eredmények fogják megmutatni, hogy a változtatások helyes irányba terelték-e a klubot.

Még egy évre volt érvényes a szerződésem a Fradinál, de én kértem, hogy távozhassak, mert Rebrov mellett már nem nagyon kaptam szerepet, és vagy a kispadon, vagy a lelátón ültem volna. Harmincévesen még mindig az a vágyam, hogy aktívan játsszak. Nem vagyok az a típus, aki jól érzi magát, ha a jó fizetés ellenére csak nézőként követi a meccseket.

A légiósélet egy különleges világ, ahol a bátorság és a kitartás találkozik. A légiósok nem csupán katonák; ők egy közösség tagjai, akik egyesítik erejüket és elkötelezettségüket egy közös cél érdekében. Az életük tele van kihívásokkal, ám ezek a megpróbáltatások formálják őket, és erős kötelékeket hoznak létre közöttük. A légióban eltöltött idő során a katonák nemcsak a harci készségeiket fejlesztik, hanem megtanulják a csapatmunka és a felelősségvállalás fontosságát is. Minden nap egy új próba, amely során a fizikai és mentális határaikat feszegetik, hogy elérjék a legjobb formájukat. Az edzések kemények, a feladatok kihívást jelentenek, de minden nehézség mögött ott rejlik a közös cél: a haza védelme. A légiósok életében nem csupán a harc és a fegyelem dominál; a barátságok, a közös élmények és a kultúrák keveredése is fontos szerepet játszik. A különböző nemzetiségű katonák összekapcsolódnak, és egy új, sokszínű közösséget alkotnak, amelyben mindenki hozzájárul a közös sikerhez. A légiósélet tehát nem csupán a katonai szolgálatról szól, hanem egy életformáról, amely tele van kalanddal, kihívással és a testvériség szellemével. Azok, akik ezt az utat választják, nemcsak önmagukat teszik próbára, hanem egy olyan örökséget is építenek, amely generációkon át tovább él.

Az évek során Németországból, Izraelből, Angliából is voltam megkereséseim, volt olyan edző, akivel le is ültem, de aztán ellaposodtak ezek tárgyalások. Soha nem akartam annyira elmenni, a nyelvet is alig-alig beszélem, lehet, emiatt is féltem váltani.

A 2016-os év különleges mérföldkő volt a magyar labdarúgás történetében, hiszen a válogatott hosszú évtizedek után ismét részt vehetett egy nagy nemzetközi tornán, az Európa-bajnokságon. A szurkolók szívében remény és izgalom égett, amikor a csapat megérkezett Franciaországba, ahol a csoportmérkőzések során felejthetetlen pillanatokat szereztek. A magyar csapat nemcsak a pályán, hanem a szurkolók szívében is helyet követelt magának. A szurkolói közösség összefogott, a stadionokban és a képernyők előtt egyaránt érezhető volt az összetartozás és a büszkeség. A válogatott játékosai, mint például Dzsudzsák Balázs és Szalai Ádám, heroikus küzdelmükkel és elhivatottságukkal sokak példaképeivé váltak. A csoportkörben a magyar csapat meglepetést okozott, hiszen a portugál, az osztrák és a izlandi válogatottal mérkőzve sikerült elérniük a továbbjutást. A szurkolók eufóriában ünnepelték a csapat teljesítményét, és a magyar foci iránti szeretet újra életre kelt. A 2016-os Európa-bajnokság nem csupán egy sportesemény volt, hanem a nemzeti összetartozás és a remény szimbóluma is, amely generációkat inspirált.

Gyermekként mindig is arra vágytam, hogy a válogatott színeiben pályára léphessek. Akkoriban sokkal szélesebb volt a lehetőség, több kiváló csatár versengett a helyekért: Priskin, Nikolics, Németh, Szalai, Böde… mindannyian remek játékosok voltak. A 2016-os Európa-bajnokság előtt keményen meg kellett küzdenem a helyemért, hiszen decemberben bokasérülést szenvedtem, és a visszatérésemkor még mindig éreztem a sérülés hatásait. Gyulladáscsökkentőkkel próbáltam magam rendbe hozni, hogy újra formába lendüljek. Az izlandi mérkőzésen kifejezetten sajnáltam, hogy a védőm előtt berúgta az öngólt… Jó lett volna, ha én szerzek gólt az Eb-n, de az a találat végül döntetlent hozott, és ezzel biztosítottuk a továbbjutásunkat. A 2016-os torna hatalmas lendületet adott a válogatott számára a jövőbeni eredményekhez.

A paksi visszatérésről:

Paksi visszatérésem után, személyes okok miatt nehezen találtam a helyem. Bognár Gyuri visszahozott belső védőként, hogy újra motivációt nyerjek. Nagyon élveztem ezt a lehetőséget. Kiválóan olvastam a játékot, és az év során én nyertem a legtöbb fejpárbajt. Bár a sebesség már nem az igazi, az erőm még mindig megvan.

A paksi mélypont története egy olyan esemény, amely sokakat foglalkoztatott, hiszen a város és környéke életében jelentős hatással bír. A mélypont nem csupán egy fizikai helyszín, hanem egy szimbólum is, amely a helyi közösség kihívásait és küzdelmeit tükrözi. Ezen a ponton a lakosok összefogása, a reménykeresés és a jövőbe vetett hit találkozik, miközben a város múltjának emlékei is felszínre kerülnek. A paksi mélypont tehát nemcsak egy állapot, hanem egy lehetőség arra, hogy a közösség újraépítse magát, és fejlődésének következő lépcsőfokára lépjen.

Minden ott kezdődött, hogy az első edzés után leültem Waltner Róberttel, a csapat akkori edzőjével, hogy megbeszéljük a jövőmet. Ami akkor elhangzott, az végül nem valósult meg. Éppen azon voltam, hogy kérjem a szerződésem felbontását, és aztán megnézem, merre tovább. Azonban egy Debrecen elleni mérkőzés előtt Haraszti Zsolt, a tulajdonos, valamint Karszt József, a technikai vezető kerestek meg egy javaslattal: maradjak a csapatnál, és segítsek az NB III-as gárdának. Ezt az ajánlatot végül elfogadtam.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös kis falu, ahol a nap mindig vidáman sütött, és a lakók szívében a barátság és a bizalom uralkodott. E faluban élt Bognár György, akit mindenki a belátó bölcsessége miatt tisztelt. György nemcsak a környék legjobb tanácsadója volt, hanem a szavainak súlya és mélysége mindenki életére hatással bírt. Egy nap, György találkozott a falu fiatal reménységével, Ádám Martinra, aki tele volt álmokkal és ambíciókkal. Ádám mindennap a jövőjéről álmodozott, és úgy érezte, hogy el kell hagynia a falut, hogy megvalósítsa elképzeléseit. György, aki jól ismerte a fiatal szívét, érezte, hogy ez a vágy nem csupán kalandvágy, hanem valami mélyebb is mozgatja Ádámot. A két férfi egy gyönyörű tavaszi délutánon ült le egy régi tölgyfa alatt, ahol György megosztotta Ádámmal a gondolatait. „Az élet, kedves barátom, nemcsak a célok eléréséről szól, hanem arról is, hogy hol találjuk meg a boldogságot. Néha a legnagyobb kaland ott rejlik, ahol a szívünk otthonra talál.” Ádám hallgatta György szavait, és érezte, hogy a bölcs ember szavai mélyen megérintik. Az őszinte beszélgetés során megértette, hogy a falu nem csupán egy hely, hanem a közösség, a barátok és a szeretet forrása. Ahogy a nap lement, és a csillagok elkezdtek ragyogni az égen, Ádám szívében egy új érzés született: talán nem is kell elhagynia a falut ahhoz, hogy valóra váltsa álmait. Ekkor döntött úgy, hogy marad, és a helyi közösség javára fordítja tehetségét és kreativitását. Bognár György bölcsessége és Ádám elhatározása révén a falu újra virágzásnak indult, és együtt építettek egy olyan jövőt, ahol a barátság és a közösség ereje mindennél fontosabb lett. Így hát a belátó Bognár György és a maradó Ádám Martin története örökre a faluban maradt, inspirálva a következő generációkat, hogy mindig hallgassanak a szívükre és értékeljék azt, ami igazán fontos.

Bognár Györgyöt rendkívül nagyra értékelem, mert mindig világosan és egyenesen látja a dolgokat, ami számomra különösen fontos. Emlékszem, volt egy beszélgetésünk arról, hogy esetleg kölcsönadnánk Ádám Martint Diósgyőrbe, abban az évben, amikor Hahn Jani gólkirályi címet szerzett. Elmondtam Gyurinak, hogy nem biztos, hogy ez a legjobb döntés, mivel Janókát elvihetik, és így az idősebb Bödével, valamint a fiatal Petővel vágnánk neki a szezonnak, ami szerintem nem lenne elegendő. Gyuri ezt nagyon bölcsen megértette, és végül Martin itt maradt, ami remek döntésnek bizonyult, hiszen a következő szezonban ő lett a gólkirály.

Jelenlegi helyzetéről:

Teljes mértékben elfogadom a szerepemet, és 38 évesen úgy érzem, hogy ez így van rendjén, hogy ennyit játszom. Még engem is meglep, hogy már 13 gólt rúgtam, amihez persze egy kis szerencse is kellett – nem tudom pontosan, mi ennek a titka. A játékosokra hatással van az is, ha otthon minden rendben van az életükben. A mérkőzések számomra mindig a csúcsélményeket jelentik, még akkor is, ha vannak edzések, ahol úgy érzem, hogy a bőröm sem ér többet 10 fillérnél. De Gyuri ebben is nagyszerű, mert ilyenkor is becsukja a szemét, és bízik bennem. Minden meccsre viszont mindig a legjobb formámat szeretném hozni.

A 160 bajnoki gólja különleges mérföldkő, amely nem csupán a statisztikákban, hanem a szívében is jelentőséggel bír. Minden egyes találat egy újabb fejezet a pályafutásában, amelyben a szenvedély, az elhivatottság és a kemény munka egyaránt szerepet játszik. Ezek a gólok nem csupán számok; mindegyik mögött ott rejlik a szurkolók öröme, az edzések fáradsága és a pillanatok varázsa, amelyek a sportág szépségét tükrözik. Ezen a különleges úton nem csupán saját magát, hanem csapata történetét is formálja, miközben inspirálja a fiatal tehetségeket, hogy kövessék álmaikat a pályán.

A gól az gól. Az a lényeg, hogy a labda haladja át a gólvonalat. Emlékszem, a Fradiban fejeltem olyat a Békéscsabának, azzal nyertünk 1-0-ra, hogy épphogy átment a gólvonalon. Az ugyanannyit ért számomra, mint amikor az Újpestnek félollóval berúgtam. Nem teszek különbséget a gólok között.

Az utódlás kérdése mindig is középpontjában állt a családi és vállalati struktúráknak. Az utódlás nem csupán a vezetői pozíciók átadását jelenti, hanem egyfajta örökség továbbadását is, amely magában foglalja a tudást, a tapasztalatokat és a vállalat kultúráját. Az utódlási folyamat során fontos, hogy a leendő vezetők felkészüljenek a kihívásokra, és képesek legyenek továbbvinni az elődök által megteremtett értékeket. A sikeres utódlás nemcsak a pénzügyi szempontok figyelembevételét igényli, hanem a humán erőforrások fejlesztését is. A potenciális utódok kiválasztása, mentorálása és támogatása kulcsszerepet játszik abban, hogy a vállalat zökkenőmentesen folytathassa működését. Az utódlási tervek kidolgozása során érdemes figyelembe venni a jövőbeli trendeket és a piaci kihívásokat, hogy a következő generáció valóban felkészülten léphessen a színpadra. Az utódlás tehát nem csupán egy administratív feladat, hanem egy lehetőség is arra, hogy új életet leheljünk a vállalatba, és biztosítsuk annak fenntarthatóságát a jövő számára. Az átgondolt és tudatos utódlási stratégia révén nemcsak a cég stabilitása garantálható, hanem a munkavállalók elkötelezettsége és motivációja is erősödik, hiszen tudják, hogy a jövőjük egy stabil alapokra épül.

Plusz motivációt ad számomra, hogy a gyermekeim láthatják, ahogy játszom, hiszen talán így segíthetem őket az álmaik megvalósításában, hogy labdarúgók váljanak belőlük. A nagyobbik már többször is labdaszedőként segédkezett, és amikor itt vannak, az számomra rendkívül fontos. Fociznak, de érzem, hogy többet kellene edzeniük; az edzésen kívül is érdemes lenne több időt szánniuk a sportra. Ha valamikor abbahagynám, lehet, hogy még eltökéltebb leszek, és saját plusz edzéseket fogok szervezni számukra.

A legfontosabb átalakulásról:

Az én gyerekkoromban, ha kimentünk az utcára, vagy a pályára, voltak gyerekek. Most már faluban sincsenek kint az utcán. Látom, hogy plankelnek, törzserőt fejlesztenek, a mi időnkben mi fára másztunk, váz alatt bicikliztünk, verekedtünk a szomszéd gyerekekkel, ilyenekből erősödtünk meg.

Pályafutásának végéhez közeledve, a sportoló előtt álló 500. mérkőzés nem csupán egy újabb statisztikai adat, hanem egy életre szóló élmény, amely tele van emlékekkel és tanulságokkal. Ez a mérföldkő lehetőséget ad arra, hogy visszatekintsen az elmúlt évtizedekre, feltérképezze azokat a kihívásokat, amelyeket legyőzött, és azokat a barátságokat, amelyeket a pályán kötött. Az utolsó meccsek izgalmával, a rajongók támogatásával és a sport iránti szenvedéllyel a szívében, ez az esemény egy különleges búcsú is lehet, amely megkoronázza a karrierjét. Mindez egyszerre ünnep és reflektálás, hiszen a számok mögött mindig ott rejtőzik a személyes történet.

Ha azt érzem, hogy már felesleges, ha a csapatnak nem segítségére, hanem kárára vagyok, akkor szerintem föltenném a kezem és mondanám, hogy köszönöm szépen elég volt! Végh Zoli írt az 500. meccsem után, gratulált. Válaszoltam neki, hogy köszönöm, de ha nem figyelek oda, még utolérem. Visszaírt, hogy akkor figyelj oda! Mindig csak egy szezonban gondolkodom, ha most minden meccsen pályára lépek, közel leszek az 540-hez, de nem gondolok tovább.