Európát nem elveszítettük, hanem lassan, fokozatosan elpazaroltuk. Most már csak a megmaradt részeket élvezzük ki.

Hetvenöt évvel ezelőtt Robert Schuman, a mélyen hívő katolikus, olyan víziót hozott létre, amely lehetőséget teremtett Európa számára a béke megvalósítására. E béke mellett pedig a megbékélés eszméje is előtérbe került. Azok a kérdések, amelyekre Schuman választ keresett, még mindig égetően relevánsak. A mai Európában, ahol a jólét sokszor Istent háttérbe szorította, egyre inkább a maradék erőforrásainkat pazaroljuk. Európa gazdaságának önálló mozgása talán még előre lendíti a kontinens szekerét, de végső soron úgy tűnik, hogy csak időt nyerünk. A Szent István Intézet mini-konferenciáján fontos eszmék merültek fel arról, hogyan lépjünk tovább, ha az Európa-terv irányt vesz...

A II. világháborút követő európai integrációs folyamat első fontos mérföldköve, a Robert Schuman nevéhez kötött terv bejelentése volt, amelyet a francia külügyminiszter 1950. május 9-én Párizsban vázolt fel. A kereszténység talaján fogant gondolat az európai nemzetek közötti béke és a békés fejlődés ígéretét hordozta. A Szent István Intézet Schuman '75 címmel előadásokkal és kerekasztal-beszélgetéssel idézte fel, honnan indult, és mikor kapott gellert az elképzelés.

Dr. Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója bevezetésként kiemelte, hogy Robert Schumannot ma az Európai Unió lelkiismereteként tartják számon. Érdekes, hogy már életében is sokan nehezen tudtak mit kezdeni vele, különösen azok, akik zavartak a folyamatos imádságai miatt. A Schuman-terv 75. évfordulójának megünneplése kapcsán véleménye szerint fontos elgondolkodni azon, hogy mit mondana Schumann a mai Európai helyzetről és kihívásokról.

Egy olyan közösség, ahol a kereszténység gúny tárgyává válik, és ahol a család eszméjét folyamatosan támadják, aggasztó és szomorú jelenség lenne. Az ilyen közegben a hit és a családi kötelékek elveszíthetik jelentőségüket, ami hosszú távon a közösség összetartó erejét gyengítheti. Az emberek közötti kapcsolatok felszínessé válhatnak, és a társadalmi értékek, amelyek a szeretetre, tiszteletre és támogatásra épülnek, háttérbe szorulhatnak. A gúny és a bírálat csak fokozhatja a feszültségeket, és elidegenítheti azokat, akik hisznek ezekben az eszmékben. A család intézménye, mint a társadalom alapja, sebezhetővé válik a folyamatos támadások és a negatív diskurzus hatására, ami végső soron a közösség egészségére is káros hatással lehet. Egy ilyen közösségben fontos lenne a párbeszéd és a megértés, hogy a különböző nézőpontok és értékek között hidakat építhessünk. Az elfogadás és a tisztelet alapelvei segíthetnek abban, hogy a különbözőségek ne váljanak megosztó tényezővé, hanem inkább gazdagító erővé.

Ahol migrációval próbálják megoldani a népesedési és gazdasági problémákat.

A demokrácia, amely keresztényellenes, önmaga karikatúrájává válik, végül pedig anarchiába süllyed

- vélte Máthlé Zsuzsa, aki szerint ezért is fontos az alapeszméket felidézni.

Hölvényi György, a KDNP Európai Parlamenti képviselője előadását azzal nyitotta, hogy az Európai Parlament keretein belül végzett munkájának köszönhetően számos alkalommal utazik Európán kívül, különösen Afrikába. Kiemelte, hogy noha a világ különböző részein számos szépség és egyediség található, Európa továbbra is a legideálisabb hely a világon, legyen szó élhetőségről, lehetőségekről vagy éppen a kulturális légköréről. Ezért is rendkívül fontos, hogy foglalkozzunk azzal, milyen állapotban van most Európa, és milyennek kellene lennie a jövőben.

A Schuman-terv kapcsán érdemes megemlíteni, hogy ez az elképzelés egy különleges ember, Robert Schuman látásmódját tükrözi, aki a II. világháború utáni Európa jövőjét kívánta megalapozni. A kérdések akkor is ugyanazok voltak: vajon legyen-e közös fennhatóság, vagy inkább a nemzetek közötti, esetleg a nemzetek fölötti együttműködés irányába haladjunk? A cél nem csupán az újjáépítés volt, hanem a valódi megbékélés elérése is, amely sokkal többet jelent a puszta békénél. Olyan környezetet teremtett, amely nemcsak a stabilitást, hanem a gazdasági biztonságot is elősegíthette. Ahogy Hölvényi György is rávilágított, az ilyen típusú gondolkodás hosszú távon képes volt formálni Európa arculatát és összekapcsolni a nemzeteket egy közös jövő érdekében.

ezek a kérdések ugyanúgy ma is igazak.

A fent említett kihívásokra Schuman válaszát a gyakorlati szolidaritás eszméjében találhatjuk, amely az egyház szociális tanításában "cselekvő szeretetként" van jelen. Az Európai Parlament képviselője hangsúlyozta, hogy ez az alapgondolat képezi az EU fundamentumát, ám a mai Brüsszel már jelentősen eltávolodott tőle. Ezen a téren jól látható, hogy Európában mennyire túlnőtt egy nemzetek feletti intézményrendszer, amely sok esetben eltér a közösségi értékektől.

Olyan hatalomról van szó, amely túlzottan dominál, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a közösségi érzést, az egyéni identitásokat és az egyéni szükségleteket.

Teljesen téves az a felfogás, miszerint az uniós intézmények csupán bürokratikus mechanizmusok és pártpolitikai érdekeket szolgálnak. Hölvényi György megjegyzései rávilágítanak arra, hogy Ferenc pápa nem véletlenül emelte ki Európa nemzetközi politikai befolyásának gyengeségét. Ez a helyzet a pénzügyi érdekek dominanciájának következménye, amely a közjó rovására történik. A túlzott önérdek, a pénzvilág hatása és az önző liberális értékrend mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Európa gyengüljön.

Hölvényi György hangsúlyozta, hogy Európa mai kihívásai között elengedhetetlen, hogy újra a Schuman-tervhez forduljunk megoldások keresésekor. Kifejtette, hogy Schuman a német és francia kiegyezés után versenyt kívánt teremteni, de olyan formában, ahol minden résztvevő egyenlő esélyekkel indul. Manapság azonban kérdésessé vált, hogy valóban megmaradtak-e ezek az egyenlő esélyek, hiszen Európában inkább csoportérdekek harca zajlik. Nyilvánvaló, hogy Európa felépítése és integrálása nem valósulhat meg egyik napról a másikra; a haladás érdekében vissza kell térnünk a szolidaritás eszméjéhez, amely Schuman víziójának alapját képezte, és amely szorosan összefonódik a jézusi tanításokkal. Az a szolidaritás, amelyet Schuman elvárt, nem érthető meg a jézusi értékek nélkül.

Hölvényi György hangsúlyozta, hogy a politikának, különösen a kereszténydemokratáknak, fontos szerepük van a társadalmi felelősségvállalásban. Szerinte a politika nem csupán pragmatikus döntések sorozata, hanem egy hitre épülő küldetés, amely folyamatos megújulást igényel. Ezáltal elkerülhetők a változó ideológiák okozta kiszámíthatatlanságok, és a kereszténydemokrácia képviselői stabilabb alapokon állhatnak. Az Európai Parlamenti képviselő véleménye szerint a hiteles politikai cselekvés kulcsa a folyamatos alkalmazkodás és fejlődés.

A kereszténydemokráciának valódi emberközpontú megközelítést kell képviselnie, még ha a jelenlegi helyzet Európában és világszerte nem is ezt tükrözi. Az emberi értékek és a közösség iránti elkötelezettség kulcsfontosságú, hogy a politika ne csupán elvek és ideológiák harca legyen, hanem olyan válaszokat adjon, amelyek valóban szolgálják az emberek életét és jólétét.

Fontos, hogy a másikban a teremtett ember értékét fedezzük fel, hiszen ez egy olyan különleges perspektíva, amely más politikai irányzatok és ideológiák esetében nem található meg. Ezt a nézőpontot nemcsak meg kell értenünk, hanem aktívan népszerűsítenünk is kell a kultúrájának gazdagítása érdekében.

A teremtett ember méltóságát kell a figyelem középpontjába helyezni, különösen akkor, amikor a felszínesség és az egydimenziós gondolkodás dominál. Ezzel együtt jár a hatalom, az önérdek és az önzés uralma, amelynek csupán a lebukás képe jelenti a határt.

Hölvényi György megjegyezte, a jólét behálózta a kereszténydemokrácia bázisát, és kiiktatta Istent. A materializmusok Keleten és Nyugaton egyaránt kikezdték a hitet. A kereszténység emiatt nem tömegeszme, de a keresztényeknek akkor is felelősségük van. A politikus úgy vélte, új civilizációs kultúrát kell teremteni a kereszténység alapjain, ehhez azonban az embernek föl kell fejeznie a saját hitét, és a párbeszéd képességét.

Dr. Nádor Koppány Zsombor, a Szent István Intézet kutatási igazgatójának elöljáróban kiemelte, egy olyan ember, olyan politikus volt az Európai unió alapítója, aki egyszerre volt német, francia és luxemburgi. Ráadásul hitvalló európai politikus, akinek a boldoggá avatása jelenleg is folyamatban van. Mindezek a körülmények, amelyek személyiségét meghatározták, tették alkalmassá arra is, hogy hitelesen gondolkozhasson a békéről.

Az előadó a kereszténydemokrácia jelene és jövője kapcsán elöljáróban arra hívta fel a figyelmet, a II. Vatikáni Zsinat alapvetően megváltoztatta az egyház politikához, közélethez, általában a demokráciához és a világi keresztényekhez való viszonyát. Megfogalmazza, hogy a keresztény ember része a földi társadalomnak és felelős is érte földi léte során. A kutató úgy vélte, ma a keresztény közösségekben két hibás és ellentétes nézet uralkodott el. Az egyik csoport szerint a politika bűnös dolog, míg a másik a politikai messianizmus felkentjeként önmagától tökéletesnek tartja a keresztény politikát.

Bár az egyház és a kereszténydemokrácia törekvései értékesek, egyik sem mentes a hibáktól. Ennek oka pedig nem más, mint az emberi természet, amely sosem lehet teljesen hibátlan.

A kérdés mindazonáltal továbbra is megválaszolatlan marad: hogyan lehet hívőként aktívan részt venni a világ életében, miközben a közjót szolgáljuk? Szerencsére a II. Vatikáni Zsinat és az azt követő egyházi tanítások bőséges útmutatást nyújtanak ehhez. Az alapvető üzenetük az, hogy a világi keresztények számára nem csupán megengedett, hanem kifejezetten ösztönzött a társadalmi elköteleződés. A kereszténység nem elzárkózik a világtól; éppen ellenkezőleg, arra hív, hogy aktívan formáljuk a társadalmat, és tevékenyen részt vegyünk a közösség életében.

a világi hívek dolga Isten országát a világban élve is keresni. Kovászként belülről hozzájárulni a világ jobbításához.

A teremtésvédelem kiemelt szerepének növekedésével újra fontos feladattá vált a teremtett világ erőforrásainak igazságos és fenntartható elosztása. Az állampolgári és vallási értékeknek harmonikus összhangban kell létezniük, hiszen a lelki és világi élet nem válhat egymástól függetlenné. Ahogy a kutató hangsúlyozta, a szociális enciklikák és az Egyház szociális tanítása egy sajátos irányt képvisel, amely nem csupán ideológiákra épít, hanem iránymutatást nyújt a keresztény közéleti és politikai magatartás helyes formáira.

A két előadást követően megrendezett pódiumbeszélgetés során számos izgalmas és fontos gondolat került napvilágra, amelyeket érdemes kiemelni. Halkó Petra, a 21. Század Intézet vezető elemzője többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a Schuman-terv legnagyobb kihívása az volt, hogy megakadályozza a háborúk újbóli kirobbanását Európában. E cél elérése érdekében elengedhetetlen volt az együttműködés kialakítása, valamint a gazdasági érdekek közös alapra helyezése. Az alapvető vízió tehát egy olyan egyesült Európa megteremtése volt, amelyben a különböző nemzetek erői összefonódnak, mindeközben tiszteletben tartva a nemzeti sajátosságokat.

Halkó Petra úgy gondolta, hogy Schuman tervei reális alapokon nyugszanak, ám napjainkban Európa a jövő utópiáinak kábítószerébe merült, ahol az emberek, mint planktonok, lebegnek az óceán végtelenségében. Az izmusok arra törekedtek, hogy hirdessék: Isten halott, és a földi lét keretein belül kell megteremteni a paradicsomot. Ebben a földi utópiában pedig az ember boldogsága a szabadságtól függ. A szabadságtól, amely felszabadítja őt olyan korlátozó kategóriák alól, mint a nemzeti identitás, a biológiai nem, és a családi kötelékek. Halkó Petra úgy látta, hogy...

nem elveszítjük Európát, hanem el vesztegetjük.

Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója kifejtette, hogy a keresztény pártok az utóbbi évtizedek során fokozatosan háttérbe szorították keresztény identitásukat, és a kereszténységet egyfajta centrumpártiság formájában értelmezik. E jelenség nemcsak Németországban, a CDU esetében figyelhető meg, hanem Olaszországban is hasonló tendenciák tapasztalhatók. A szakértő hangsúlyozta, hogy Közép-Európának kulcsszerepet kell betöltenie a jövőbeli Európai Unióban, mivel ez a régió egyedülálló lelki értékeket hordoz magában. Továbbá, a kommunizmus öröksége révén kialakult egyfajta szellemi immunrendszer, amely lehetővé teszi a régió országai számára, hogy ellenálljanak a modern ideológiai áramlatokkal szemben, és gyanakvóbbak legyenek azokkal kapcsolatban.

Hölvényi György előadásában számos lényeges gondolatot osztott meg. Különösen hangsúlyozta, hogy Schuman inspirációjára egy olyan jóléti társadalom alakult ki, amelynek erőforrásait Európa jelenleg kimeríti. A gazdaság ugyanakkor még mindig előrehalad, egyfajta belső dinamika révén, ám az eszmei alapok már nem rendelkeznek a szükséges impulzussal. Érdekes megemlíteni, hogy ez a jelenség egyre inkább tudatosul az emberekben.

A kérdésre reagálva azt is megosztotta, hogy számára személyesen is komoly kihívás volt elhagyni az Európai Néppártot, hiszen ott értékes szakmai együttműködések zajlottak. A Patriótáknál viszont egy sokszínű és végre szabadon véleményt nyilvánító csapat gyűlt össze, ahol új feladatok várnak rájuk: a Patrióták névvel való megkeresztelés.

Dr. Nádor Koppány Zsombor a kérdésre válaszolva kifejtette, hogy véleménye szerint Angela Merkel téves értelmezése a kereszténydemokráciának súlyos következményekkel járt Európa számára. A német kancellár nem ismerte fel, hogy a kereszténydemokrácia nem csupán egy köztes állapot a liberalizmus és a konzervativizmus között, hanem egy önálló, harmadik utat képvisel, amely saját értékeivel és elveivel rendelkezik.

Kiemelte, hogy a politikai színtéren is megújult evangelizációra van szükség, mivel Nyugaton és Keleten egyaránt eltérő okok miatt meggyengült a hit alapstruktúrája. A korábbi generációk számára természetes keretet adó keresztény kultúra tudati hálója felbomlott, így az emberek már nem találják meg azt a biztos támaszt, amelyhez korábban fordulhattak.