Lantos Csaba biztosítja, hogy a nagymarosi erőmű nem fog megvalósulni.
Fotó: MTI / Balogh Zoltán - Csaba Lantos, az energiaügyekért felelős miniszter.
Lantos Csaba energiaügyi miniszter bejelentette az Indexnek, hogy a nagymarosi erőmű megépítése nem fog megvalósulni. A magyar kormány célja, hogy a szlovák féllel közösen zárja le a több évtizedes vitát a dunai erőműről, és új alapokra helyezze a két ország közötti energiakapcsolatokat. A felek már közel állnak egy elvi megállapodás megkötéséhez a Duna vízjárásának újraszabályozásáról.
A Bős-Nagymarosi vízlépcső egy ambiciózus projekt, amely a Duna magyar és szlovák határvonalán tervezett vízlépcsőrendszer. E rendszer alapvető célkitűzései közé tartozott az energiatermelés növelése, a hajózási lehetőségek fejlesztése, az árvízvédelem biztosítása, valamint a környező területek rendezése. A vízlépcsőhöz két jelentős duzzasztómű kapcsolódott: az egyik Dunacsúnynál, a másik pedig Dunakilitinél helyezkedett el, és közéjük egy hosszú üzemvízcsatorna épült a Csallóközön át, amelynek középpontjában a bősi vízerőmű állt. Az eredeti elképzelések szerint a projekt másik végén, Nagymarosnál is terveztek egy vízlépcsőt, amely a rendszer teljes funkcionalitását szolgálta volna.
A vízlépcsőrendszer koncepciója valójában jóval a szocializmus időszaka előtt megjelent: már a XX. század harmincas éveiben is felvetődött az elképzelés, miszerint a Duna szabályozását össze lehetne kapcsolni a hajózási infrastruktúra fejlesztésével, valamint vízi erőművek létesítésével.
A kormány 2024 márciusában Czepek Gábort, az Energiaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárát bízta meg a magyar-szlovák energetikai infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatos feladatokkal. Célja, hogy megoldási javaslatot dolgozzon ki a bős-nagymarosi vízlépcső ügyének rendezésére. Ezzel szemben a Duna Charta, amely a Duna Körből kivált civil szervezet, határozottan elutasította azt a megoldást, amely szerint Szlovákia a Bősön termelt áram egy részének átadásával kompenzálná a Duna vizének jogtalan elterelését.
A Duna Charta állásfoglalása arra is rámutat, hogy
A Duna Charta vezetője hangsúlyozta, hogy a szlovák partnerrel folytatott tárgyalások nem csupán az áramvétel lehetőségére kellene, hogy fókuszáljanak, hanem arra is, hogy a Duna vízhozamának legalább felét sikerüljön visszavezetni az eredeti mederbe.
Évi 30 köbkilométernyi jogtalanul elterelt víz hiánya súlyosan érinti a folyót és a Kisalföld vízháztartását. A civil szervezet nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy árammal történő öntözés vagy tájrehabilitáció nem lehetséges. A dunacsúnyi mederzáró duzzasztóművön keresztül több víz eljuttatása a Duna régi medrébe, valamint a mellékágakba is, fontos cél, amelyet szlovák természetvédő szervezetek is támogatnak. Ugyanakkor ellenzik a magyar oldalon felmerült új fenékküszöbök és keresztgátak építését, mivel ezek tovább csökkenthetik a folyó áramlását, ami újabb ökológiai problémákhoz vezethet.
Pénteken 31 szigetközi település polgármesterével egyeztetett Lantos Csaba energiaügyi miniszter és Czepek Gábor magyar-szlovák energetikai infrastruktúra fejlesztésért felelős kormánybiztos. A megbeszélés után a miniszter úgy fogalmazott, hogy "a megállapodás közelében vagyunk a szlovákokkal". Felidézte, hogy a bős-nagymarosi szerződés jogi státusza továbbra is sajátos - ez a mostani egyeztetések jogi hátterét is meghatározza.
Lantos Csaba emlékezetes szavai újra felidéződtek bennem,
A jelenlegi helyzet kedvező alakulásához hozzájárult, hogy a két ország földgáz-, kőolaj- és villamosenergia-piacai jelentős mértékben összekapcsolódtak, és más területeken is tapasztalhatók előnyös fejlemények.
A miniszter álláspontja szerint a vízmegosztásról korábban is sikerült konszenzusra jutniuk, és ez a megállapodás már harminc éve érvényben van. Jelenleg azonban "abban biztosan egyetérthetünk, hogy a múltat lezárjuk" - nyilatkozta Lantos Csaba, utalva arra, hogy a felek közel járnak egy jelentős történelmi egyezséghez. A miniszter hangsúlyozta, hogy a szlovák fél beleegyezett abba, hogy a magyar kormány nem valósítja meg a nagymarosi létesítményt. Cserébe pedig elismeri a dunacsúnyi duzzasztógát fontosságát, amely a bősi vízerőmű működéséhez elengedhetetlen vízszintemelkedést biztosít.
A megállapodás végső formájáról a két ország parlamentjei dönthetnek.
Czepek Gábor kormánybiztos nyilatkozata szerint az elmúlt évtizedek során Magyarország lényegében a szlovák fél döntéseitől függött. Ezen kívül továbbra is érvényben van az 1977-ben kötött államközi megállapodás, amely a nagymarosi vízerőmű megépítését írta elő. Így a legújabb megállapodás nem más, mint ennek a korábbi szerződésnek a módosítása.
A megállapodás részeként Magyarország évente kedvező áron vásárolhat áramot a szlovák féltől.
