"Te nem vagy az anyukám!" - Vajon egy mozaikcsalád valóban működhet jól?
A mozaikcsaládok manapság egyre elterjedtebbé válnak, ám számos tévhit és aggodalom övezi őket. Az ilyen családmodellekhez kapcsolódó információk viszont meglehetősen hiányosak. Éppen ezért a szakértők szerint kulcsfontosságú, hogy tudatosan és hatékonyan működtessük ezeket a családi formákat.
A mozaikcsaládok kihívásai ma még mindig sokak számára tabu témának számítanak, pedig szinte mindannyiunk életében megtalálhatók valamilyen formában. Legyen szó arról, hogy mi magunk egy ilyen családban nőttünk fel, vagy hogy már átéltünk egy válást, és az új kapcsolatunkban mozaikcsaláddá váltunk, esetleg barátaink vagy rokonaik körében találkoztunk ezzel a felállással, a helyzet ismerős lehet. De mit is jelent valójában a mozaikcsalád? Olyan családi formációt takar, ahol egy pár legalább egyik tagjának korábbi kapcsolatából már van gyermeke.
Bogár Zsuzsa, a pszichológus és pár- valamint családterapeuta, hangsúlyozza, hogy a mozaikcsaládokat övező tabuk mögött legfőképpen a tévhitek állnak. "Ezek a téves hiedelmek általában a tájékozatlanságból fakadnak. Számos sztereotípia és előítélet él a köztudatban. Az emberek hajlamosak a mozaikcsaládokat a válással összekapcsolni, a váláshoz pedig sokszor furcsa és negatív elképzelések társulnak" – fejtette ki a szakértő a Szülők Napja rendezvényen. Hozzátette, hogy milyen gyorsan felmerülnek az emberekben a "szegény gyerekek" és a mesékből ismert "mostohák" képei, amelyek kellemetlen asszociációkat váltanak ki. "Sokan csak a negatívumokat látják, pedig egy jól működő mozaikcsalád a gyerekek számára gazdagabb élményeket, több érzelmi kötődést és szélesebb szociális hálót kínálhat" – tette hozzá Zsuzsa.
Párunk előző kapcsolatából származó gyermekkel való együttélés természetesen nem mentes a kihívásoktól. Gyakran magunk sem tudjuk pontosan, hogyan is illeszkedünk a gyerek életébe. Milyen szerepet játszunk mi valójában? Második anya vagy apa? Esetleg inkább barát? "Ne beszélj hozzám, nem vagy az anyukám!" – ez a mondat szinte elkerülhetetlenül elhangzik majd, és vele együtt jön a bűntudat és a feszültség is, ahogy próbáljuk megtalálni a helyünket ebben a bonyolult dinamikában. Az út a közös hang megtalálásához gyakran rögös, de fontos lépéseket tehetünk a bizalom és a megértés felé.
A barát a szövetségesünk, de egy családban a szövetséget a felnőtt társaknak kell megteremteniük. Sokak számára nehézséget okoz, hogy kifejezzék: szülői szerepbe léptek, ezért gyakran barátnőként azonosítják magukat. De miért ne lehetne az új társ egyben anya is? Az, hogy valaki mozaikszülővé vagy mozaikanyává válik, nem jelenti azt, hogy elvenné a vérszerinti anya szerepét – figyelmeztet Bogár Zsuzsa. A pszichológus szerint a legjobb válasz arra, amikor a gyermek egy fegyelmezés során azt mondja: "ti nem vagytok az anyukám", a következő: "Ez igaz. De hogyan kapcsolódik ez a helyzethez?" Ezzel a mondattal egyértelművé válik a gyermek számára, hogy mi vállaljuk a felelősséget érte, mi vigyázunk rá, és mi biztosítjuk az otthoni kereteket. Az iskolában sem azért hallgatunk a tanárokra, mert ők a vér szerinti szüleink, hanem mert az adott környezetben ők azok, akire rábíztak minket, és akik felelősséggel tartoznak értünk.
A mozaikcsaládok nyitott és szerteágazó rendszerében a hagyományos családhoz képest jóval több a szereplő, ezáltal pedig az értékrendek keveredése is kihívással járhat. De mennyire várható el, hogy mi magunk egy másik szülő és másik család értékrendjét képviseljük? Hogyan emelhetők át ezek egyik családból a másikba, egyáltalán szükséges-e átemelni őket?
"Új alapokra helyezzük a mozaikcsaládunkat, saját szabályainkkal és szokásainkkal, amelyek ugyan tartalmazhatnak elemeket az előző családokból, de közösen formáljuk meg azt, ami igazán a miénk" – nyilatkozik Bogár Zsuzsa. Amikor arról kérdezik, hogy szükséges-e alkalmazkodni a másik család hagyományaihoz, így válaszol: "A szabályok eltérhetnek, és az a lényeg, hogy a szülők hogyan tudják ezeket a kereteket a saját identitásukkal összhangba hozni." A szakértő kiemeli, hogy a gyerekek azonnal érzékelik, ha nem vagyunk hitelesek, és ez akár nagyobb kárt is okozhat, mint amennyit jónak szánnánk. "Teljesen természetes, hogy a családok között különböző szabályok és keretek léteznek. Ugyanez igaz akkor is, amikor a nagyszülőknél, iskolában vagy barátoknál tartózkodunk" – magyarázza. Megnyugtatásként hozzáteszi, hogy nem érdemes a gyermeket ettől félteni, hiszen ez a helyzet segíthet neki még rugalmasabbá válni.
A rugalmasság, az empátia és az alkalmazkodás elengedhetetlenül fontos szerepet játszik a mozaikcsaládok életében. Emellett kulcsfontosságú, hogy a válás után már előre kialakítsuk a saját egyszülős családunk kereteit. Bogár Zsuzsa hangsúlyozza, hogy "a válás mélyen befolyásolja a későbbi mozaikcsalád működését. Gyakran előfordul, hogy bár a papír már alá van írva és a fizikai különválás megtörtént, az érzelmi távolság még nem jön létre. A bennünket foglalkoztató harag, félelem és elvarratlan érzelmek komoly akadályokat gördíthetnek a jövő elé." Szerinte elengedhetetlen, hogy a válás után kialakítsuk az egyszülős identitásunkat, hiszen ennek birtokában tudjuk majd megalapozni az új egyszülős családunkat. Csak így alakulhat ki harmonikusan az új mozaikcsalád is, amely képes a múlt nehézségeit hátrahagyni.
