Németország újra megosztott: az egykori NDK területén szinte mindenütt az AfD került ki győztesen.

A vasárnapi Bundestag-választás során a várt eredmények valósultak meg Németországban: a közvélemény-kutatók előrejelzései nagyrészt pontosnak bizonyultak, és a fő kérdés csupán az volt, hogy a radikális baloldali Sahra Wagenknecht Szövetsége (BSW) és a liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) bejut-e a Bundestagba. Végül egyikük sem tudta átlépni az 5 százalékos küszöböt - a BSW esetében csupán 14 ezer szavazat hiányzott -, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb félelem, egy újabb hárompárti kormánykoalíció megalakulása nagy valószínűséggel elkerülhető. A konzervatív CDU/CSU szövetség és az SPD együtt a Bundestag többségét biztosítják, így a legvalószínűbb forgatókönyv a jól ismert "nagykoalíciós" kormányzás visszatérése, amely már többször is megvalósult az ország történetében (2005-2009, 2013-2017 és 2017-2021 között). Ugyanakkor az SPD helyzete megkérdőjelezhető: 16,4 százalékos eredményével és harmadik helyével egyértelműen középpárti státuszra lépett, ahogy azt a Portfólió elemzése is kiemeli.

Bár a főcímek a CDU/CSU és Friedrich Merz kancellárjelölt győzelmét hirdetik, ez valójában elrejti a mélyebb igazságot: a hagyományos mérsékelt pártok - mint a CDU/CSU, SPD, Zöldek és FDP - összességében gyenge teljesítményt nyújtottak, míg a radikális erők egyre inkább teret nyertek. Íme öt olyan tényező, amelyek tükrözik, hogy a jelenlegi Németország már nem az a Németország, amelyet korábban ismertünk. 1. A CDU/CSU győzelme nem hoz elégedettséget A konzervatív CDU/CSU koalíció Friedrich Merz irányítása alatt 28,5%-os eredményt ért el a választások során. Bár ez elsőre győzelemnek tűnik, hiszen egyik riválisuk sem közelítette meg őket, a 2021-es 24,1%-os eredményükhöz képest 4,4%-os javulás nem elég ahhoz, hogy ünnepeljenek. A párt történetében ez a második legrosszabb választási eredmény, és az 1949 óta tartó Német Szövetségi Köztársaság politikai táját nézve, ez egyértelműen aggasztó jel. Angela Merkel idején, 2017-ben, a párt 32,9%-os eredménye már mélypontnak számított, és most éppen annyival maradtak el ettől, amennyivel a legutóbbi választáson javítottak. Merzék 3,37 millió szavazatot kaptak többet, mint négy évvel ezelőtt, azonban figyelembe kell venni a választói áramlásokat is: 1,81 millió SPD-s szavazó, 1,3 millió FDP-s, 390 ezer Zöld párti, és 1,04 millió olyan szavazó, aki négy éve nem szavazott, csatlakozott hozzájuk. Ugyanakkor a 2021-es választók közül 910 ezer a radikális AfD-hez, 200 ezer a BSW-hez, míg 60 ezer a Die Linkéhez vándorolt. Területi szinten a volt NDK-ban a CDU nem tudott egyetlen választókörzetet sem megnyerni, míg Bajorországban a CSU minden körzetet megnyert, mind listán, mind egyéniben. Nyugatnémet tartományokban, valamint Nyugat-Berlinben a CDU a legtöbb körzetet elhódította, kivéve a hagyományosan szociáldemokrata Ruhr-vidéket, Alsó-Szászország keleti felét és Hamburgot, ahol az SPD dominálta az egyéni választásokat. A listás eredmények alapján a CDU dominanciája még hangsúlyosabbá válik, ám a győztes egyéni képviselők közül 15 CDU-s és 3 CSU-s képviselő nem lesz tagja a Bundestagnak, mivel az új választási szabályok értelmében az egyéni képviselői helyeket csak a párt listás eredményei alapján lehet feltölteni.

**A 2025-ös Bundestag-választás elemzése: Politikai tájképek és trendek** A közelgő 2025-ös Bundestag-választások során a választókörzetekben elért egyéni győzelmek (Erststimme) pártok szerinti megoszlása figyelemre méltó. A politikai palettán a CDU (fekete), CSU (sötétkék), AfD (világoskék), SPD (vörös), Zöldek (zöld) és Die Linke (lila) dominálnak, ahogy azt a Wikimedia Commons forrása is bemutatja. **Az SPD mélyrepülése: A történelmi mélypont** A szociáldemokraták (SPD) eddigi teljesítménye a Német Szövetségi Köztársaság 1949 óta tartó történetében kiábrándító, hiszen a párt 16,4%-os támogatottsággal a XIX. század óta nem tapasztalt alacsony szavazatarányt könyvelhetett el. Az utolsó alkalom, hogy a párt 30% feletti eredményt produkált, 2005-ben volt, amikor a CDU/CSU-val közös nagykoalícióra léptek. A háromszoros nagykoalíciós kormányzás alatt az SPD népszerűsége jelentősen csökkent, bár 2021-ben egy rövid ideig újjászületett, részben Olaf Scholz akkori alkancellár személyének köszönhetően, aki Angela Merkel örökségének folytatójának számított. A mostani választási eredmény azonban drámai, hiszen a négy évvel ezelőtti 25,7%-hoz képest közel tíz százalékpontos visszaesést mutat, a szociáldemokraták lényegében középpárttá zsugorodtak. A Scholz által vezetett koalíció teljesítménye is kérdéses, mivel a német gazdaság stagnál, és a 2015-ös "Willkommenskultur" által generált problémák az elmúlt évben éreztették a hatásukat, különösen a bevándorlók által elkövetett tragikus események tükrében. Bár Scholz a bevándorlási szabályok szigorításával próbálkozott, a már Németországban élő, integrálódni nem képes bevándorlótömegek helyzete továbbra is megoldatlan. **A politikai táj változása: Radikálisok erősödése, mérsékelt pártok gyengülése** A CDU és az SPD évtizedek óta a német politika alapkövei, hiszen 1949 óta mindkettő adott már kancellárt az országnak. A két párt a 2000-es évek elejéig dominálta a politikai színteret, míg az FDP és a Zöldek csupán koalíciós partnerek voltak. Az FDP többször is mérleg nyelvének bizonyult, míg a Zöldek az SPD mellett foglaltak helyet a kormányban. A mostani választások során a CDU/CSU és az SPD közös eredménye nem érte el a 45%-ot, de a parlamenti többséget megőrizték, főként az FDP és a BSW kiesésének köszönhetően. Azonban a mandátumok száma alapján még a Zöldekkel együtt sem érik el a kétharmadot, így a Bundestagban az AfD vagy a Die Linke támogatására lesz szükségük a kétharmados döntésekhez. Az AfD, Die Linke és a BSW együtt a szavazatok több mint 34%-át szerezték meg, jelezve, hogy a radikális erők társadalmi támogatottsága már egyharmados szintet ért el. Mivel a következő négy évben, vagy akár kevesebb idő alatt az ellenzék szerepét fogják betölteni, van esélyük arra, hogy a kormány bírálatával növeljék szavazatarányukat, hiszen a várható CDU/CSU-SPD kormányzásnak csak a Zöldek maradnak mérsékelt ellenzékeként. A politikai táj folyamatosan változik, és a 2025-ös választások jelentős hatással lehetnek a német jövőre.

4. Ismét fal emelkedett Nyugat- és Kelet-Németország között. A tendencia már évek óta megfigyelhető, de a legutóbbi választások lényegében megerősítették azt a helyzetet, hogy az egykori NDK területén az AfD vált a domináló politikai erővé. Emellett a Die Linke és a BSW is figyelemre méltóan teljesítettek. E három radikális párt együtt a szavazatok több mint felét tudta megszerezni. Az AfD mind az öt keletnémet tartományban győzelmet aratott: Brandenburgban 32,5%-os eredményt ért el, míg a Linke és a BSW egyaránt 10,7%-os támogatottságot szerzett. A potsdami választókörzetben az SPD egyéni mandátumot nyert, listán viszont a CDU diadalmaskodott, a többi körzetben viszont az AfD került ki győztesen. Mecklenburg-Elő-Pomerániában az AfD 35%-os eredményt ért el, míg a Linke 12%-ot, a BSW pedig 10,6%-ot szerzett. Az összes egyéni körzeti és körzeti listás győzelem az AfD-é. Szász-Anhaltban az AfD 37,1%-ot tudhatott magáénak, míg a Die Linke 10,8%-ot, a BSW pedig 11,2%-ot ért el. Szászországban az AfD 37,3%-kal zárt, a Linke 11%-ot, a BSW 9%-ot kapott. Lipcse városában a Baloldal egyéni mandátumot nyert, listán viszont az AfD dominált. Türingiában az AfD 38,6%-ot szerzett, a Linke 15,2%-ot, a BSW 9,4%-ot ért el. Itt volt a legmarkánsabb a radikális pártok előretörése: a három párt együtt több mint 63%-kal zárta a választásokat. Erfurtban, a tartomány székhelyén, a Linke nyert egyéni körzetet, de a listás szavazáson mindenhol az AfD volt a győztes. Ha a körzeti egyéni és listás eredményeket összevetjük, akkor látható, hogy Németország gyakorlatilag kettészakadt az egykori nyugati és keleti megosztottság mentén: míg Nyugat-Németországban a legtöbb egyéni körzetet és listás győzelmet a CDU/CSU szerezte meg, az egykori NDK területén szinte mindenütt az AfD aratott.

A 2025-ös Bundestag-választás során a választókörzetekben elért listás győzelmek (Zweitstimme) pártonként eltérő eredményekkel bírtak. A CDU-t fekete, a CSU-t sötétkékkel, az AfD-t világoskék, az SPD-t vörössel, a Zöldeket zölddel, míg a Die Linkét lilával jelölték (forrás: Wikimedia Commons). A radikális politikai erők, mint az AfD és a Die Linke, már a nyugat-németországi tartományokban is jelentős befolyásra tettek szert. Ez nem jelenti azt, hogy kizárólag keletnémet pártok lennének; sőt, a nyugat-német eredmények azt mutatják, hogy az AfD 18%-os támogatottságot ért el, míg a Die Linke 7,6%-kal zárta a választásokat. Az AfD a Saar-vidéken például 21,6%-os eredménnyel túlszárnyalta országos átlagát, Rajna-vidék-Pfalzban pedig majdnem elérte (20,1%). A fejlettebb Bajorországban és Baden-Württembergben sem maradt el, hiszen 19%-ot és 19,8%-ot ért el. Bár a nyugatnémet területeken nem nyert egyéni választási körzetet, az AfD két körzetben listás győzelmet aratott: Gelsenkirchenben (24,7%) és Kaiserslauternben (25,9%). A Die Linke, az egykori keletnémet állampárt utódja, szintén megerősítette jelenlétét a nyugati tartományokban. Legjobb teljesítményét Berlinben nyújtotta, ahol 19,9%-kal a lista élére került. Az egykori berlini fal keleti oldalán fekvő körzetek többségében első helyen végzett, míg nyugat-berlini területeken is meghaladta országos eredményét. A Baloldal párttá válása jól tükröződik a főváros mellett két másik tartományi jogú városban, Hamburgban és Brémában elért sikerén is, ahol 14,4%-ot és 14,8%-ot szereztek. Hessenben, Észak-Rajna-Vesztfáliában és Alsó-Szászországban is 8% feletti eredményekkel zárták a választásokat. Ugyanakkor a Linkéből kivált BSW párt nem tudott áttörést elérni nyugat-német területeken, csupán a Saar-vidéken haladta meg az 5%-ot (6,2%).

Friedrich Merz első lépése az volt, hogy meghívta a gázai mészárost látogatásra. Ez a döntés sok kérdést vet fel, és felhívja a figyelmet a politikai kapcsolatok bonyolultságára és a konfliktusok kezelésének kihívásaira.