Nyugdíjrendszerünk átalakítása sürgető feladat? A kiszolgáltatottság mértéke drámaian megnőtt.

Fotó: Getty Images - Az időskori eltartottság aránya folyamatosan emelkedik.

Az időskori függőségi vagy eltartottsági ráta az Európai Unióban az utóbbi két évtized során jelentős mértékben emelkedett. Ez a megállapítás az Eurostat legújabb adatbázisából származik, melyet az október elsején ünnepelt Idősek Világnapja kapcsán tettek közzé.

Az adatsorok mélyebb elemzése során világossá válik, hogy Magyarország sem kivétel ez alól. Itt is figyelemre méltóak a trendek, amelyek ráadásul földrajzi szempontból is éles kontrasztokat mutatnak.

Bár a kép drámainak hat, az általunk megszólaltatott Nyugdíjas Parlament elnöke - a többi közt - hangsúlyozta, a nyugdíjas nem teher, hanem erőforrás.

Az Európai Unió statisztikai hivatala legújabb jelentésében bemutatta az időskori függőségi ráták alakulását. 2004-ben ez a mutató 26,8 százalékon állt, ami azt jelenti, hogy körülbelül négy aktív munkavállaló jutott minden 65 év feletti személyre. A legfrissebb adatok szerint 2024 elejére ez az arány 37 százalékra emelkedett, ami arra utal, hogy már csak három munkaképes korú felnőtt áll rendelkezésre egy idős ember támogatására. Ez a tendencia figyelemre méltó, és fontos kihívások elé állítja a társadalmat és a gazdaságot.

Tavaly Franciaország legkülső területein, Mayotte-ban (6,1%) és Guyane-ban (13,8%), valamint Dánia fővárosában, Byen Københavnban (17,8%), a legalacsonyabb időskori függőségi rátákat regisztrálták.

Belgium tengerparti vidékén, a Veurne kerületben regisztrálták a legmagasabb időskori eltartottsági arányt, amely elérte a 72,8 százalékot. Az Európai Unióban csupán két másik terület, az északi Portugáliához tartozó Alto Tâmega e Barroso (71,4 százalék) és a közép-görögországi Evrytania (71,1 százalék) büszkélkedhetett hasonlóan magas arányokkal, mindkettő meghaladva a 70 százalékot.

2024 januárjában 139 NUTS 3 szerinti régiót azonosítottak, ahol az időskori függőségi ráta meghaladta az 50 százalékot. Ez a jelenség különösen (Kelet-)Németországban és Franciaországban figyelhető meg, ahol a legnagyobb koncentráció található. Emellett Olaszország, Finnország, Portugália, Bulgária, Görögország és Spanyolország is otthont ad számos olyan régiónak, ahol az időskori függőségi ráta szintén eléri vagy meghaladja az 50 százalékot.

Tagországok szerint vizsgálva, Luxemburg dominál a maga 23,5%-ával, míg a második helyen Írország áll 26,2%-kal. Ezt követi Málta, amely 28,1%-kal zárja a sort.

A trendek elemzése során megfigyelhető, hogy az uniós szinten az időskori eltartottsági ráta két évtized alatt 11 százalékos növekedést mutatott. Ezzel szemben Magyarországon az elmúlt tíz évben ez az arány szinte 7 százalékponttal nőtt.

Tíz évvel ezelőtt a tagállami viszonyok teljesen eltérő képet mutattak: Szlovákia, Írország és Ciprus álltak az élen. Ezzel párhuzamosan a hátrányos helyzetű országok csoportja is más volt, hiszen Olaszország, Görögország és Németország szenvedett a legnagyobb mértékű időskori függőségtől.

Az elmúlt évtizedben a legjelentősebb változást a lengyel népesség mutatta, ahol az eltartottsági arány 11 százalékponttal emelkedett. Ezt követi a szlovén és szlovák népesség, mindkettő 9,6 százalékpontos növekedéssel. Ezzel szemben a legkisebb emelkedést Luxemburgban tapasztalták, csupán 1,2 százalékponttal, míg Ausztriában és Svédországban a növekedés 3-3 százalékpont volt. Érdekesség, hogy Málta az egyedüli ország, ahol a vizsgált mutató minimálisan csökkent, 0,3 százalékponttal.

Általánosan megállapítható a kontinensen, hogy az idősebb korosztály tagjai nagyobb arányban vannak jelen az egyes országok vidéki területein, míg a nagyvárosi régiókban bukkanhatunk aránylag több fiatal, aktív korú lakosra. A nyugalom, illetve a nyüzsgés preferenciája is tehát markáns lokációbeli eltérést mutat az idősek és a fiatalok között.

Az arányszám hazánkban sem túl fényes: tavaly 34,7 százalékra rúgott a magyar eltartottsági ráta. Bizonyos földrajzi régiókban, vármegyékben azonban még drámaibb kép rajzolódik ki.

A főváros és környéke nyilvánvalóan gazdagabb aktív korú lakosokban, különösen Pest vármegyében, ahol viszonylag alacsony az idősek eltartottsági arány.

Ellenben Zala, Békés és Somogy megye a legnagyobb mértékben érintett, hiszen a mutatójuk meghaladja a 40 százalékot. Ezzel szemben Pest, amelynek aránya 30 százalék alá csökkent, valamint a hozzá hasonló Szabolcs-Szatmár-Bereg és Győr-Moson-Sopron megyék a legkevésbé veszélyeztetettek. Ez a csoport Magyarország északkeleti és északnyugati területeit öleli fel, kiegészítve az ország középső részével.

Az előbbi kategóriába tartozik az ország délnyugati és délkeleti része, ahol valószínűleg a fiatalok elvándorlása, valamint a vidék egyes területeinek elnéptelenedése játszik kulcsszerepet a jelenségek mögött.

Visszatérve a nemzetközi vizekre, Magyarország 2014-ben a tagállami rangsorban 27,9 százalékos arányával a 9. helyen állt. Azóta azonban 2024-re a 12. pozícióba csúszott vissza. Hazánk még mindig a középmezőnyben helyezkedik el, de a V4-es országok közül csupán Csehországot tudjuk magunk mögé utasítani, míg a lengyelek és a szlovákok megelőznek minket ebben a mutatóban.

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a kiszolgáltatottság mértéke folyamatosan növekszik, hiszen egyre több idősebb ember él gazdaságilag passzív módon. Azonban ez a fogalom elsősorban az ellátórendszertől való függés fokát tükrözi. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a nyugdíjasok társadalmi szerepe és hozzájárulásuk más megvilágításba is helyezhető, és számos alternatív nézőpont is felmerülhet velük kapcsolatban.

Karácsony Mihály, a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület (NYPOE) elnöke válaszolt megkeresésünkre, és részletesen bemutatta a szervezet álláspontját, valamint a célkitűzéseiket is.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy gazdasági, demográfiai aspektusból milyen következményekkel járhat az elöregedési tendencia országos szinten. A népesség elöregedésének problematikája ugyanis köztudottan az EU-n túl Magyarországot is érinti, így a nyugdíjrendszerre is komoly hatást gyakorolhat, amellett, hogy megélhetési síkon a nyugdíjas szegénység és a munkaerőpiaci kihívásaik kérdésköre is mindmáig aktuális.

- figyelmeztetett a társadalmi következményekre korábban az Eurostat, amely komoly gazdasági kihívást vetít előre ennek folyományaként.

"A legátfogóbb rövid távú változásokkal kapcsolatosan hamarosan rendelkezésünkre áll egy megbízható álláspont" - kezdte válaszát az Economx érdeklődésére Karácsony Mihály. A politikus részletezte, hogy milyen intézkedések révén lehetne csökkenteni a nyugdíjasok függőségét. Elmondta, hogy jelenleg is aktívan zajlik a helyi nyugdíjas szervezetek, tagozatok, körök, klubok és műhelyek bevonásával a megyei nyugdíjas parlamentek eseménysorozata. Ezeken a fórumokon véleményeket és javaslatokat fogalmaznak meg, valamint képviselőket választanak az Országos Nyugdíjas Parlament ülésére, amelyre november 14-én kerül sor az Országház Felsőházi üléstermében.

Az Országos Nyugdíjas Parlament vezetője azzal árnyalta a képet: életünk során több nyugdíjcélú közteher befizetését teljesítjük, mint amennyit nyugdíjasként megkapunk.

- hangsúlyozta, majd hozzáfűzte: a közpénzből finanszírozott nyugdíjfolyósítás mellett elengedhetetlen a piaci alapú nyugdíjfolyósítás megerősítése is, továbbá fontos, hogy érvényt nyerjen az Alaptörvényben rögzített szolidaritási elv gyakorlati alkalmazása is.

Karácsony a szakértők által előterjesztett vitaanyagra támaszkodva részletesen bemutatta azokat a javaslatokat, amelyekkel célja, hogy csökkentse a nyugdíjasok kiszolgáltatottságát.

Megvilágította, az időseket érintő problémák megoldását helyi (települési, vármegyei) és országos, állami hatáskörben is javasolják meglépni.

A kormányzati színtéren különféle javaslatok várakoznak, amelyek egy része közvetlenül a költségvetést érinti, míg mások nem gyakorolnak hatást a pénzügyi keretekre.

Anyagi szempontból az egyik legfontosabb követelmény, hogy a legalacsonyabb közfinanszírozott, nyugdíjkorhatárt betöltött öregségi nyugdíj összege ne legyen alacsonyabb a megélhetéshez szükséges minimális jövedelem szintjénél. Ennek érdekében az alapnyugdíj bevezetését javasolják, amely a medián nyugdíj hatvan százalékának megfelelő összeget jelentene. Továbbá szeretnék, ha a heti 40 órát meghaladó túlórákat is figyelembe vennék a szolgálati idő számításánál. A korkedvezményes nyugdíj intézményének visszaállítását is fontosnak tartják, különösen a veszélyes munkakörök esetében. Ezen kívül nem hagyják figyelmen kívül az idősotthonok férőhelyeinek számának jelentős növelését sem.

A büdzsét nem befolyásoló javaslataik szerint azt is kiharcolnák, hogy a személyi jövedelemadó meghatározott részének felajánlása egészüljön ki a rendelkező nyugdíjas szülei részére való lehetőséggel. Nem engednének abból sem, hogy ATM-ből térítésmentesen lehessen az átlagnyugdíj mértékéig készpénzt felvenni. Ezenfelül azt is el kívánják érni, hogy a tervezett inflációhoz igazított év eleji nyugdíjemelés és a tényleges infláció egyenlegét negyedévenként állapítsák meg, ezáltal aktualizálva a nyugdíj-kiegészítés mértékét.

Kiemelten fontosnak tartanák a helyi idősügyi tanácsok létrehozását, amelyek elősegíthetik a zökkenőmentes kommunikációt a közösség tagjai, az önkormányzat és nemzetközi szervezetek között. Emellett hangsúlyozzák, hogy az átlagnyugdíj alatti jövedelemmel rendelkező idősek számára szénmonoxid- és füstérzékelők biztosítása elengedhetetlen a biztonságuk érdekében. A javaslatcsomag arra is javaslatot tesz, hogy bevezetésre kerüljön egy javítási kupon rendszer, amely lehetőséget adna a régi tárgyak újrahasználatára, ezzel is támogatva a körforgásos gazdaság elveit.

Karácsony Mihály kifejezésmódja szerint,

Hosszabb távú perspektívából nézve egyre inkább körvonalazódik a szakértők körében a paradigmaváltás igénye, amely messze túlmutat a jelenlegi vitaanyagban kifejtetteken.

Érvelése összhangban áll Phil Mullan gazdasági elemző nézeteivel, aki hangsúlyozza, hogy a társadalmak fejlődése nem csupán az öregedés kérdésétől függ, hanem számos egyéb tényezőtől is. Mullan szerint a gazdasági növekedés és a társadalmi jólét alakulásában kulcsszerepet játszanak a technológiai innovációk, a képzés színvonala, valamint a politikai és gazdasági környezet stabilitása. E tényezők összessége formálja a közösségek jövőbeli lehetőségeit és kihívásait.

A Nyugdíjas Parlament vezetője kifejtette, hogy az a nézet, miszerint a csökkenő termékenységi arány automatikusan a gazdasági növekedés és az életszínvonal stagnálásához vezetne, téves. Szerinte fontos hangsúlyozni, hogy ha a munkaképes korú lakosság száma csökken, de a termelékenység folyamatosan emelkedik, akkor a gazdaság továbbra is növekedhet. A hivatalos statisztikák alapján Nagy-Britanniában, ha a termékenységi ráta a jelenlegi 1,59-es szinten marad, és a termelékenység évente egy százalékkal nő, akkor a bruttó hazai termék a 21. század végére akár megduplázódhat.