Pataky Attila a rajongóival és a rockzene legendájával ünnepelte a különleges pillanatokat (galéria, videó)

"Ha úgy érzed, hogy mi 51 évig jó úton jártunk, akkor gyere velünk!": ezzel buzdította több generációs közönségét szombaton este Pataky Attila, a legendás Edda együttes frontembere a gárdonyi Surfcamping színpadán, a naplementében, majd a színes lámpák fényében. Csillogó tekintetek, tapsoló, táncoló, éneklő rajongók ünnepelték az örökifjú zenészt, akinek pályafutása rendszereken ívelt keresztül, miközben mindvégig megmaradt magyar szívű rockernek.

A fiatalokhoz szóló üzenetekkel ifjabbik Pataky, a Pataky Művek énekese sem maradt adós. Miközben Gergő az édesapja által képviselt energiával, szeretettel és küzdeni akarással ragadta meg a tóparti színpadot, az igényes rockzene erejét hirdette. Két szám között pedig egy fontos gondolatot fogalmazott meg: "Van egy nő, ő az anya, van egy férfi, ő az apa." Este nyolc órakor aztán édesapja, a legendás Pataky Attila, a nemzeti színű szalaggal díszített mikrofont ragadta magához, hogy elinduljon a rockzene varázslatos világába. A közönség azonban már előre készülve várta őt: papírra írt üzenetekkel és énekkel köszöntötték fel 74. születésnapján. A tapasztalt előadó, akinek zenéje generációknak tanította meg a lázadás, a hűség, a szeretet és a megbecsülés fontosságát, láthatóan elérzékenyült a színpadon. A régi és új dalok folyamatosan váltakoztak, felidézve az 1974-ben indult Edda Művek pályafutásának meghatározó pillanatait, amelyek a rockzene történetének szerves részévé váltak.

Fantasztikus hangulat az EDDA koncerten

Hol zúgva, hol lágyan, hol zokogva, hol szinte parancsszót kiáltva csendültek fel a sosem unalmas dallamok, amelyek hallatán a mai ötvenesek és hatvanasok még mindig teljes hangerőre tekerik az autórádiót, míg a fiatal lányok a fiúk nyakába ugrálva együtt táncolnak a lámpák fényében, mint színes bogarak, akik a nyári éjszakát élik át.

Pataky Attila a színpadon nem szánt sok időt a szavakra; nem idézte fel miskolci gyermekkora emlékét, a vasgyári lakótelep mindennapjait, és nem beszélt édesapjáról, aki a második világháborúban honvédtisztként szolgált, majd hosszú, két és fél éves szovjet hadifogságból tért haza. Édesanyját is csupán néhány mondat erejéig említette. A középiskolás éveiről sem esett szó, amikor még alkalmi zenekarokban zenélt, miközben technikusként és ellenőrként dolgozott. Az igazi fordulópont 1974-ben érkezett, amikor az Edda zenekar énekest keresett. Ekkor kezdődött el az a változás, amely gyökeresen átalakította az életét. Bár az útja tele volt nehézségekkel és csalódásokkal, mára az életét a szeretet, a spiritualitás, a mély érzelmek és a hazafiság hatja át.