**Református Egységnap és Munkácsy-trilógia Debrecenben: A Hagyomány és Művészet Ünnepe** Debrecen városa ismét különleges eseménynek ad otthont, hiszen a Református Egységnap keretében a Munkácsy-trilógia is középpontba kerül. Az ünnepély célja, hogy eg

Debrecen adott otthont a református egységnapnak • Fotó: Simon Virág

Az egységnapi istentisztelet délután 14 órakor kezdődött, ekkor már zsúfolva volt a nagytemplom előtti tér, több ezren hallgatták az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének, Kolumbán Vilmosnak az igehirdetését. A kivetítőn jelbeszéddel is tolmácsolták az igehirdetést, lehetőséget biztosítva a siketeknek és nagyothallóknak, hogy megértsék az ige üzenetét. Az erdélyi püspök az 5. zsoltárból olvasta fel az igét: ,,Én pedig nagy kegyelmedből bemehetek házadba, leborulok szent templomodban, mert tisztellek téged".

Kiemelte: a reformátusok hiszik és vallják, hogy az isteni kegyelem tart meg minket, és nem a mi érdemünkért, hanem Krisztus áldozatáért tartozunk Istenhez.

Megtart bennünket, és mindig vár az Ő templomába. Egyéni életünk, de egyházunk jövője is Isten kezében van és mindnyájan ezért a kegyelemért állhatunk meg Isten színe lőtt. De a kegyelem mellett az ige arról is beszél, hogy tisztelettel kell megállnunk Isten előtt. S bár másképp tiszteli Istent a tiszántúli és a mezőségi református, másképp a komoly székely végvárakban élők és másképp a Duna-melléki reformátusok, de mindannyian úgy kell belépjünk Isten házába, mint az alázatos vámszedő és nem, mint a kevély farizeus.

Az igehirdetés során József Attila szavai jártak a fejemben: "Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél." Ez a gondolat rávilágít arra, hogy Istenünk is végtelen szeretettel vár minket, és mindig nyitott a szívünkre.

Az egységnap végén a közös úrvacsora csodálatos pillanataival zárult. Huszonkét gondosan megterített asztal mellett hetvenkét lelkész osztotta szét a kenyeret és a bort, figyelve arra, hogy a gluténérzékenyek és az alkoholt kerülők számára is legyen alternatíva: ízletes gluténmentes kenyér és friss szőlőlé. Erdélyieként kissé szokatlan volt számomra, hogy a lelkészek fehér kesztyűt viseltek, de ez a különös látvány nem csökkentette a közös ünneplés varázsát. A közös énekek, az imák és az úrvacsoraosztás felemelő élménye mindannyiunk szívét megérintette. Érezni lehetett a közösség erejét, és felemelő érzés volt, hogy sok ezer református testvérrel együtt egy kenyérből és egy pohárból osztoztunk a szent pillanatokban.

Az egységnap keretében összegyűjtött perselyadományokat Kárpátalja szívében, az Ungvári járásban található nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon támogatására fordítják.

ahol egyre több gyereket nevelnek a háború miatt.

Az istentisztelet és a busz indulása közötti másfél órát ismét a meleg, otthonos környezetben töltöttük. Most a Déri Múzeum varázslatos falai között időztünk, ahol a temetkezési szokásokról készült lenyűgöző kiállításokat csodáltuk meg. Ám a legnagyobb vágyunk a Munkácsy-terem volt, ahol a festőóriás Krisztus szenvedéstörténetét megörökítő három monumentális műve, a Munkácsy-trilógia várta ránk. A szobában elhelyezett kényelmes székekben helyet foglalva élvezhettük az Ecce Homo, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című csodálatos alkotásokat, melyek mélyen megérintették a lelkünket.

A Golgotát az egységnap előtti pénteken érkezett vissza Budapestről, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből.

Hazafelé, a nap során átélt izgalmak és élmények, valamint a hideg szél fáradtságot hozott, de a lelkünk mélyén valami különös erő élt. Újra és újra zsoltárokat és népdalokat énekeltünk, közben tanultunk egymástól. Egyhangúlag megfogalmaztuk, mennyire szép dolog magyar reformátusnak lenni, és milyen különleges érzés egy ilyen közösséghez tartozni. Az igehirdetés üzenetének tükrében egyértelművé vált számunkra: Soli Deo Gloria – mindenért egyedül Istené a dicsőség.