"Bízom benne, hogy az Orbán-kormány nem fogja teljesen enyhíteni a költségvetési politikát, mert ez komoly kockázatot jelentene a pénzügyi stabilitás szempontjából."

László Csaba címzetes egyetemi tanár, egykori pénzügyminiszter nem tartja jó ötletnek a pénzügyi tárca megszüntetését. Interjú.

Januártól az öt éven belül feltört tartós befektetési számlák (TBSZ), feltörése esetén a hozamra szociális hozzájárulást is kell majd fizetni. Ennyire üres az államkassza?

Ez lehet az egyik ok, mert tényleg elképesztően magas a költségvetés hiánya. Az állampapírok után ugye semmilyen adót nem kell fizetni, minden más megtakarítási formát jövedelemadóval vagy szociális hozzájárulással is adóztat az állam. Ezzel azt akarják elérni, hogy a lakosság elsősorban államkötvénybe fektesse a pénzét. Az ilyen többes kamatrendszerek azonban zavaróan torzítják a pénzpiacokat. Gondolja csak el: ha ma egy mégoly sikeres cég próbálna meg kötvényt kibocsátani, akkor az értékpapírjának jóval nagyobb kamatot kellene ígérnie, hogy a szociális hozzájárulást és SZJA-t levonva - a kettő együtt 28 százalék - az állampapírokkal összemérhető hozamot realizálhasson. Ezért gyenge ma Magyarországon a vállalati kötvénypiac, de emiatt aztán nem is fog erősödni. Vagyis maga az állam akadályozza a kötvénypiac fejlődését azzal, hogy - visszaélve szabályozó hatalmával- a cégek sokkal rosszabb feltételekkel tudnak külső tőkét bevonni csak azért, hogy minél több pénz menjen az állampapírok irányába. Szerintem ez nem normális dolog.

Miközben a kormány folyamatosan a gazdaság fellendítéséről beszél, valójában sok esetben inkább gátat szab ennek a fejlődésnek?

Természetesen, íme egy egyedibb megfogalmazás: Igen, de nem állítom, hogy a magyar gazdaság legfőbb kihívása ez lenne. Fejlett országokban, mint például az Egyesült Államokban, ahol a kötvénypiac jól működik, fel sem merülne annak a lehetősége, hogy az állam visszaéljen a monopolisztikus pozíciójával, hogy elvonja a tőkét a fejlődésre érdemes vállalkozásoktól. Az ilyen lépés ugyanis torzítaná a piacot, ami az állam számára is elfogadhatatlan lenne.

A tbsz-számlákon elhelyezett pénzeszközök összértéke már meghaladja a hatvan százalékot, ami figyelemre méltó. Az öt éven belül felhasználható összegre vonatkozó 13%-os szociális hozzájárulási adó szintén komoly hatásokkal bír. Milyen véleménye van erről a szabályozásról és annak következményeiről?

Ahogyan már említettem, úgy vélem, hogy az állampapírok versenyképességének növelése áll a háttérben, és ez a cél egyértelműen megvalósul. Ugyanakkor a tartós befektetési számla szabályozása finoman szólva is problémásra sikeredett. A lényeg az, hogy ha a befektető öt évig a számlán hagyja a pénzét, akkor mentesül a jövedelemadó alól. Sokan azonban felfedezték, hogy ha csupán néhány hónapig vagy akár egy-két évig tartják a befektetési számlán a pénzüket, majd aztán felhúzzák a redőnyt, és kifizetik a személyi jövedelemadót, akkor a szociális járulékot ki tudják kerülni. Ez tehát egy olyan kiskapu, ami azért létezhet, mert az állam a szabályozás terén nem volt elég körültekintő, amit a brókercégek és bankok gyorsan kiszúrnak és kihasználnak. Az ügyfelek pedig nem buták. Azért is nőtt meg jelentősen a tartós befektetési számlákra helyezett pénz mennyisége, mert így elkerülhető volt a szociális hozzájárulás megfizetése.

Most bezárják ezt a kis résen át vezető utat?

Igen, de az nekem nem igazán szimpatikus, hogy a kormányzat olyan látszattal vezeti be a számlák megadóztatását, mintha valamilyen visszaélésszerű dologról lenne szó. Könyörgöm, ha valaki a jogszabályok adta lehetőséget kihasználja, azt szerintem nem visszaélésnek hívják. Egyszerűen élt az aktuális jogszabály adta lehetőséggel. De az sem lep meg, hogy a kormányzat nem szívesen vallja be, hogy ezt ő szúrta el.

Az öt éven belül feltört TBSz megadóztatása káros hatással lehet a gazdaságra, mivel csökkentheti a befektetési hajlandóságot.

Valószínűleg sokan fognak csalódottan reagálni, hogy elvették tőlük ezt a lehetőséget, de a kormánynak és a parlamentnek ebben a kérdésben kétségtelenül megvan a joga, hogy döntéseket hozzon. A helyzet lényege, hogy a befektetési számlákon felhalmozódott pénz mennyisége drámaian megnőtt, míg az ezek után befizetett adók nem követték ezt a trendet. Ezért indult be a "nosza, gyerünk" mentalitás, hogy új adóbevételeket generáljanak. Véleményem szerint a hosszú távú megoldás az lenne, ha a kormány egységesen kezelné a különböző befektetések adózását, ezzel egy világosabb és kiszámíthatóbb rendszert kialakítva.

Nem az adótörvények hónapokkal ezelőtti elfogadásával, vagy a héten megszavazott költségvetéssel kellett volna ezt a szigorítást elfogadtatni a parlamenttel?

A törvény hatályba lépése még mindig kérdéses, ám feltételezem, hogy biztosítani fogják a jogszabály által előírt kötelező felkészülési időt. Ezt azért hangsúlyozom, mert a magyar jogalkotás sajnos már a szakértők számára is olyan bonyolulttá vált, hogy követhetetlenné vált. Gyakran előfordul, hogy egyetlen salátatörvény keretében 20-30 jogszabályt módosítanak, ami nem éppen a legátláthatóbb megoldás. Van olyan jogszabály, ahol csupán néhány szót változtatnak, míg másokat teljesen újraírásra kényszerítenek. Ezzel a helyzettel még a jogászok is nehezen boldogulnak. Ez a probléma ráadásul évtizedek óta fennáll, különböző kormányok alatt is. Mindazonáltal a törvényeket – függetlenül attól, hogyan készültek – végső soron be kell tartani.

Lehetséges, hogy az adóemelések következtében egyre többen döntenek úgy, hogy a pénzüket külföldre helyezik. Vajon van ennek valós indoka?

Ez ügyben is sokféle szempont van, szerintem egy külföldi bank drágább szolgáltatást nyújt, mint egy hazai. Viszont bizonyos pénzügyi szolgáltatásokat könnyebb lehet külföldön elérni. A megfontolások között szerepet játszhat még a biztonság is. Egy külföldi bank már csak a mérete miatt is tűnhet a hazainál stabilabbnak. Vagy a rendkívüli árfolyamingadozás miatt a forint iránti bizalmatlanság is érzékelhető. A drasztikus forintgyengüléskor mindig előfordul pénz-kimenekítési hullám, mert az emberek megijednek. Láttunk már ilyet korábban is, de nem gondolnám, hogy ez akkora nagyságrend, ami miatt az MNB-nek félnie kellene. Én egyébként nem aggódom amiatt, hogy a forint konvertibilitása veszélyben lenne, pedig egyébként sok bajom van a magyar gazdaságpolitikával. De az uniós tagság gazdasági értelemben is biztonságot nyújt számunkra.

A héten véglegessé vált a "béke" költségvetése, amely egy 3,4%-os GDP növekedést és 3,2%-os inflációt ígér. Azonban sokan kétségbe vonják ezeknek a mutatóknak a valóságtartalmát, és úgy vélik, hogy csupán Orbán Viktor és Nagy Márton fantáziájában léteznek. Ön mit gondol erről a helyzetről?

Az elmúlt két évben a kormány előrejelzései rendre nem jöttek be, tehát én csak nagy óvatosságot tudok mindenkinek tanácsolni. Bár pici növekedés a technikai recesszió ellenére már idén is lehet. A növekedés szerintem legfeljebb 2-2,5 százalék között alakul. Egyelőre még nem tudható, hogy mikor indul el a debreceni BMW-gyár, vagy a CATL akkumulátor gyár, esetleg a szegedi BYD. Azaz a kormánynak lehetnek olyan többlet információi, amelyekkel mi nem rendelkezünk és ha még az EU pénzeket is felszabadítanák, akkor lehetne egy nagyobb növekedés, aminek azért kicsi az esélye.

Megdöbbent, amikor Nagy Márton szájából azt hallom, hogy a költségvetési fegyelem ellenére is lehetne bátrabban költekezni. Ez szerintem felelőtlen hozzáállás, hiszen a költés és a takarékoskodás egymás ellentétei.

Ezek a tényezők súlyosan hozzájárulnak a forint értékének drámai csökkenéséhez, miközben az állampapírok hozamai folyamatosan emelkednek. Az Európai Unió pedig nem látja megalapozottnak a magyar középtávú költségvetési és makrogazdasági terveket, ami a jövőt illetően aggasztó jeleket mutat. A helyzet tehát nem ígérkezik kedvezőnek.

Bár nem állítom, hogy ez az ok, de végül is bejelentették, hogy megszüntetik a szigorúan a fiskális fegyelemre összpontosító pénzügyminisztériumot. Esetleg bánja ezt a döntést?

Az életem 15 éve a József nádor téren telt, ahol a diploma megszerzése után kezdtem el a pályafutásomat. Nem meglepő, hogy mély érzelmi kötelék fűz az épülethez és az ott végzett munkához. Amikor 1999-ben először búcsút intettem, a kollégáim egy „Pénzügyminisztérium” feliratú táblát ajándékoztak nekem, így az épület egy darabját magammal hoztam. A pénzügyminisztériumi feladatok nem tűnnek el, hiszen a költségvetés és az új adótörvények iránti igény a jövőben is megmarad. A kormányzati struktúra kialakítása minden kormány saját hatáskörébe tartozik, erről sokat nem érdemes vitázni. Viszont aggaszt, hogy a tervezett óriás nemzetgazdasági minisztérium irányítása túlzottan nehéz feladat egyetlen szervezet számára. Már a régi minisztérium is elég nagy kihívást jelentett, amelyet egy remek csapattal együtt sikerült irányítanom. Ezen változásoknak azonban lehet egy másik aggasztó aspektusa is. Az önálló pénzügyminisztérium hiányában könnyebbé válhat a fiskális politika lazítása, ami a közelgő 2026-os választások fényében valószínűleg vonzó lehet a politikai vezetők számára. Nem látom jó jelnek, hogy a nemzetgazdasági miniszter folyamatosan hangsúlyozza az EU által javasolt költségvetési fegyelem káros voltát, és a németekre is panaszkodik, akik szerinte a túlzott költségvetési éberségük miatt sodornak minket bajba. Eközben dicséri a „szuper” franciákat, akik látszólag gondolkodás nélkül költik a pénzt. Itt viszont érdemes megemlíteni, hogy a párizsi kormány megbukott, mert nem tudta elfogadtatni a költségvetését a parlamenttel, és a franciák ma már ugyanannyi kamatot fizetnek a hiteleik után, mint a csődhelyzetbe került görögök, ami figyelmeztető jel. Franciaországot ráadásul le is minősítették. Remélem, hogy a kormány nem lazítja fel teljesen a magyar költségvetési politikát, mert ez komoly kockázatot jelentene a magyar pénzügyi stabilitás szempontjából.

Orbán Viktor optimizmussal tekint a 2025-ös év elé, amelyet egyedülálló lehetőségekkel teli időszaknak tart. Azonban aggasztó jelek mutatkoznak, hiszen a költségvetés már most nehézségekkel küzd, és úgy tűnik, az osztogatásra szánt források is megfogyatkoznak. A jövő fantáziája mellett a jelen kihívásaival is szembe kell nézni.

Természetesen! Íme egy egyedi névjegy szöveg: --- **Névjegy** **Név:** [A neved] **Szerepkör:** [Például: Kreatív tervező, Marketing szakember] **Cél:** Az innováció és a kreatív megoldások világában való eligibilitás. **Kapcsolat:** 📞 Telefon: [Telefonszám] ✉️ E-mail: [Email cím] 🌐 Weboldal: [Weboldal címe] 🌍 Helyszín: [Város, ország] **Rólam:** Szenvedélyes szakemberként hiszek abban, hogy a kreativitás és a stratégiai gondolkodás kéz a kézben jár. Munkám során arra törekszem, hogy egyedi megoldásokat találjak, amelyek valóban értéket teremtenek ügyfeleim számára. **Küldetésem:** Célom, hogy inspiráljam a közönséget, és hozzájáruljak a fenntartható fejlődéshez, miközben az új technológiák és trendek világában navigálok. --- Remélem, tetszik! Nyugodtan add hozzá a saját adataidat, hogy még személyesebb legyen!

László Csaba, a neves közgazdász, bejegyzett könyvvizsgáló és adószakértő, emellett egyetemi tanár is, pályafutását 1986-ban a Pénzügyminisztériumban kezdte. Itt több osztályban és különböző pozíciókban szerzett tapasztalatokat, egészen 1999-ig, amikor is a közigazgatási államtitkári posztra lépett. 2000-től két évig a pénzügyi szektorban tevékenykedett, mint az ABN Amro Bank és a K&H Bank pénzügyi vezérigazgató-helyettese, valamint részt vett a két intézmény integrációjának vezetésében. 2002-ben pénzügyminiszteri szerepet vállalt, emellett a kormány gazdasági kabinetjének elnökeként is tevékenykedett. 2004-ben a KPMG csapatához csatlakozott, ahol 2012 októberétől szenior partnerként irányítja a 200 fős tanácsadói csoportot, hozzájárulva a cég fejlődéséhez és sikeréhez.