Rudi bácsi, a szomszédos utcában élő különc figura, mindig is arról volt híres, hogy tengerivel szórakoztatta a gyerekeket. A régi idők nosztalgiájával és egy cseppnyi őrültséggel fűszerezve, ő volt az, aki sosem félt a szokatlan megoldásoktól. A csúzlizá
A minap a város forgatagában összefutottam Emőke nénivel, gyerekkorom legendás házfelügyelőjével. Még a kilencvenet is bőven meghaladta, de olyan élénk energiával üdvözölt, mintha csak tegnap találkoztunk volna. Azonnal előhúzta a közös emlékek kincstárából a dzsószokkal teli kalandjaink minden egyes részletét - pedig mindez csupán a képzelet szüleménye volt, hiszen abban az időben Békéscsabán a Szabadság Moziban vetített Hair volt a legnagyobb szenzáció, ahol maximum a filmvászonról nézhettük a spanglizókat.
Még a nyolcvanas évek derekán Emőke, a derék házfelügyelő szegény Veér Árpit egy kisebb fatönkkel majdnem lestukkolta a bérházunk udvarán. Épp szalonnát sütöttünk egy nyári szombat este a fűzfa mellett. Hangosan kacagva, mint akkoriban sokan mások is hangosan kacagtak a város/ország/világ bármely területén szombat este. És egyszer csak a félhomályban megjelent Emőke sziluettje, mint Freddy Krueger az Elm utca szűk sikátorából, kezében a célszerszámmal, azaz a farönkkel, amit rendesen oda is illesztett Veér Árpi orcájához.
Az ordas eksönt követően Árpi, mint aki egy szimfónia ritmusát követi, bal kezével az életfunkcióit ellenőrizte, míg a jobbjával Emőke alkarját biztonságba helyezte. Ennek a gondos beavatkozásnak hála, másnapra a derék házfelügyelő karja gyönyörű kék árnyalatot öltött, mintha a szivárvány egy darabja ragadt volna benne. Még aznap, elindult a csabai kórházba, ahol látleletet készíttetett, majd a következő lépésként bátorságot gyűjtve az egyenruhásokhoz is ellátogatott. Ma is egy igazi derék asszony.
De Rudi bácsi, akit mindenki csak Rudi Babaként emlegetett, még merészebb volt, mint azt bárki is gondolta volna. Unalmában nem egyszer előfordult, hogy kukoricával töltött csúzlival célozta meg a gyerekeket az erkélyükről, szórakoztatva ezzel a szomszédságot. Vajon Emőke magas beosztása adhatott neki ilyen kiváltságos helyzetet? Ki tudja... Emlékszem, egyszer a Szabadság téri járdaszigeten kergetett minket; a két forgalmas út között szaladtunk, mint a megvadult nyulak. Egy rendőr éppen arra sétált, amikor Rudi bácsi odaért hozzá, és hangosan elkezdett ordítani: "Fogja meg őket!" A járőr csak nevetett az egészen, ami egy újabb emléket hagyott bennünk, hiszen Rudi Baba mindig képes volt szórakoztató helyzeteket teremteni.
De nevettek otthon is a szüleink, amikor Rudi bácsi hőstetteiről meséltünk nekik. Ma minden bizonnyal a korunkbeli túlfejlett szülői önérzet már az első célzásnál, mit célzásnál, már amikor a kukoricaszemért nyúlt volna a kosárba, szögesdrótba bugyolálva vetné egy sötét, hideg tömlöcbe, patkányok közé.
Régen jobb volt? Amikor az iskola, az utca és Emőke nevelte a skacokat? Az tény, többen voltunk lent a telepen, de több gyerek is volt. És lényegesen sokkal többször jött ki a yard.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én átdolgozom számodra!
A hírek szerint Rudi Baba neurológiai zavarait a Gyökerek című sorozat rendezői túlkapásai váltották ki, ami komoly sokkot okozott neki. Míg el tudta viselni, hogy a nyugat-afrikai Mandinka törzsből származó Kunta, a rabszolgatartója által érzéstelenítés nélkül amputált lábfeje után szinte mindenáron próbálja megőrizni emberi méltóságát, mégis egy határvonalat átlépett a sorozat harmadik epizódjában, amikor a kedvenc karaktere, Kunta Kinte végleg elvérzett. Ez a drámai fordulat már meghaladta Rudi tűrőképességét, és mély nyomot hagyott benne.
