Mezey György egykori játékosai mély megdöbbenéssel fogadták a mester halálának hírét, amely mintha villámcsapásként sújtott volna le rájuk. Az emlékek és az együtt eltöltött pillanatok felidézése közben szívükben fájdalom és űr keletkezett, hiszen egy iga

A szerdán elhunyt Mezey György, a labdarúgás kiváló mesteredzője és korábbi szövetségi kapitány, sok egykori játékosa számára értesülésének forrása lett. Néhányan annyira megrendültek a szomorú hír hallatán, hogy szavakat sem találtak, hosszú percekig csendben merengtek, míg összeszedték bátorságukat a megszólaláshoz. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a magyar labdarúgás történetének kiemelkedő alakja távozott el közülünk.

Esterházy Márton, a 29-szeres válogatott csatár, szomorúan értesült szeretett mestere elvesztéséről. A fájdalmas hír nálunk jutott el hozzá, mélyen megrendítve őt.

Hallottam, hogy súlyos betegség gyötri, de amikor június 14-én találkoztam vele a Könyvhéten, és dedikálta nekem Benedek Szabolcs róla szóló könyvét, eszembe sem jutott, hogy ez az utolsó alkalom, amikor látom. Vidáman mesélgettünk, felidéztük a régi emlékeket... A könyvbe ezt írta nekem: "A legnagyobb szeretettel és tisztelettel". (Ekkor Esterházy hangja elcsuklott, és hosszú másodpercekig nem tudott megszólalni - a szerk.) Különleges kötelék fűzött Gyurihoz, talán én voltam az egyik, aki a legközelebb állt hozzá a játékosok közül.

Esterházy szuperlatívuszokban beszélt Mezey szakemberi nagyságáról.

Rengeteg edzőm volt pályafutásom során, de Gyuri mind közül a legemlékezetesebb. Ő alakította meg a legkiválóbb válogatottat, amely negyven éve a világranglista harmadik helyén állt, és olyan szintű futballt játszottunk, amit azóta sem tapasztaltam, legyen szó a válogatottról vagy bármelyik klubcsapatról. Gyuri szigorú vezető volt, és a válogatott szellemisége egészen más volt, mint amit az AEK Athénnál megszoktam. Ő valóban megelőzte a korát; a letámadási taktikánk annyira hatékony volt, hogy az ellenfeleinket teljesen zavarba hozta. Kiprich Józsinak és nekem megtiltotta, hogy negyven méternél közelebb merészkedjünk a saját kapunkhoz, ennek köszönhetem, hogy például gólt szereztem a brazilok ellen a Népstadionban. Sajnos a világbajnokságon Mexikóban nem tudtuk alkalmazni ezt a stílust, mert a 1800 méteres magasság kimerített minket. Gyuri a magyar futball óriása volt, és szakmai tudását még az ellenfelei is elismerték, hiszen nem csupán barátai, hanem sokszor ellenfelei is tisztelték őt.

Détári Lajos, aki a legutóbbi négy évtized legkiemelkedőbb magyar labdarúgójának számít - talán még Szoboszlai Dominik is említhető mellette -, éppen az autójában tartózkodott, amikor felkerestük telefonon. A 61-szeres válogatott klasszis sportoló mindig készen áll a beszélgetésre.

Kérem, ne haragudjon, de annyira friss még a hír, és annyira megvisel, hogy csak keresgélem a szavakat - mondta Détári, aki 1984. szeptember 22-én, Mezey kapitány vezetésével debütált a válogatottban egy 3-0-ás győzelem alkalmával. - Még mindig nem tudom feldolgozni, hogy elhunyt minden idők egyik legnagyobb magyar futballedzője. Nemrégiben lett volna egy közös eseményünk a Puskás Múzeumban, ahol Nyilasi Tiborral és Mezeyvel hárman beszélgettünk volna, de sajnos ő már nem tudott részt venni, mert betegeskedett. Tudtam, hogy áttétes rákja van, de a halálhíre még így is sokkolt. Elnézést, de ennél többet most nem tudok mondani.

- Döme hangja megremegett.

Nagy Antal egyedülálló szereplője volt a világszerte elismert Mezey-válogatott csapatának, ahol csapatkapitányi feladatokat látott el. A nemzeti együttes színeiben 32 alkalommal lépett pályára védő-középpályásként, és a szomorú hír elérte őt, de nem a mi forrásunkból értesült róla, ami különösen meglepő volt számára.

Mezey György nekem apám helyett apám volt - kezdte. - Az utánpótlás válogatottól kezdve minden szinten nála debütáltam, végigkísérte a pályafutásomat, egészen különleges volt a kapcsolatunk. Szakmai tudását sokan méltatták már előttem is, kétségkívül minden idők egyik legnagyobb magyar futballedzője volt. Mexikóra összerakott egy világverő válogatottat, mindnyájunk közös tragédiája, hogy diadalmenet helyett Irapuato lett a vége. Pedig meggyőződésem, hogy képesek lettünk volna újraírni a magyar futball történetét. Talán azért volt akkora csalódás a szereplésünk, mert olyan magasak voltak az elvárások. A világbajnokság után méltatlanul bántak el Gyurival, pedig emlékszem, úgy jöttünk haza a vb-ről, hogy a repülőgépen még arról beszélgettünk, együtt marad a csapat, csináljunk tovább, és a következő Eb-n, vb-n majd megmutatjuk.

Nagy Antal emlékezetében elevenen él az utolsó találkozásuk Mezeyvel a Könyvhéten, ahol a szavak varázsában osztoztak.

Bogesszel (Bognár Györggyel, a Paks edzőjével, Mezey egyik legkedvesebb játékosával - a szerk.) indultunk el, hogy köszöntsük Gyurit a róla készült könyv megjelenése kapcsán. Dedikálásként ezt írta nekem: "Nagy szeretettel és barátsággal Antinak..." Tudják, a fiatalok talán nem is sejtik, milyen hatalmas űrt hagyott maga után a magyar futballban Gyuri távozása. Igaz, hogy néha sértődékeny volt, de minden zseni érzékeny, ha nem kapja meg a megérdemelt elismerést. Mezey György pedig valóban a zsenik közé tartozott.

Dajka László is részt vett az 1986-os mexikói világbajnokságon, ahol a nemzeti csapat mindhárom mérkőzésén pályára lépett.

Voltak nálam tehetségesebb játékosok is, de Mezey azt hangsúlyozta, hogy nekem szerepelnem kell, mert tudok futni - emlékezett vissza a csatár. - Ezt a szomorú hírt most öntől hallottam először. Mit is mondhatnék? Kérem, mindenképpen emelje ki, hogy nagyszerű edző volt, de sajnos a mexikói világbajnokság kudarcának titkát magával vitte. Ennél többet most nem tudok hozzáfűzni.

Szendrei József volt eddig az utolsó, aki győztes világbajnoki meccsen állt a magyar válogatott kapujában, a Kanada ellen 2-0-ra megnyert meccsen.

Mindig fájdalmas, ha elveszítünk valakit, és nehéz lenne vitatni, hogy Mezey György maradandó hatást gyakorolt a magyar labdarúgásra – osztotta meg véleményét Szendrei "Pepe". – Mint mindenki másnak, neki is voltak jó döntései, de természetesen ő sem volt tévedhetetlen. Azonban kétségtelen, hogy óriási szakmai tekintéllyel bírt. Mexikóval kapcsolatban sajnos a mai napig nem kaptunk világos válaszokat, sem tőle, sem más forrásból. De most nem ez a lényeg, ez nem a megfelelő időpont az ilyen kérdések boncolgatására. Ami megtörtént, az már a múlté. Mindig tiszteletben tartottam a döntéseit; a magyar viszonyok között valóban kiemelkedő edző volt.

Egervári Sándor nem csupán mesteredző, hanem egykori szövetségi kapitány is. Kiemelkedő szerepet játszott a mexikói világbajnoki selejtezők során, ahol Mezey segítőjeként tevékenykedett.

A magyar labdarúgás számára hatalmas veszteség érte a közelmúltban, ahogy azt Egervári is megfogalmazta. Gyuri eredményei önmagukért beszélnek; máig ő az utolsó szövetségi kapitány, aki világbajnokságra vezette a nemzeti csapatot. Irányítása alatt a válogatott lenyűgöző teljesítményt nyújtott, nem véletlen, hogy az európai ranglistát is vezette. Külföldön talán még nagyobb elismerést kapott, mint itthon, hiszen tagja volt az UEFA szakmai bizottságának is. A távozásával betölthetetlen űr keletkezett. Ő volt az utolsó mohikán a nagy hármasból – Mészöly, Verebes, Mezey – és sajnos, ő távozott el legutoljára. Tudtam, hogy súlyos beteg, de a halála így is sokkolt; az utolsó két hét eseményei felgyorsultak. Elkeserítő, hogy a bölcsességét és hatalmas tapasztalatát oly korán elveszítettük idehaza. Emlékezetes, ahogy a Videotontól is távolították… Igen, ez egy nehéz világ, ahol a tulajdonosok nem mindig értékelik az edzői nagyságokat a megfelelő módon.

Lehetséges, hogy így van, de ha valakit a szakma valóban egyöntetűen a legnagyobbak között emlegetett, az Mezey György volt. Ahogy minden megszólaló hangsúlyozta: nyugodjon békében.

Borítókép: Mezey György 2023. november 24-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index.