Stohl András különleges látogatást tett a kecskeméti rászorulók között, ahol őszintén megosztotta élete legnehezebb pillanatait. Az esemény során a színész nem csupán a kihívásairól beszélt, hanem bátorította a közönséget, hogy soha ne adják fel. A látoga

Egy különleges esemény zajlott szombaton a kecskeméti Wojtyla Barátság Központban, ahol egy szeretetteljes ismerős látogatott el. Stohl András, a Jászai Mari-díjas színművész, immáron harmadik alkalommal tért vissza a népkonyhába, hogy megörvendeztesse a közönséget.

Stohl András a magyar színház és film világának egyik legmeghatározóbb személyisége, akinek pályafutását azonban egy tragikus baleset árnyékolja be. A színész szombat délben a Wojtyla Barátság Központ étkezdéjében osztotta meg gondolatait a botrányokkal teli múltjáról és a jelenlegi életéről, miközben a rászorulók számára ebédet szolgált fel.

A múlttal együtt kell élnie

A részletekről a Wojtyla adott számot hírportálunknak. Hazánk egyik legkeresettebb színésze, Stohl András hosszú évek után sem tudja lemosni magáról a múltat. Mint közismert, 2011-ben súlyos testi sérülést okozó, ittas állapotban elkövetett járművezetés miatt jogerősen letöltendő börtönre ítélték. Végül a következő évben, öt hónap után, jó magaviselettel feltételesen szabadult.

Stohl András elkötelezett abban, hogy pozitív hatással legyen az emberek életére.

A színész ezekről a korszakokról is megosztotta élményeit a Wojtyla sorsközösségével.

- osztotta meg Stohl András, amikor mesélt arról, mi motiválta abban, hogy hirtelen ellátogasson a kecskeméti rászorulókhoz.

- Ma reggel egy különleges utazásra indultam, Tokajból, amely mindig is szívemhez közel állt. Ez már a harmadik alkalom, hogy itt lehetek, és minden egyes látogatás újra és újra megerősíti bennem, mennyire fontos ez a hely. Az első találkozásom során ebben a házban olyan lelki támogatást kaptam, ami a balesetem után óriási erőt adott nekem. Hétfőn, amikor csörrent a telefonom, az igazgató úr invitálása érkezett, hogy látogassak el ide. Nem is volt kérdés, hogy jövök; csupán az időpont volt a kérdés. Szombaton általában a családommal töltöm az időt, hiszen számukra is fontos az együttlét. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy ma titeket választalak, és a család megértően fogadta a döntésemet. Sőt, úgy éreztem, kissé büszkék is rám, hogy ezt a választást tettem. Ha pedig jövőre ismét csörren a telefonom, és az igazgató úr újra meghív ide, akkor nem fogok habozni; azonnal jövök – mondta a népkonyha étkezdéjében összegyűlt hallgatóságnak a színművész.