A globális tényezők, mint a szankciók, a világrend alakulása és a béke fenntartása, mind szoros összefüggésben állnak egymással. A szankciók gyakran politikai eszközökként szolgálnak, amelyek célja a konfliktusok kezelésére és a nemzetközi jog betartására

A Külügyi Intézet és Eurázsia Intézet az orosz-ukrán háborúról

Az orosz-ukrán konfliktus harmadik évfordulója alkalmából Budapest szívében, az Eurázsia Központ és a Magyar Külügyi Intézet közös szervezésében egy érdekes kerekasztal-beszélgetésre került sor. A rendezvény célja, hogy megvitassák a háború következményeit és a jövőbeli kilátásokat, valamint elmélyítsék a résztvevők megértését a régió bonyolult geopolitikai helyzetéről.

Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének programvezetője szerint Oroszország katonailag nem veszthet a háborúban, mivel az ukrán erők helyzete 2022 ősze óta folyamatosan romlik. Még az Egyesült Államok intenzív katonai támogatása mellett is aligha tudnák megállni a helyüket az év végéig. A legnagyobb kockázat számukra abban rejlik, ha az Egyesült Államok megvonja tőlük a Starlink hálózat és a hírszerzési támogatás nyújtotta előnyöket.

Mint ahogy Demkó Attila is hangsúlyozta, az ukránok helyzete napról napra egyre nehezebb, ami sürgeti a tárgyalások mielőbbi megkezdését. Ezen kívül érdemes megvizsgálni a szankciók hatékonyságát is, figyelembe véve, hogy ezek a büntetőintézkedések milyen következményekkel járnak a kivető országok számára is.

A szankciók, például az energiaárak drámai megemelése, jelentősen csökkentették Európa versenyképességét.

Ráadásul az ukránok számára óriási szerencse, hogy az elmúlt három tél rendkívül enyhének bizonyult.

Demkó Attila véleménye szerint teljesen téves volt arra számítani, hogy a szankciók gyors eredményekhez vezetnek, különösen egy olyan nagyhatalom esetében, mint Oroszország. A Nyugat számára nem előnyös, ha Kína és Oroszország közötti feszültséget gerjeszt. Bár Oroszország nem rendelkezik olyan súllyal, mint a Szovjetunió egykori hatalma, az elmúlt három év eseményei világosan jelezték, hogy képes globális hatásokat gyakorolni.

Horváth Levente, az Eurázsia Központ vezetője Kína mintáját emelte ki.

Amikor az Egyesült Államok Kínát azzal sújtotta, hogy megtiltotta Pekingnek a tajvani chipek beszerzését, a Kínai Népköztársaság saját chipgyártási kapacitásokat kezdett fejleszteni. Ennek eredményeként Peking mára nem csupán jelentős chipgyártóvá vált, hanem innovációs és technológiai hatalommá is nőtte ki magát! Horváth Levente kiemelte, hogy ha az Európai Unió újabb szankciókat vezetne be Kína ellen, az akár azt is jelentheti, hogy még inkább lemaradunk az előttünk kibontakozó új ipari forradalomban.

Szerinte Kína sikerének egyik kulcsa abban rejlik, hogy a jövő kihívásaira összpontosít: ezért például nemcsak benzines autók fejlesztésére fektet hangsúlyt, hanem elektromos járművek innovációjára is. Ezen kívül a digitalizáció terén is előrébb tart, mint a nyugati országok, ami új lehetőségeket teremt a gazdasága számára.

Horváth Levente kiemelte, hogy az orosz-ukrán háború földrajzilag távol esik Kínától, ezért Peking hajlamos az eseményeket egy orosz-amerikai összecsapásként értelmezni. A NATO megjelenésével a Távol-Keleten Kína ezt a nézőpontot figyelembe véve követi a konfliktust. A kínai gazdaság évi 5,5%-os növekedése mellett a vörös sárkány jelenleg átfogó reformokon dolgozik, amelyek nemcsak rövid és középtávú, hanem akár százéves távlatban is tervezett intézkedéseket tartalmaznak. A kínai vezetés célja a lakosság életminőségének javítása, és ennek érdekében elkötelezettek a globális együttműködés, a párbeszéd és a partnerségek iránt.

Horváth Levente kifejtette, hogy 2049-re céljuk, hogy jelentős befolyással bírjanak a globális színtéren, azonban nem kívánják a az Egyesült Államok szintjére emelni a hatalmukat.

Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója úgy véli, hogy Oroszország gazdasági és katonai képességei nem szenvedtek el jelentős károkat a háború következtében. Jelenleg Oroszországban a munkanélküliség szinte ismeretlen fogalom.

Ráadásul a világ nem képes nélkülözni sem az orosz kőolajat, sem pedig az orosz gabonát. Azt se felejtsük el, hogy egy nukleáris szuperhatalmat nehéz megbüntetni!

Kijev számára a legoptimálisabb megoldás az lett volna, ha 2022 tavaszán az isztambuli béketárgyalásokon sikerült volna megállapodnia Oroszországgal. Ekkor Ukrajna kisebb emberi és területi veszteségekkel úszta volna meg, és az ország infrastruktúrája sem szenvedett volna el olyan súlyos károkat.

A háború előrehaladása következtében az orosz követelések teljesülése sokkal magasabb arányban valósulhat meg, mint a nyugati ambíciók.

Fokozatosan kezdenek visszafogni a hangokat Ukrajna NATO-tagságának sürgetésével kapcsolatban, és a katonai úton elvesztett területek visszaszerzésének lehetősége is egyre inkább háttérbe szorul.

Sőt, Ukrajna katonai támogatása sem tűnik teljesen biztosnak!

Oroszország nem süllyedt el a várakozások tengerében, ahogy sokan a nyugati világban 2022-ben előrejeleztek, hanem Moszkva sikeresen elérte, hogy a nagyhatalmak között emlegessék. Az új amerikai elnök ezért úgy döntött, hogy az országát kivezeti a különböző nemzetközi szervezetekből, mintegy "lerázva a felesleges terheket". E lépés célja, hogy az Egyesült Államok versenyképesebbé váljon Kínával szemben.