Szele Tamás: Karaganov kódexe egy olyan mű, amely mélyen belemerül a politikai és társadalmi dinamikákba. Az író egyedi stílusával és részletes karakterábrázolásával képes életre kelteni a cselekmény eseményeit. A regény középpontjában álló titkos kódex n

Vannak olyan munkakörök, amelyeket az ember néha irigyel, mint például egy lusta, kétkezi maharadzsa, aki egy gyémántokkal teli indiai vidéken él. Nem bánnám, ha életem a kényelemről és a luxusról szólna, és bár a gyémánt a csúcs, a smaragd és a rubin sem lenne ellenemre – nem vagyok túl válogatós. Ugyanakkor vannak olyan személyek is, akikkel semmi pénzért nem cserélnék, mint például Alekszandr Dugin vagy Szergej Karaganov. Az ő életük és nézeteik távol állnak az én elképzeléseimtől, és nem vágyom arra, hogy az ő bőrükben legyek.

Még jó, hogy a csere szóba sem jöhet, nekik ugyanis az a munkájuk, hogy oroszok legyenek, lehetőleg minél inkább és minél mélyebben, alaposabban. Vagyis nem csak ennyi: ők próbálják kidolgozni a jelenlegi orosz állam ideológiáját, ami megoldhatatlan feladat, és a nehézségéhez képest elég rosszul is fizetik.

A szovjet időkben a feladatok viszonylag egyszerűnek tűntek, hiszen a marxizmus-leninizmus és a történelmi materializmus mint eszmerendszer már rendelkezésre állt. Csak egy kis kreativitásra volt szükség, némi csiszolásra, hogy a mindenkori állami célokkal össze lehessen hangolni. Ennek eredményeként különös jelenségek születtek, hiszen elviekben a hatalom a dolgozó nép kezében volt, azonban a valóságban ez a hatalom soha nem volt elérhető számukra. Így jöttek létre olyan viccek, mint például:

- Ványuska, mesélj nekem bájosan, mit is jelent a kapitalizmus?

A kapitalizmus a társadalom egy olyan rendszere, ahol az emberek egymástól való függősége és a gazdasági érdekek gyakran a kizsákmányolás formájában nyilvánulnak meg.

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: - Kiváló, de mi a helyzet a szocializmussal ezzel a kérdéssel kapcsolatban?

- Ezzel ellentétben a szocializmus pontosan az ellenkező irányt képviseli!

A mai orosz állam működése olyan ellentmondásos, hogy szinte naponta ellentétes irányba fordul, így aki ideológiai kereteket szeretne adni ennek a kül- és belpolitikának, annak alaposan meg kell húznia a gimnasztyorkáját és a válenkijét. Karaganov elvtárs mégis megpróbálta ezt a kihívást, és hogy milyen eredménnyel, azt az alábbiakban kifejtem, természetesen a megszokott módon, saját megjegyzéseimmel, amelyeket csillag alatt, a bekezdés végén találhatók.

Szergej Karaganov, politológus és a befolyásos Valdaj klub egyik alapítója, amelynek ülésein Putyin rendszeresen részt vesz, javasolta, hogy Oroszországban vezessék be az egységes. állami ideológiát. "Az orosz állam-civilizáció ideológiai alapjai" című előadásában a szerző javasolja egy "orosz nemzeti kódex" kidolgozását, amelyet "gyermekkortól kezdve" kell oktatni az állampolgároknak. Karaganov Oroszországot "ázsiai típusú birodalomnak" nevezi, amelynek ideális berendezkedése a "vezetői demokrácia" autokratikus elemek igénybe vételével, a oroszok pedig szerinte "istenfélő nép", amely képes megmenteni az emberiséget a "fogyasztás kultuszától". Karaganov szerint az orosz ideológia fő eleme az állam és vezetője iránti hűség és azok szolgálata. Andrej Percev bemutatta a Meduzában, milyennek kellene lennie Oroszországnak, ha Karaganov elképzeléseit követné.

Szergej Karaganov, a neves politológus, legújabb munkájában, amely "Oroszország élő eszménye. A XXI. századi orosz nemzeti kódex" címet viseli, az orosz Gazdasági Tudományegyetem és az Oroszországi Föderáció Kül- és Védelmi Politikai Tanácsának hivatalos oldalán jelent meg. A tanács eseményein rendszerint részt vesznek Oroszország legfelsőbb vezetői, köztük Szergej Lavrov külügyminiszter is. Vlagyimir Putyin megnyilatkozása szerint:

"A tanács által készített dokumentumok és tevékenységek kiemelkedő fontossággal rendelkeznek az orosz állami hivatalok és tudományos intézmények szempontjából."

A Valdaj Klub révén Karaganov közvetlen kapcsolatban áll az orosz elnökkel. Ő a Biztonsági Tanács tudományos tanácsadó testületének tagja, és a Nemzeti Közgazdasági Egyetem Világgazdasági és Világpolitikai Karának tudományos vezetőjeként is tevékenykedik. 2023-ban publikált egy vitatható cikket, amelyben javasolta, hogy taktikai nukleáris fegyverek bevetésével végezzenek megelőző csapást egy NATO-tagállam, például Lengyelország ellen. Ezt követően Karaganovot felkérték, hogy moderálja a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum fő plenáris ülését, ahol Putyin is jelen volt.

Karaganov új jelentésének középpontjában egy világos és lényegretörő üzenet áll: Oroszországnak elengedhetetlen egy új ideológiai keret. Ahogy a jelentés bevezető oldalán kifejti:

"Útmutatóra, csillagra van szükségünk, amelyet együtt, egységesen követhetünk. Szükség van egy előremutató ideológiára, amelyet az állam támogat, és amely az oktatás és a nevelés segítségével meggyökerezik, de nem közvetlen parancsok útján terjed, hanem tankönyvek, viták, képek, irodalom és művészet révén. Ha ez hiányzik, elkerülhetetlenül bekövetkezik a nép és az ország hanyatlása, majd bukása."*

Az irodalom és a művészet kétségtelenül fontos elemei a társadalomnak, de sajnos a legnagyobb hatású eszközök gyakran a fizikai erőszak, mint a gumibot vagy a kancsuka. Ezek az eszközök valódi csodákra képesek, amikor a meggyőzésről van szó. A nehezebb helyzetek kezelésére pedig ott vár a munkatábor a sarkkör hideg, elhagyatott vidékein. Ironikus módon éppen azok panaszkodnak, hogy hiányoznak a csillagok az életükből. Talán ideje lenne elővenni a régi, ötágú csillagokat a sufniból – úgy tűnik, Oroszországban hamarosan több csillag ragyog majd, mint az égen.

Az Oroszországi Föderáció Alkotmányának 13. cikkelye világosan kimondja, hogy Oroszországban nem lehet állami vagy kötelező ideológiát meghatározni. Az alaptörvény első fejezetének módosításához azonban szükséges lenne egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása és egy népszavazás lebonyolítása az új alkotmány elfogadásához. Ezt a helyzetet figyelembe véve Karaganov azt ajánlja, hogy ne változtassanak az alaptörvényen. Szerinte a 13. cikk könnyen kikerülhető, ha az állami ideológiát "a haza élő eszményének" titulálják, míg annak rövid összefoglalását "az oroszok nemzeti kódexeként" fogalmazzák meg.

Nálunk a NER és a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata már tizenöt éve gazdagítja mindennapjainkat. Nehezen értem, hogy Oroszországban eddig miért nem honosodott meg hasonló kezdeményezés. Az itt tapasztalt előnyök valóban figyelemre méltóak!

Karaganov jelentésében Oroszországot "állam-civilizációnak" titulálja, ami egy olyan kifejezés, amelyet már korábban is felhasználtak prominens orosz politikai alakok. Szergej Kirijenko, a Kreml politikai blokkjának irányítója, Andrej Polosin, aki az elsőéves egyetemisták számára kötelező ideológiai tantárgy szerzője, valamint Alekszandr Hariscsev, a Kreml társadalmi helyzetet elemző hivatalának vezetője mind ezt a fogalmat használták, hangsúlyozva Oroszország sajátos státuszát a világban.

Az "állam-civilizáció" fogalma a történettudomány civilizációs megközelítésére utal. Ez a nézőpont azt hangsúlyozza, hogy a történelem során a civilizációk váltakozó ciklusokat járnak be: kezdeti kialakulás, virágzás időszaka, majd a hanyatlás és végül a bukás következik. Ezt a megközelítést több neves gondolkodó is alkalmazta, mint például Oswald Spengler vagy Arnold Toynbee, míg Oroszországban Lev Gumiljov elméletei voltak meghatározóak. Érdekes, hogy Putyin is Gumiljov nézeteit követi, hiszen úgy véli, hogy Oroszország egy "felemelkedő civilizáció", amely szemben áll a dekadens nyugati civilizációval.

Egy kis óvatossággal kellene bánnunk ezzel a helyzettel, hiszen mi a helyzet Kínával? Ha Oroszország a hanyatló és dekadens Nyugattal néz szembe – ahogyan azt a pánszláv ideológusok már évszázadok óta hangoztatják – akkor mi a teendő az elvileg mögötte álló kínai Kelettel? Az ugyanis, ha akarja, hátulról bármilyen meglepetést okozhat, akár még egy kicsit el is rugdoshatja.

Karaganov tovább megy, mint ideológus kollégái: Oroszországot "ázsiai birodalomnak" nevezi, és más, hozzá hasonló birodalmakat is megnevez: a "kínai" és az "indiai" birodalmat. A klasszikus választási demokrácia véleménye szerint Oroszország számára káros kormányzati forma.*

Ó, jól értem, hogy Keleten sokan azt hiszik, nincsenek demokratikus választások (bár Tajvan ezen a téren kivételt képez), ezért úgy vélik, hogy a saját biztonságuk garantált. De ez a közös nézőpont nem elegendő ahhoz, hogy komolyabb szövetségeket építsenek. Emlékezzünk csak az Orosz Birodalom és a még autokratikusabb Japán Császárság közötti háborúra, valamint a csuzimai (cúshimai) csata kimenetelére. Az autokráciák nem feltétlenül állnak egymás mellett, ahogyan azt sokan gondolják.

Szerinte a demokráciák történeti íve mindig is az elpusztulás és az újjászületés ciklusait követte, gyakran együtt veszendőbe menve az országukkal. A komplex társadalmakban a demokrácia nem bizonyul hatékony kormányzati formának. Csak kedvező külső körülmények között, amikor nincsenek súlyos kihívások vagy erős ellenfelek, képes fennmaradni. Ezen kívül, a közvélekedéssel ellentétben, nem garantálja a nép valódi hatalmát. A demokráciákban a választók gyakran csak magukhoz hasonló jelöltekre voksolnak, így nem feltétlenül a legalkalmasabbakat választják.

Valóban, a demokráciák számos kihívással néznek szembe, azonban van egy olyan jellemzőjük, amely már a Szent Oroszország megalapítása óta hiányzik. Mégpedig az, hogy képesek működni.

Karaganov véleménye szerint Oroszország számára a legideálisabb kormányzási forma az "erős vezetői demokrácia". E modell megvalósításához elengedhetetlen egy "hatalmas vezető" jelenléte, akit egy "erős és hazafias meritokratikus elit" támogat. A politológus az orosz népet "istenfélő népként" jellemzi, és küldetésüket a legnoblebb emberi tulajdonságokért, a globális békéért, valamint a különböző országok és népek szabadságáért, sokszínűségéért és multikulturalizmusáért folytatott harcként határozza meg.

A világbéke fogalmát nem szabadna elfelejtenünk, de az esőerdők sorsa úgy tűnik, háttérbe szorult. Pedig még a legutolsó szépségkirálynő is hangsúlyozná ennek fontosságát. A népek szabadságát már számos alkalommal megismerhettük, és ennek következményeként sokan szeretnék most visszaadni a kölcsönt, különösen az orosz nép felé, akiknek szintén joguk van a szabadsághoz. Ne feledkezzünk meg róluk sem, hiszen ők is részesedni szeretnének a jövőbeli jóból.

Karaganov egy különleges vonást emel ki az orosz nép karakterében: "történelmileg önvédelmi és másokat védő harcos népnek" titulálja őket. Ezen kívül kiemeli, hogy ez a "harcos nép" valójában békeszerető, mivel tisztában van "a háború kegyetlen következményeivel".

*Ismeri és mindig másokkal fizetteti meg. Viszont kamatostól.

A politológus a nyugati embereket "individualizmusuk" és "fogyasztási kultuszuk" miatt kritizálja, amelyet állítólag a "globalista elit" kényszerít rájuk. Mint írja:

"A modern civilizáció vívmányai csodálatosnak tűnnek. És sok szempontból azok is. De objektíven megfosztják a mai embert emberi mivoltától. Nem kell tudnia számolni, nem kell képes legyen tájékozódni, nem kell éheznie.* Nincs szüksége gyerekekre, családra - az emberi társadalom alapjaira. Régen szükség volt rájuk, hogy a gyerekek gondoskodjanak az idősekről. Sokaknak nincs szükségük földre, hazára. Ha gondatlanul használják őket, számítógépek, az információáradat, és most már a mesterséges intelligencia is elnyomják a gondolkodás képességét, a bonyolult szövegek olvasásának, megértésnek képességét. A mindent átható pornográfia sokakat megfoszt a szerelemtől."

*Életemben először hallok az éhezés pozitív hatásairól. Bár mondjuk ehhez az oroszok jobban értenek nálam, rossz nyelvek szerint ők találták fel. Mármint az éhínséget, körülbelül a nyomorral egy időben, valahol a végtelen sztyeppén.

Karaganov véleménye szerint Oroszország a "kultusz" által támasztott kihívásokkal szemben a polgárok "egységére" támaszkodhat. Ezen egyesített erő révén a lakosság a népet, az országot és az államot képviselő vezetőt, sőt, ha valaki hisz benne, akkor magát Istent is szolgálja.

*Nevezzük csak Vezérnek az állami vezetőt, mindenki érteni fogja.

Karaganov "orosz nemzeti kódexének" vázlata például a következő pontokat tartalmazza:

*De kedves Karaganov elvtárs, már megint lapszusza van! Az erős önkormányzatiság megfelel ugyan a szovjethatalomnak, de a megerősített vezető nem azonos a villamosítással. Kivéve, ha rákötik a kettőhuszat vagy a háromnyolcvanat, de ez esetben majdnem mindenki jó vezetőnek bizonyul. Legalábbis egy rövid ideig. Aztán földelni kell, vagy kivételes esetekben - mint Lenint, akinek a tételét tetszik tekergetni - balzsamozni.

Paradox módon, a Szovjetunióra jellemző "ráerőltetett marxista-leninista gondolkodásmód" kritikája, amely Karaganov nézetei szerint a "szovjet rendszer összeomlásához" vezetett, egy új irányvonalat javasol: az "orosz nemzeti kódex" terjesztését és népszerűsítését már a legfiatalabb korosztály számára, az óvodák és iskolák keretein belül. Karaganov szerint ennek megvalósításáért a politikai technokratáknak az elnöki adminisztráción belül kellene felelősséget vállalniuk.

Az ideológia vagy a "Kódex" végleges változatát a "világnézeti politika irányításának" kell kidolgoznia, amelyet a politológus szerint az elnöki adminisztráción belül, a Biztonsági Tanácsban vagy külön hivatalként kell létrehozni. Az irányítás élére "az elnök megbízott helyettesét" kell kinevezni.*

Karaganov nem árulja el, hogy pontosan kire gondol a javaslatával - szerintem a saját nevét említi.

A politológus érvei világosan tükrözik az elnöki adminisztráció belpolitikai irányvonalát, amelyet a vezetők korábban már megfogalmaztak. Például Alekszandr Hariscsev legutóbbi cikkében, amely "Az orosz civilizáció" címet viseli, hangsúlyozza, hogy a szellemi értékek az orosz nép számára felülmúlják az anyagi javakat. Hariscsev szerint a "szolgálat" eszméje a legmagasabb szintű önmegvalósítási forma, amely tükrözi a nemzeti identitás mélyebb rétegeit.

Látom, ahogy az orosz oligarchák sorra dobják el Moszkvában, a Jauzában és a Névában felhalmozott ékszereiket és luxuscikkeiket. Rájönnek, hogy a valódi értékek sokkal fontosabbak, mint a pénzben kifejezhető javak. Egyesek talán önkéntesként csatlakoznak az ukrán frontra, míg mások remeteként vonulnak vissza a természetbe, csupán egy Bibliát és Dosztojevszkij műveit hozva magukkal. De a többség valószínűleg inkább a harcmezőre megy, ahol a tűzkeresztségben találják meg az önmegvalósítás igazi eszményét. Másnap az FSZB folyamszabályozó flottája gondoskodik arról, hogy Moszkva, a Jauza és a Néva medre tisztán maradjon, hiszen a biztonság mindennél fontosabb.

A Meduza által megszerzett információk szerint a Kreml politikai szakszervezete, amelyet Szergej Kirijenko irányít, nem működik együtt ideológiai kérdésekben Szergej Karaganovval. Ugyanakkor Karaganov és a jelentése szerkesztője, a neves politológus Fjodor Lukjanov rendelkezik saját kommunikációs csatornáikkal, amelyek segítségével eljuttathatják elképzeléseiket Oroszország legfelsőbb vezetéséhez.

Hogy vajon bevezetésre kerül-e ez az állami ideológia, azt jelenleg senki sem tudhatja biztosan. Karaganov nem tagja a Kirijenko-klikknek, ami azt jelenti, hogy van esély arra, hogy nem valósul meg, vagy ha mégis, akkor Kirijenko "finomított" verziója és az ő nevével fémjelzett formában kerülhet be a köztudatba mint állami alapelv. Végső soron azonban ez lényegtelen, hiszen akár kirijenkizmusnak, akár karaganovizmusnak is nevezhetnénk; a macska neve mindegy, ha megfogja az egeret – ahogyan azt Teng Hsziao-ping is megfogalmazta.

Ez a macska annyira különleges, hogy sosem kap el semmit.

Sőt, éppen ezért nem ajánlom a bevezetését, mert az orosz bel- és külpolitikai helyzet olyan dinamikus, hogy még a legáltalánosabb, rugalmasan értelmezhető alapelveket is pillanatok alatt felülírhatja.

Nem lenne meglepő, ha Budapesten, egy impozáns kormányhivatal falai között már dolgoznának ennek a magyar megfelelőjén.

Ahogy már említettem, a "nemzeti kódex" ideológiai alapjai nálunk is készen állnak; csupán annyira kell őket tömöríteni, hogy elférjenek a mellény zsebében – elnézést, a lajbi zsebében – a kisbicska társaságában.

Amit oroszul Nemzeti Kódexnek hívnak, azt magyarul talán Gesta Hungarorumként lehetne emlegetni.

És Anonymus, a múlt homályából előtűnve, fájdalmas nyikorgással fordulna meg végső nyughelyén.