Szeretnék szántani, miközben a gulááás leves illata terjeng a levegőben, és a boldogságot hozó Felicita dallamai keverednek a színpadi eseményekkel. A szerelmi történetek kusza szálai szórakoztató módon fonódnak össze, két órán át tartó nevetés kíséretébe

Az Anconai szerelmesek című zenés komédia a bemutatása óta eltelt húsz évben a hazai színpadok legtöbbet és legtöbbféleképp játszott vígjátéka lett. Az olasz vásári komédiák legjobb hagyományait ötvözi a hagyományos magyar humorral és a hetvenes évek legismertebb olasz slágereivel. Legutóbb a Mézesvölgyi Nyár-on csalt boldogságot az arcokra. Az enyémre is.

Amikor Fésűs Nelly férje, Vajtó Lajos és kislányuk, Elza felbukkantak a nézőtérre, ahogy lépésről lépésre felfelé haladtak a lépcsőkön, már sejtettem, hogy valami különleges ok húzódik a háttérben. Hiszen ilyenkor, késő este, 20:30-kor indult a program, és nem mindennapi dolog, hogy az üzletember felesége, Fésűs Nelly, a figyelem középpontjába kerül.

Sajnálattal kell közölnöm, hogy igazam volt.

(ami a nézők legnagyobb szerencséjére egy rajongói csoport petíciójának köszönhetően jöhetett létre), aki most nem látta, nagyon bánhatja.

A történet egy varázslatos Adria-parti olasz kisváros, Ascona mesés terén bontakozik ki. Itt találkozhatunk a szívtipró Don Tomao-val, akinek élete a szenvedélyes románcok és bonyolult kapcsolatok szövevényén fonódik. Szívének hölgykoszorúját a bájos és határozott panziótulajdonos, Agnese, valamint a vonzó házvezetőnő, Dorina, és az ő kedves, de kissé dadogós leánygyermeke, Lucia alkotja. Don Tomao mindennapjait a női szívek meghódítása és a különleges pillanatok keresése tölti ki. Egy nap a városka életébe betoppan egy turistacsoport, akik kíváncsian szeretnék felfedezni Giovanni, a környék hírhedt cukrászának titkait, aki a világ legrosszabb kávéját főzi. De nem csupán ő az, aki felkelti a figyelmet: a csoport legújabb tagja, Viktória, egy magyar nő, aki messze földre utazott, hogy rátaláljon elveszett szerelmére és a születendő gyermekének apjára. A városka kis utcáin és kávézóiban felfedezések, érzelmek és váratlan találkozások várják őket, miközben a sors iróniája és a szerelem ereje újra és újra próbára teszi az emberek szívét.

A bonyodalmak már így is bőségesen elegendőek, de folyamatosan érkeznek az újabb és újabb karakterek, akik tovább szövik a történetet.

egy szerelmi bánatát alkoholba fojtó gazdag fickó, valamint Giovbanni húga, aki szerzetesnek öltözik. És ha maguktól nem keverednének eléggé össze a szálak, Don Tomao és Dorina gondoskodik arról, hogy az elmaradhatatlan happy end előtt még bőven legyen min kacagnunk.

mely cinkos összekacsintással, néhol improvizált szöveggel, jó nagy csipetnyi erotikával, és ahogy már említettem, bőséges humorral nyakon locsolt nosztalgiát zúdított ránk, nézőkre, ami egyszerre hozta vissza a régi szép időket és csepegtette ránk a mára elfeledett, forró pillanatokat. Mindezt úgy tálalta, mint egy ínycsiklandó ételt, amelytől az embernek nemcsak a szívében, hanem a hasában is megdobban a jókedv. Az előadás olyan volt, mint egy jól megkevert koktél: a friss élmények, a régi emlékek és a fűszeres kacajok tökéletes harmóniában keveredtek, miközben az erotika íze a levegőben vibrált, mintha csak egy titkos üzenetet suttogott volna a fülünkbe. A színpadon minden mozdulat, minden pillantás, minden egyes szó egy újabb titkos cinkosságot rejtett, ami csak minket, nézőket hozott még közelebb egymáshoz – az élményt megosztva, együtt nevetve a múlt és a jelen határvonalán.

A szereposztás igazán lenyűgöző volt, és noha Sári Évi, akit annyiszor láttam már a színpadon, hiányzott, mégis el kell ismernem, hogy a többiek fantasztikusan teljesítettek a szerepeikben.

Az estét zseniálisan indította a magyart a némettel, az orosszal és olasszal, némi angollal -, keverő mókás idegenvezető (Janik László), aki rendre meg-megjelent a darabban. A don juan Tomao Nicomacót Buch Tibor alakította, akiről bárki elhihette volna, hogy elképesztő potenciával bíró nőcsábász, aki közben menthetetlenül romantikus. Régi (Agnese, a panziótulajdonos - Zorgel Enikő) és új szeretője (Dorina, a házvezetőnő - Fésűs Nelly) hol civakodtak egymással, hol erőteljes szövetségest alakítva próbálták kitúrni a férfi szívéből az újonnan érkezett magyar lányt. Zorgel Enikő rendkívül jól hozta a sorsával megbékülő egykori kedvest, Fésűs Nelly pedig az igazi, vérpezsdítő nőt, akinek a szívénél és a humoránál csak a szexuális étvágya volt nagyobb a darabban. Mintha csak ráírták volna a szerepet.

A dadogós Lucia, Tomao lánya, ezúttal Miklós Kriszta bőrébe bújt, aki annyira elbűvölő színpadi jelenlétével ragadta magával a közönséget, hogy szinte lehetetlen volt róla elvonni a figyelmünket. Szerelmét, a szintén dadogós vándorhegedűst, Luigit Dósa Matyás varázslatosan elevenítette meg. Aki egykor a Bartók közben látta őt, aligha sejtette, hogy ilyen profin énekel és táncol. Lucrezio, a gazdag egyetemi hallgató (Krajnik-Ballogh Gábor) sem maradt adós a teljesítményével, hiszen Drusillával (Márkus Judit) együtt a csillagos eget is sikerült "leénekelniük". Molnár Nikolett Viktóriája újra felélesztette bennem a vágyat, hogy halljam a Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani... dallamát, míg Tóth Zolkánál Giovannit alakítva még a legborzalmasabb nyolc kávét is örömmel meginnám. A karakterek hitelesek és lenyűgöző színészi tudással megáldottak voltak - még a kisebb vicces bakikat is csupán azok vették észre, akik már többször is "útra keltek" Anconába. (És a hírek szerint sokan már nem először élvezik ezt az utazást.)

A Varsányi Anna által megálmodott díszlet és látvány lenyűgözően idézte meg a hetvenes évek hangulatát, míg Bakó Gábor koreográfiái bármely nyugati színpadon megállnák a helyüket. Vajda Katalin zenés komédiája két óra felhőtlen szórakozást kínált, tele cinkos pillantásokkal, egy jókora adag erotikával, és bőséges humorral átszőtt nosztalgiával, ami mindenkit azonnal elvarázsolt.

A zenés vígjáték varázslatos módon egyesítette a különböző korosztályokat, miközben fiatalokat és időseket egyaránt szórakoztatott. A Z-generáció felfedezte, mi is az a VIT (Világifjúsági találkozó), és a férfiak fél hatra vonatkozó titkait is megismerte. Ráadásul egy poén erejéig még Majka Bidzsisztánja is feltűnt, színesítve a szórakozás élményét.